MÉG KÉSZ SINCSENEK A TERVEK, DE A VÁCI VEZETÉS MÁR TÁMADJA A DUNA-HÍD ÉPÍTÉSÉT
Most már egyértelműnek mutatkozik az, hogy bármilyen városfejlesztői kérdés is legyen, a váci városháza képtelen kilépni abból a csak azért is dafke szerepköréből, amellyel mindenben szembehelyezkedik a kormánnyal. Nem adják fel azt a nyilvánvalóan helytelen utat, hogy ők csak akkor járnak el helyesen, ha elgáncsolnak minden olyan városi fejlesztést, amely a kormánytól indulna el, vagy kormányzati támogatásból épülhetne meg. Most éppen legfrissebben a váci híd ügyében indult el a városházi trollkodás.
„Önkormányzatunk (…) a váci emberek életére erősen negatív hatással bíró kormányzati elképzelés ellen a leghatározottabban fel fog lépni” – írta közleményében a városházi sajtó, annak ellenére, hogy még kész sincsenek a tervek a Duna-híd pontos helyéről. Sőt a Magyar Narancs e téma kapcsán megkereste a városházát, ahonnan a következő félretájékoztatást adták: „Mivel a Vác környékére gondolt Duna-híd rendre a választási kampányban kerül elő ígéretként, a beruházás tervezése/megvalósítása eddig mindig lekerült választások között a napirendről”.
Tehát, ha nem akadályoznák meg a hidat, akkor az „durva beavatkozás lenne városunk épített környezetébe, jelentős mértékben rontaná a váci emberek komfortérzetét és mindennapos életvitelét” – ahogy ezt vizionálták a tervek komplett ismerete nélkül, valamint ezzel ellentétesen azt füllentették a Magyar Narancsnak, hogy a „Duna-híd rendre csak egy választási kampányban előkerülő ígéret.”
Hozzátették még: a „városvezetés elutasítja ezen elképzeléseket és mindent megtesz azok módosítása érdekében.”
Ismerős ez önöknek valahonnan? Ha nem, akkor csak emlékeztetőül:
megakadályozták a többfunkciós csarnok felépítését, erre még ma is büszkék,
telekcsere-ügyekkel és folyamatos tervmódosításokkal akadályozták eddig a rendelőintézet építését,
elutasították a váci színház működési támogatását, amelynek eredményeképpen az intézmény elvesztette kiemelt státuszát,
nem tudták lehívni a 4 milliárdos turisztikai támogatást, ami nem veszett el, mert végül is a püspökség tudott rá jól pályázni.
És most a hídból is politikai kérdést csinálnak, hogy szemben álljanak a kormánnyal.
Egy ekkora figyelmeztető erejű vereség után sem tanultak abból, hogy a váciak mennyire helytelenítik már Frau Dafke – ahogy lassan elhíresül a városban Matkovich Ilona – magatartását, aki képtelennek mutatkozik a kormányzattal való tárgyalásokra, bölcs kompromisszumkötésekre és okos egyeztetésekre és csak az ellenzékiség pózába merevedett „ösztönös városvezető” szerepét képes csak alakítani.
