INOTAY ÉS FERJANCSICS – A KÉT NAGY VÁCI KÖPÖNYEGFORGATÓ IMMÁR EGYMÁSRA TALÁLT
Ferjancsics László már közismert „Átállója” volt Vácnak, hiszen alig van olyan politikai formáció, amelyet eddig nem járt volna még meg. Inotay Gergely pedig bármennyire is „nyeretlen kétévese” a váci közéletnek, mégis ebből a szempontból nagyon gyorsan hozzá felzárkózó közszereplőjévé vált a városunknak. Ahogy a Tanúban mondták: „egy brancs ez!” Az átállók immár egy formációban, az Összefogásban, a váci nácikkal terhelt jobbikosokkal és a saját pártja meglopásával gyanúsítható frakciótársukkal rombolják a választók demokráciába vetett hitét.
A RÉGI ÁTÁLLÓ: FERJANCSICS
Ferjancsics Lászlót úgy ismerik a váciak, mint aki minden oldalt és minden politikai áramlatot meglovagolt már, majd hátba is támadta minden szövetségesét, ha politikai érdeke éppen úgy kívánta, mert mindig a váci döntéshozói hatalom és a közpénzek közelében akart maradni. Bárki, aki valamikor is a szövetségese volt, az később az áldozata is lett. Destruktív eszköztára igen széles, jót róla igazán ritkán hallani a váci utcákon.
Az „egy lépést előre, egyet hátra” hintapolitika mágusa a több mint 30 éve tekergő politikai pályafutása alatt arra mindig kényesen ügyelt, hogy nagy ügyekben sohasem képviseljen egyértelmű álláspontot. Így hát rajong a kiskapukért, és azért is, ha megfúrhatja más társadalmi kezdeményezéseit.
Az ifjú politikuspalánta Ferjancsics 1990-ben a Fidesz városi szervezetének tagjaként tűnik fel. Kivonult a váci egyházi ingatlanok visszaadásáról döntő képviselő-testületi szavazásról, az egyház hátbatámadása után a határon túli magyaroknak is hátat fordított. 2004. december 5-én, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson a Gyurcsány vezette MSZP a határon túli magyarok ellen fordult, Ferjancsics már az MSZP színeiben ücsörgött a váci önkormányzat alpolgármesteri székében.
2006-ban aztán Ferjancsics immár szocialista színekben ismét bejutott a testületbe, de nem maradhatott alpolgármester, ezért részben új útra lépett. A szocialista-liberális kormány által elindított kórházprivatizáció élharcosává vált, a HospInvest nevű cégben Ferjancsics hamar meglátta az anyagi és munkalehetőséget, így a cég kommunikációs vezetője lett. Hogy a HospInvest végül nem tudta privatizálni a kórházat, abban elévülhetetlen érdeme volt a város akkori polgármesterének, Bóth Jánosnak.
A dicstelen történet a HospInvest csődjével ért véget, Ferjancsics is az utolsók között hagyta el a süllyedő hajót, számosan a HospInvest vezetői közül börtönben végezték, ő megúszta.
Ferjancsics a hospinvestes kudarca után megérezhette, hogy gazdájának, Gyurcsánynak lemondása után szocialista képviselőként nehéz idők jöhetnek. Megérzése be is következett, hiszen 2009 májusában, hű politikus- és üzlettársával, Makrai Zsolttal hirtelen ki is rakták az MSZP-ből.
2010-re aztán már egy általa gründolt civil szervezet színeiben igyekezett bevenni a várost, de nem került a testületbe, hogy aztán 2014-ben már ismét baloldali párttámogatással, a Bajnai-féle Együtt színeiben jusson be ismét.
Végül aztán a teljes baloldali szivárványcsoport jelöltjeként 2019-ben újra alpolgármester lehetett, s folytathatta ott, ahol 2006-ban abba kellett hagynia.
AZ ÚJ ÁTÁLLÓ: INOTAY
Inotay Gergely is a Fidesz farvizére igyekezett valamikor rákapaszkodni, sőt vannak olyan meg nem erősített hírek, hogy akár még tag is szeretett volna lenni. Ezt a politikai ambícióktól fűtött tanító urat, hittantanárt, musical-énekest először az LMP, később az Együtt, a Korszakváltók Pártja, majd Párbeszéd Magyarországért közelében láthattuk sertepertélni.
E számos politikai csűrcsavar, valamint Matkovich Ilona agymosó irodalmi szalonjai után rátalált az Összefogás vezette helyi szedett-vedett konglomerátumra, aminek képviselőjelöltje, majd alpolgármestere lett.
De mint a Puskin „az öreg halász és nagyravágyó felesége” meséjében, Inotay is elhitette saját magáról önmagának, hogy akár országgyűlési képviselő is lehet. Először megszerezte a Jobbik, az MSZP és a Párbeszéd támogatását is.
Így írta: „közösségem támogatását élvezve indulok a 2021-es előválasztáson”.
Tehát az „elkötelezett polgári-keresztény” értékrendű „civil” mögé, melyet ő meglehetősen zavarosan a „saját közösségének” nevez, a választók sajnálatosan kaptak egy igazi politikai fábólvaskarikát!
