INOTAY LEGFONTOSABB CÉLJAI KÖZT A VÁCONLINE ELLENI FELLÉPÉS SZEREPEL – NA, EZÉRT TÉNYLEG MEGÉRI KÉPVISELŐNEK LENNI!
Inotay Gergely, Gyurcsány váci embere kiadványaiban, szórólapjain és közösségi oldalán sorra pufogtatja üres frázisait egy konkrétumok nélküli szebb jövőről, amely esetleg/lehet/valószínűleg megvalósulhat, amennyiben megválasztják. Minden szavával azonban nagyon vigyáz arra, hogy semmilyen számon kérhető ígéretet ne tegyen. „Utak épülnek”, „kórház újul”, „fejlődik a közlekedés” és „Vác pénzhez jut a turizmusfejlesztéshez…” Ennyi, és senki se gondolja, hogy a kiadványaiban bármiféle más konkrétumról bővebben is szólna. Amit viszont rendkívül fontosnak gondol és pontosan meg is nevez, amiért szerinte még az Országházba is érdemes bejutni: hogy az őt és városházi frakciótársait kritizáló „propagandisták ne gazdagodjanak”. Na, látják, ezért tényleg megéri képviselőnek lenni!
A vidéki útjai során még a településneveket sem ismerő, alpolgármestersége alatt gyenge kezűnek és befolyásolhatónak mutatkozó, amatőr politikus – mondjuk ki, eddig sem szónoklataival, sem írott anyagaival nem nyűgözte le olvasóit illetve gyéren látogatott, utcai fórumai hallgatóit.
A legerősebb mondandója is alig volt eddig erősebb egy oegygéző, politikában járatlan, mezei jobbikos csinyovniknál. Ebben a posztjában is csak arról beszél, hogy a „pénz részben a fideszesek zsebébe vándorol” – ezt a „gondolatot” még legalább hatszor elsüti a pársoros üzenete alatt –, valamint jobboldali ellenfelének neve mellé a leváltásra méltó „korrupt kormány” szóösszetételt tudta még elhelyezni, s akkor jő el majd csak a Dunakanyar, az Ipolymente és a Galgamente népére a tejjel mézzel folyó Kánaán, ha ő lesz a képviselő…
Nem tudjuk, hogy csak magától ennyire sekélyes az, amivel elő tud állni, vagy már csak a Jobbik leghátsó sorából jutott neki sajtós, de azt kell látnunk, hogy Gergely Ábel, mint eddig minden teljesítménye, úgy politikai munkája is meglehetős felkészületlenségre utal, eddig elégtelent érdemel.
Megértjük, mint a vele valóban ellenzékben álló sajtó, hogy nem rohan hozzánk nyilatkozni – bár már egyszer sértődötten válasz helyett tanítóbácsis kioktatásban részesítette lapunkat –, rendszeresen bibliai szentenciákkal önt nyakon bennünket, valamint a sajtó munkatársai zsebében szeretne kotorászni, mégis azt kell gondolnunk, hogy nem nevezheti demokratának magát az a politikus, aki megígéri komoly választási programként azt, hogy sóval hinti be a vele ellenzékben lévő szerkesztőségek helyét, valamint ezen lapok szerkesztőit ellehetetleníti – főnöke közkeletű kifejezésével: földönfutóvá teszi.
Inotay Gergely, Ön demokrácia nevű tárgyból ezennel megbukott, üljön vissza a helyére!
