Ahol a segítség kezdődik – egy önkéntes élményei Tiszabecsen

Tiszabecs alapvetően egy nyugodt, csendes falu. Most azonban folyamatos volt a forgalom az oda vezető úton. A menekültek ellátására az iskolát nyitották meg, amit könnyű megtalálni, mert a környéke tele van autókkal, emberekkel.

Az iskola udvarára beállva segítő kezek kezdik azonnal kipakolni az autót.

Mindent egy raktárként szolgáló nagy terembe hordanak, ahol a helyi asszonyok, a mindenfelől érkező önkéntesek elkezdik a válogatást. Külön-külön kupacokba kerülnek az élelmiszerek: készételek ( levesporok, konzervek), kekszek-csokik, tápszerek, valamint alapanyagok főzéshez, tej, üdítő, víz. Más-más helyre kerül a babaholmi (cumisüveg, popsikrém, textilpelenka), gyógyszertári termékek (vitaminok, szájmaszkok, gyógyszerek), allergiásoknak való élelmiszerek, tisztálkodószerek, tisztítószerek, női higiénés termékek, pelenkák, törlőkendők, wc-papír, papírzsebkendő, ruhák, plédek.

A szendvics alapanyagokat rögtön a konyhára viszik.

Az érkező menekülteket itt Tiszabecsen a Baptista Szeretetszolgálat koordinálja, velük együtt a Református Szeretetszolgálat, helyi lakosok, illetve az ország sok részéről spontán érkezett önkéntesek is kiveszik részüket a feladatokból.

A határt Tiszabecsnél autóval, vagy gyalogosan lehet átlépni. Akik kocsival érkeznek, azokat a határ után nem sokkal megállítja egy polgárőr és az önkéntesek vizet, kis csomagot adnak át nekik. A pakkokat az iskolában állítják össze abból, ami épp van. Kerül bele csoki, müzliszelet, keksz, kis gyümölcslé, gyümölcs.

Az érkezők először nem értik, hogy miután végre átkeltek a határon, miért állítja meg őket újra valaki.

Amikor látják, hogy adni akarunk valamit, először tiltakoznak. Talán attól félnek, hogy jó pénzért akarjuk rájuk tukmálni a portékánkat. Az arcukon feszültség, ijedtség. Aztán nehezen lehúzzák az ablakot. Az önkéntesek elmondják, hogy ez egy humanitárius pont, és vizet, ennivalót adnak át – ingyen. Az arcokról az idegesség leolvad, és legtöbbször könnyes szemmel fogadják el az adományokat. Megértik, érzik, hogy jó helyen vannak. Hogy vége a rettegésnek.

A gyerekek a hátsó üléseken mosolyognak. Ők nem értik, mi történt eddig. Nem sejtik, mi jön ezután. De a beadogatott csomagoktól kicsit kivirul a világ körülöttük.

A gyalogosan érkezőket meleg tea, csoki, szendvics várja. Az önkéntesek plédeket terítenek azok hátára, akik átfáztak, egy melegedőbuszra ültetik őket. Mivel az első napokban a határon a rokonaikért érkező autósok nagy közlekedési káoszt okoztak, ezért mindenkit a tiszabecsi iskolához szállítanak. Ott több hely és idő van arra, hogy megtalálják szeretteiket. Akiket nem várnak, azoknak segítenek megszervezni a továbbutazást.

Mivel a határon megjelentek a nyerészkedők, akik jó pénzért akarták fuvarozni a menekülteket, ezért önkénteseket szerveztek, akik kisebb buszokkal mennek az átkelőkhöz a menekültekért.

A tolmácsok mindenkinek elmondják, hogy kik azok, akikkel ingyen utazhatnak tovább. Így eltűntek a „taxis hiénák” is.

Amikor a busz beérkezik az iskolához, az önkéntesek segítenek lepakolni a bőröndöket. A kisgyerekekre külön is figyelnek, mindenkit beinvitálnak az iskolába melegedni. Bent szendvicsek, csokik, tea, kávé, üdítő fogadja őket. A vizes helyiségek kulturáltak, a női mosdók polcai tele vannak higiéniai termékekkel – szükség esetére.

A iskola konyhai dolgozói meleg ételt is főznek. Alapanyag – rizs, tészta, krumpli  – érkezik elég, de például friss hús nincs mindig.

Csütörtökön úgy jött össze az ebéd, hogy néhány önkéntes férfi megkérdezte, szükség van-e valamire. A konyhások mondták, hogy 50 kg marhahús jól jönne egy finom pörkölthöz. Egy órán belül ott volt a friss hús.

Közben azok számára, akik nem tudják, hogyan utazzanak tovább, szerveződnek az információs ponton a fuvarok a lehető legkülönbözőbb célállomásokra. A Baptista Szeretetszolgálat beérkező kisbuszai mellé felsorakoznak az adományokat szállítók is. Visszafelé szívesen visznek menekülteket.

Amíg ott jártam, Csehországból, Ausztriából és Németországból is hoztak adományokat, és szállítottak visszafelé embereket.

Budapestre könnyebben el lehet jutni, sokan utaznak vissza arrafelé, de volt olyan önkéntes is, aki napok óta járt Tiszabecsre, és bármilyen magyarországi célállomásra vállalta a menekültek szállítását.

Az információs ponton segítenek szállást találni azoknak, akiknek nincs hova menniük. Amíg ott voltam, addig a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai a rengeteg felajánlásnak köszönhetően mindenkinek meg tudták oldani az elhelyezését.

Az este és éjszaka érkező menekültek általában egy éjszakát a tornateremben kialakított fekhelyeken töltenek.

A termet délelőttönként az önkéntesek kiürítik, áthúzzák az ágyneműt (amit mosodába küldenek), feltakarítanak, majd újra berendezik a termet. A folyosón játszósarok várja a gyerekeket.

Három nap alatt rengeteg szívbemarkoló történettel találkoztam. Sokan aggódtak a hátrahagyott rokonaik miatt. Vannak, akik azért nem indulnak útnak, mert nem merik otthagyni gazdaságukat, házukat.

Sajnos hallani Kelet-Ukrajna felől érkező férfiakról, akik nem akarnak hadba vonulni, ezért feltörik az elhagyatott épületeket, beköltöznek a pajtákba.

Érkezett három hónapos csecsemő, akivel napokig voltak úton Harkovból, és fogalmuk sem volt, hova mennek tovább. Még látták, ahogyan a házukat lerombolják. A fiatal édesanya és nagymama könnyekig hatódott, amikor az önkéntesek átadták a nagy bevásárló szatyrot telerakva babaruhával. Bizonytalanok voltak, hogy elfogadják-e. Kaptak pelenkát, törlőkendőt, krémet a kicsinek, és persze élelmiszer csomagot.

Sokan próbálják kitalálni, mit lehetne még tenni. A segélyszervezeteken kívül egyre többen visznek át a határon is adományokat, mert odaát gyakran üresek a boltok, akadozik az ellátás.

Idős emberek járnak át biciklivel Magyarországra a határon lévő kisboltba 1 literes tejért. Másra nem futja. Az önkéntesek persze nekik is adnak az összerakott élelmiszer csomagokból.

Egy idős néni elmondta, hogy mozgássérült fia van otthon. Hiába laknak pár kilométerre a határtól, nem tudnak eljönni otthonról. Az adományként kapott élelemből élnek, és várják, mit hoz a jövő. Ahogyan mindenki más is várja. De addig is a magyar emberek nem tétlenkednek. Ott vannak mindenhol. A határon, a vasútállomásokon, a szálláshelyeken. Gyűjtik az otthonaikban a még használható ruhákat, bevásárolnak, hogy küldhessék az adományokat oda, ahol épp szükség van rá. Elszállásolják a menekült családokat, vagy csak segítik a továbbjutásukat máshová.

Rengetegen hívják a Híd Kárpátaljáért Segélyprogramot a 1357 telefonszámon, hogy így támogassák a menekülteket.

K.K. önkéntes segítő írása.

A képek forrása a szerző.