MATKOVICHÉK ELÜLDÖZNÉK A KÁPTALAN UTCAI MODERN MŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYT – CIVIL SEGÍTSÉGGEL MEGMENEKÜLHET

Papp László egész életét és minden forrását arra tette fel, hogy Vácon létrehozza a Dunakanyar helyi művészeket felvonultató Modern Művészeti Gyűjteményét, mely ma már országosan jegyzett. Az új városvezetés azonban egy jó ideje utcára akarja tenni. Most felcsillant a remény, hogy civil segítséggel mégse kell kiköltöznie a Káptalan utcai épületéből.

Mi hozta Önnek a művészetek szeretetét, mely egész életét meghatározta?

Az ember életének egyik meghatározója a család és a gyermekkor. A szerencsecsillagom végig kísért, mivel a boldog gyermekkoromat Zebegényben éltem át. Szinte a kapunk elől festette Szőnyi István a Dunakanyart és mi gyerekek tülekedtünk, hogy hazafelé menet vihessük az állványát, festékeit, ecsetjeit. Ezért jutalom cukorka járt, mely az otthoni szegénységbe nem fért bele. De csodálatos plébánosa volt a falunak, aki a zebegényi gyerekeket maga köré gyűjtötte. Ministráltunk az ünnepi szentmiséken és az adventi hajnali misék és a májusi litániák életre szóló nyomot hagytak bennünk. Beivódott lelkembe a templomok félhomályának meghitt csendje és misztikuma, a freskókon megjelenő szentek élete. Ministránsként részesei voltunk a zebegényi temetéseknek, melyet Szőnyi István világhírű festményén az örökkévalóságnak is megörökített. Úgy éreztük, mi vagyunk Krisztusnak azok a tanítványai, akik mérhetetlen szegénységben nőttek fel, lelkünk gazdagsága örök életre szólt. Barátom Beer Miklós püspök lett, nem is akármilyen, én a mélyszegénységből lassan kiemelkedve gyűjtő lettem és mindvégig meghatározták érveimet a zebegényi emlékek. Öt évtizedes gyűjtőmunka áll mögöttem és rendkívül gazdag életmű.

Mikor jött létre a Modern Művészeti Gyűjtemény?

Nehéz meghatározni, hogy az öt évtizede gyűjtött műalkotások mikor álltak össze egységes gyűjteményé, de az első alkalmi darabok hamar kicserélődtek tudatosan beszerzett életművekké. Munkámhoz is kötődtek, mert népművelőként, fotósként és újságíróként is sok művésszel kerültem baráti kapcsolatba. Azok a művészek, akiknek szerettem a képeit, azok emberileg is közel álltak hozzám és barátságok szövődtek. Ilyen volt Zebegényből Dániel Kornél, Kórusz József és sok fiatal tehetséges művész, hiszen akkor még nagy élet volt Zebegényben. De jelen voltam a váci Gombási Művésztelep megalakulásnál, és életre szóló barátságokat kötöttem az ottani művészekkel. Cs. Nagy Andrással, Toman Gyulával, Mizser Pállal, Markó Erzsébettel, Monos Józseffel és Orvos Andrással. Ez a gyűjteményem évtizedes gyarapodásában is tetten érhető. Közben Vácon is és Zebegényben is a nyári hónapokban festő versenyeket rendeztem és házhoz jöttek a művészek. Sok fiatal kezdő művésznek megrendeztem az első kiállítását. Mentoráltam őket és segítettem a pályakezdésben. Jó szemem volt hozzá, mert többükből híres művész lett, és akkor figyelmeztettem az első megrendezett kiállításukon, hogy ne feledjék, hogy honnan indultak, és ki rendezte első kiállításukat.

Mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedekből?

Először is arra, hogy mindig szegény embernek éreztem magam, mert a képek, szobrok és különféle műtárgyak számomra nem gazdagságot jelentettek, hanem egy olyan sikerélményt, amely a gazdagságot messze felülmúlta. Ezért még az élelmet is meg tudtam vonni magamtól. Ezt a művészek is tudták, érezték, hogy közéjük tartozom és tudtunk együtt sírni és együtt nevetni. Mert őket is a lelki gazdagság éltette és nem a vagyon.

Vác és a Dunakanyar mindig tele volt művészekkel, művésztelepekkel, és ennek ékes bizonyítéka az én gyűjteményem is. Ez nem jelentett büszkeséget egy városban, hiszen nem kaptam helyet a bemutatásukra, senki nem örült neki, hogy ez Vácon van, leginkább irigyei voltak a gyűjteményemnek. Így bántak Hincz Gyulával is, a magyar Picassoval, mint egy bűnözővel, akit azért kell büntetni, mert világra szóló alkotásokat hozott létre. De ne feledjük, a művészet örök, az alkotások az örökkévalóságnak szólnak és a gáncsoskodók, hivatalnokok, politikusok már az emlékeinkből is kitörlődtek. De a gyűjteményeket meg kell becsülni az utókornak, hogy nemzedékeken keresztül átadjuk az örök élet titkát. Erre csak örökéletű műveik alkalmasak és azokon keresztül évszázadokig emlékezünk rájuk. Egyébként haláluk után két évvel már azt sem tudjuk, hogy a világon voltak. A csillagok kedvező állása mindvégig kísérte gyűjtő munkámat, hiszen világhírű művészek munkáit gyűjthettem be, és még barátoknak is mondhattam őket. Ilyen volt Hincz Gyula, Szabó Vladimir, Scholcz Erik, Kovács Tamás Vilmos, Tóth Ernő, Józsa János, Dombay Lelly, Schéner Mihály, Mizser Pál, Orvos András, Sajdik Ferenc, Balázs Piri Balázs és még nagyon sokan. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy a város vezetése soha nem támogatott és mégis átmentettem a gyűjteményt az utókornak. Egyetlen évtizedem volt, amikor nem kellett küzdenem a fennmaradásért, Fördős Attila polgármestersége alatt. Ő egy igazi városvezető volt és kultúrember.

Ön szerint hogyan alakult Vác kulturális élete az elmúlt két évben?

Túl szép lett volna, ha Vác továbbra is a magyar kultúra városa marad. Fördős Attila nevét úgy próbálják kitörölni, hogy a polgármestersége alatt létrehozott kulturális értékeknek még a nyomát is eltüntetik. Teljes egészében megszűnt a Sportmúzeum, amely a sporteredmények tükrében igen gazdag volt. Felszámolták Közép-Európa legnagyobb öntöttvas és kályhagyűjteményét. A kétszáz milliós értéket ingyen kaptuk az államtól, csupán tíz évenként egy aláírással lehetett volna örök időkre meghosszabbítani. A világon is páratlan értéknek számító Hincz Gyula Gyűjteményt a magyar Picassot, Fördős Attila kivételével minden polgármester betegesen üldözte, kiállítását lebontotta és pincébe rakatta. Az életmű közel 1700 darabból áll, rendkívül sérülékeny és pusztul. A világon mindenhol megmentenék és a magyar állam felelőssége is, ha ezt a nemzeti kincset hagyják felelőtlen embereknek elpusztítani. Olyan polgármesterek rakatták pincébe az elmúlt évtizedekben, akiknek a nevét még leírni is szégyellem. De ugyanez történt Gádor István kétszeres Kossuth-díjas keramikus művész életmű anyagával, aki Európában a modern magyar kerámiát megteremtette. Ezeket az értékeket nem kultúremberek kezelik, ezért valakinek meg kellene állítani ezt a vandalizmust. De bezárták a váciak nagy büszkeségét, Váci György világhírű könyvkötőművész páratlan szépségű és értékű díszmunkáit, pedig nem hiába kötötte és restaurálta az angol királyi udvar könyveit, díszalbumait. Európai hírű volt a 120 db-os reprezentatív minikönyvtárolója is. Sokan visszasírják Vigh Gyula bormúzeumát a Kúria épületében és azt a vidám kerthelyiséget, mely sok vidám műsornak volt a helyszíne. Ezt a két évet ezek sem élték túl. De beletartozott az a Sajdik Gyűjtemény is, amely a meghittségével, olcsó belépőjével naponta rengeteg családot és csoportot vonzott.

Hogyan viszonyult a galériához az előző és a mostani városvezetés?

A galériát a Káptalan utcában Fördős Attila jóvoltából nyithattuk meg egy olyan lepusztult épületben, mely a hat évi bezártsága alatt szinte szétrohadt. Önerőből hoztam létre, a tetőn tátongó lyukakat befedtük, a szétázott falakat és a parkettát több hónapi munkával kijavítottuk. Több mint ezer műtárgyat helyeztünk el benne és a galériánk hamar népszerű lett. Ugyanis a Modern Művészeti Gyűjtemény országosan nyilván van tartva és több tucatnyi tv csatorna bemutatta. Az elmúlt évtizedben a város egy fillért nem költött rá és több évtizede pusztul az épület. Zomborka Márta múzeumi tanácsadójuk megírta és nyilvánosságra hozta, hogy az összes gyűjteményt bezárják, ez meg is történt és most a támadás utolsó célpontja a Káptalan utcai öt évtizedes gyűjtemény. Úgy tűnik, hogy számukra egy országos hírű és látogatható öt évtizedes gyűjtemény nem közösségi célokat szolgál. Ez egy egyszemélyes intézmény, melyben nincs személyzet (teremőr, takarítónő, karbantartó, tárlatvezető kiállítás rendező) és mégis működik. A galéria nem csupán a váci művészek és a Dunakanyar művészeinek anyagát gyűjtötte be, hanem országos hírű művészek teljes életmű anyagát. De begyűjtöttem az országos leghíresebb karikaturistáinak munkáit (Toncz Tibor, Balázs Piri Balázs, Hegedűs István, Kaján Tibor, Sajdik Ferenc). Ez utóbbinak egy részét megvásárolta Fördős Attila a város részére, ezt úgy mutatták be, hogy felszámolták a Pannónia Házban az összes gyűjteményt. Ma már nem adnám el a városnak a Sajdik gyűjteményt. A többit hely hiányában nem tudjuk bemutatni. Mivel felmondás alatt áll a világ legnagyobb MADI Gyűjteménye is, ezzel kiürítik a város kulturális látnivalóit. De bezárt a hajómúzeum, a Cser Károly gyűjtemény, és a több mint száz darabos Kovács Margit gyűjtemény hely hiányában meg sem nyílt.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve, hogyan sikerülhet megmenteni a galériát?

A galéria épülete állami tulajdonú, de a város kezeli. Ha városi kezelésben maradna, vagy városi tulajdonba kerülne az épület, akkor a benne lévő gyűjtemény a többi városi gyűjtemény sorsára jutna, ezért nagyon bízom benne, hogy erre nem kerülhet sor. Cselekednünk kellett, hogy megmentsük a galériában található dunakanyari és országos kulturális értékeket, ezért civil együttműködő partnert kerestünk és találtunk. Az elmúlt évtizedekben nem volt arra példa, hogy a város politikai vezetése a váltás után a kulturális látnivalókat felszámolja és bezárja. Ennek az épületnek kultúrtörténeti múltja van, és ha igazi gazdára találna, és régi fényében és pompájában ragyogna a benne lévő páratlan értékű gyűjtemény is, visszanyerné igazi ragyogását. Az elmúlt évtizedek váci festőművészei is megérdemelnék, hogy a ránk hagyott remekművek haláluk után is méltó helyre kerüljenek. Egész életemben azért küzdöttem és dolgoztam, hogy segítsek azoknak, akik a művészetükkel a világot szebbé, gazdagabbá tették. Az elmúlt két évben több kiállítást mutattunk be a váciak közül Mizser Pál, Markó Erzsébet, Orvos András, Hidvégi Valéria képeit, a politikailag motivált helyi sajtóban (újság-tv) egy sor sem jelent meg. De elhallgatták a váciak elől, hogy mennyi gyűjteményt szüntettek meg vagy számoltak fel. A helyettük nyílt kiállító terem lélektelen, üresen álló intézményének hónapokon keresztül alig van látogatója. De politikai kérdés az is, hogy a városba meghívott idegenforgalmi szakemberek mit nézhetnek meg, és mit propagálhatnak. És ez igencsak sivár! Ezért vagyunk még két évig rákényszerítve, hogy az országos hírű gyűjteményünket magunk reklámozzuk és minden segítséget igénybe vegyünk a fennmaradásukhoz. És ehhez nagyon kell a galériával együttműködési megállapodást kötő alapítvány segítsége, hogy unokáink is látogathassák a Dunakanyar művészeinek egyedi gyűjteményét. Ők a fenntartásban segítenek, hogy a kulturális tartalom megmaradjon, és jobb körülmények legyenek az épületben. Az önkormányzattal az egyéves szerződésünk is lejárt, és állandó feszültségben vagyunk, hogy ki kell költöznünk. Az elmúlt évtizedekben a város kezelésében álló épületben teljesen elpusztult pár kép, és már nincs anyagi erőm a károkat elhárítani. Az elmúlt évtizedben minden anyagi forrásunkat ráköltöttük az épületre a gyűjtemény életben maradása céljából. Sem kármentést, sem segítséget nem kaptunk az önkormányzattól, hanem felszólítást, hogy április 15-ig hagyjuk el az épületet. No comment!