Ungváry Zsolt: Ne vágjuk el a gyökereket!

Ezért nem tehetjük meg például, hogy lemondunk a nemzet szuverenitásáról, a hazánkról, a nyelvünkről, elcsatolt honfitársainkról. Ezzel ugyanis meggyaláznánk emlékét és értelmetlenné tennénk áldozatát azoknak, akik szenvedtek vagy meghaltak Magyarországért és annak szabadságáért. A neves hősökét (Zrínyitől Batthyányig, Aulichtól Brusznyaiig) és a milliónyi névtelenét Pozsonytól Mohácsig és a Don-kanyarig, Nándorfehérvártól a Corvin közig.

Ha feladjuk keresztény hitünket, templomainkat, közösségeinket; ha elhagyjuk az egyházat, akkor hálátlanok leszünk mindazon mártírokkal szemben, akik az elmúlt kétezer évben szenvedtek vagy meghaltak érte.

Akik lehetővé tették, hogy emberként, európaiként, magyarként keresztények lehessünk; akik kultúrát, civilizációt teremtettek, s akik megnyitották előttünk is az utat, amelyet az igazság szellemében végigjárva az életre juthatunk.

Ha úgy döntünk, hogy nem saját gyermekeinkben keressük a jövőt, hanem például bevándorlókban, akkor utólag is megkérdőjelezzük szüleink, nagyszüleink, dédszüleink küzdelmeit, lemondásait.

Végpontjai leszünk egy sok százezer éves biológiai utazásnak. Ellenben minden egyes megfogant élettel újra és újra értelmet adunk rég elhalt, 100, 500, 1000 éve létezett felmenőink életének.

És ha április 3-án nem szavazunk a jelenlegi kormányzat folytatására, akkor tönkretesszük 12 év keserves munkáját; eltékozoljuk a családtámogatás alapvetésnek hitt rendszerét, a munkaalapú társadalom gondolatát, a megszületendő babák kilátásait, a normalitást, megszokott életformánkat, a határon túliak állampolgárságát.

Ha visszaengedjük a hatalomba a bolsevikok milliárdossá lett unokáit, a magyar helyett egy abszurd nemzetközi világ helytartóit, idegen hatalmak ügynökeit, akkor értelmetlenné tesszük a rendszerváltás minden nehézségét és dicsőségét.

A gyökértelen, mának élő ember azt hiszi, hogy a maga ura. Felsőbbrendű, nem tartozik senkinek felelősséggel. De ez téves út, mert ez a teljes megsemmisüléshez vezet. Az ilyen ember tagadja az isteni törvényeket, és maga alkot újakat. A német filozófus, Friedrich Nietzsche szerint az Isten meghalt, ezért az ember hivatott dönteni jóról és rosszról, irányt szabni a létezésnek. De a gyökereivel és korábbi értékeivel szakító világ épp úgy elpusztul, mint a gyökerétől és az éltető anyagoktól megfosztott növény.

Ezt a zsákutcát egy ismert graffiti így fejezte ki:

„Isten halott.” (Nietzsche)

„Nietzsche halott.” (Isten)

Sapienti sat.