ÁRULÁS ÉS HŰSÉG

Már rég szerettem volna kiírni magamból azt, amit a közéleti viselkedésmintákkal kapcsolatban gondolok. Talán most a választások lezajlása után már nem tűnik véleményem a jobboldali vezetők irányába puncsolásnak és Imre Zsolt által leírt elemzésre is rezonál. Szóval egész életemben úgy gondoltam: A LEGNAGYOBB BŰN AZ ÁRULÁS és A LEGÉRTÉKESEBB EMBERI ATTITŰD AZ ÖNAZONOSSÁG, AZAZ A HŰSÉG.

Ha ezt szeretett városunkra vetítjük, akkor is nyilvánvaló, hogy azokat a közszereplőket értékelik a választók és a város közössége, akik – legyen az nehéz vagy sikeres időszak – hűek önmagukhoz és egy állandó, stabil világnézettel rendelkeznek.

Az ember beleszületik egy családba, ahol a születés pillanatában adott, hogy mi fontos és mi élvez elutasítást.

Magam részéről, erről csak annyit, hogy 1969-ben lettem első osztályos, de nem volt kérdés, hogy fogok-e a nehezített körülmények ellenére hittanra járni. De ez az osztálytársaim háromnegyedének sem volt kérdés.
Nem volt kérdés, hogy családom és főleg édesapám részéről a hazaszeretet közvetítése milyen mértékben jelenik meg mindennapjainkban.
Teljesen problémamentesen beszéltünk – beszéltek otthon a trianoni eseményekről vagy akár 56-ról. Azt is tudtuk testvéreimmel, hogy az iskolában pedig erről nem beszélünk, és nem bonyolódunk vitába.
Az is természetes volt, hogy a kommunizmus megdöntésében voltunk érdekeltek a rendszerváltás idején.
Az már csupán az életem érdekessége, hogy nem akkor váltam hivatalosan is fideszessé amikor „állt a zászló”, hanem a 2002-es választási vereséget követően, mint ahogy ez Vácon nagyon sok ismerősöm esetében megtörtént.
Hiszen nem akkor kell egy csoportba bekéredzkedni, amikor fut a szekér, hanem a nehéz időkben is ki kell tartani önmagunkért és az általunk fontosnak tartott értékekért. A hithű emberekkel a nehéz időben is fel kell vállalni azt, hogy egy közösség vagyunk és a szekeret együtt húzzuk, toljuk.

Vácon erre is, arra is van példa! Van, aki többször váltott szint, pártot, elvet, csapatot. Van, aki átáll egy másik oldali közösségbe, de fennhangon hirdeti, hogy elvei és értékrendje a régi. És van, aki jóban-rosszban kitart és teszi ezt elsősorban önmaga miatt, a családja miatt, a magyarsága miatt.

Régen bosszankodtam az érdekemberek viselkedése okán, mára már nagyon jól szórakozom rajtuk! De az is igaz, hogy ezerszer jobban becsülöm azt a másként gondolkodót, aki nem válik közössége árulójává, mint azt, aki kétszínű érdekemberként érdekből hol a jobb, hol a bal lábára áll.

A fiatalok útkeresők és érthető, ha nem találják meg egyből a helyüket a világban. Sőt, az ember a kor előre haladtával változhat is, de a teljes pálfordulást ritkán díjazzák az emberek és az égiek. Ezt jó, ha mindenki az eszébe vési!

Azt viszont, aki önmagával mindig önazonos tud maradni, azt a sors nagyon nagy ajándékba részesíti. Ez az ajándék a lelki nyugalom és a lelki béke.

Köszönöm a Jóistennek, hogy én ezt az ajándékot megkaptam! Köszönöm a családomnak és a jobboldali közösségemnek, hogy vagyunk egymásnak!

V. É.