Böjte Csaba: Imádkozzunk a békéért!
A ferences rendi szerzetes úgy véli, hogy a felesleges holmikból nagylelkűen adakozunk, de a létfontosságú dolgainkról körülményesen mondunk le. Nehezen válunk meg az anyagiakról, de talán még ennél is bonyolultabb
lemondani a vélt vagy valós igazunkról, azokról a jogainkról, mindennapi szükségleteinkről, kényelmünkről, amelyek szerintünk minket megillet.
Szent Márton fiai vagyunk, fogjuk kardunkat, és szeretetből rövidítsük meg ne csak a ruhatárunkat, hanem a mindennapi igényeinket, sőt az embertársainktól való elvárásainkat is. Legyünk nagylelkűek, bocsássunk meg szívből egymásnak, mindazoknak, akik vétettek ellenünk, kegyelmezzünk meg az ellenünk vétőknek, elérkezett az Úr jubileumi esztendeje! – figyelmeztet Csaba Testvér, aki szerint ebben a bűnbánati időben lényeges, hogy megtaláljuk a kapaszkodót.
Hol máshol kereshetnénk oltalmat, védelmet mint értünk nagypénteken átdöfött, és húsvét hajnalán diadalmasan feltámadt Megváltónknál, világunk legbelső szentélyében, hol valóban összeért a menny a földdel, a természetfeletti világ az anyagvilággal?
A bűnbánatnak e szent időszaka nem az ítélkezés, hanem a megtérés, az újrakezdés ideje! Az ítélkezés, a rosszindulatú áskálódás is bűn, nekünk nem a bűnt kell szaporítanunk ebben a világban – abból sajnos így is nagyon sok van –, hanem a jót, a szeretettel, bölcsen átgondolt cselekedetekből fakadó értéket kell teremtenünk e földre.
A gondok, nehézségek közepette az, aki csak a saját erejében bízik, összeroskad!
A hívő keresztény, aki tudja, hogy ő nem magányosan sodródó porszeme e világnak, az mint az űzött csibe a kotló mamához menekül, bújik bizalommal Urához, Istenéhez. Viharfelhők gyűlnek, Ferenc pápa szavára papjaink a templomainkba hívnak, az imádság, a böjt, a megtérés ideje elérkezett. Imádkozzunk a békéért! – szólította fel a híveket Böjte Csaba.
