Uniós pénz városi birkalegeltetésre
Vad Budapest
Az Európai Unió LIFE programja környezet- és természetvédelmi, valamint éghajlat-politikai célkitűzésekre vonatkozó pályázatokat fogad be. Az egyik programpont a Természet és biológiai sokféleség, amelyre
a Fővárosi Önkormányzat Vad Budapest címmel nyújtotta be a pályázatát. Ha pozitív elbírálást kap, idén szeptembertől indulhat a megvalósítás.
Tavaly novemberben fogadták el az ezzel kapcsolatos előterjesztést. „A Vad Budapest projekt legfontosabb célja három fővárosi védelem alatt álló természetvédelmi területen (Mocsárosdűlő, Kőérberki szikes rét és Tétényi-fennsík) és környezetükben található gyepterületek élőhely-rehabilitációja, természetkímélő gazdálkodási módszerek, legeltetés és kaszálás segítségével.
A projekt keretében kialakításra kerül a legeltetés infrastruktúrája (pl. juhhodály felépítésével), majd ezt követően, a projekt keretén kívül, a legeltetés bérleti konstrukcióban megindulhat.”
A főtájépítész szerint „jó poén!”
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze egy korábbi nyilatkozatában már beszélt erről a tervről:
„Számtalan jól működő példát látunk erre a világ különböző nagyvárosaiban, nekem leginkább a legeltetés tetszik, ezzel lehet a legegyszerűbben fenntartani a gyepet, másrészt jó poén lenne behozni egy nyájat a közparkokba.” 
Budapestnek elsősorban városként kellene jól funkcionálnia,
és azokat a szolgáltatásokat biztosítania, amelyeket az ott és az agglomerációban élők elvárnak. Irracionális, hogy a zöldítés nevében olyan elvárásokat fogalmazunk meg, mintha vidéken lennénk, hiszen a munkahelyek, iskolák, kórházak, üzletek és szolgáltatások elérése egy helyen, a beépítettség, az intenzív közlekedés, az építkezések, a turizmus és a szórakozás a metropoliszok sajátja. A mindennapok gyakorlata sokszor felülírja a klíma- és környezetvédelmi lázálmokat.
Élőhely-rehabilitáció, legeltetés 400 millió forintért
Budapest Zöldinfrastruktúra fejlesztési és fenntartási akciótervében (Radó Dezső -terv) a jó elképzelések mellett, abszurdnak tűnő ötletek is helyet kapnak. Ebben a programban szerepel például, hogy a Tétényi-fennsíkon 400 millió forintot fordítanának területrehabilitációra, többek között „legeltetéses élőhelykezeléssel”.
Ahogy a méhlegelőknek elnevezett a gépi kaszálást megspórolandó, elhanyagolt gazos, poros, víz nélküli járdaszigetek sem felelnek meg annak a mezei virágos, gondozott és egybefüggő városi kertnek, amelyre ezt az elnevezést használjuk, úgy a városi nyáj tartása sem egyenlő a vidéki, tágas és egybefüggő gyepeken zajló legeltetéssel.
Kaszálás helyett rackák Márki-Zay Péter városában
Két éve
Hódmezővásárhelyen kéttucatnyi rackajuhot engedtek szét egy belterületi gazos önkormányzati területen
lakóházak, templom, és iskola közelében, hogy a növényzetet lelegeljék. A város lakossága megdöbbent ezért az önkormányzat tájékoztató levelet adott ki, amelyet a Promenád című lap közölt. „Hódmezővásárhelyen kísérleti projekt keretében 25-30 fekete racka juhot vetnek be egy használaton kívüli 4200 m2-es belterületi ingatlan kaszálása során. A Zöld Vásárhely Program részeként megvalósuló projekt illeszkedik abba a tervbe, amellyel a zöldfelületek kezelését, a zöldterületekkel való gazdálkodást kívánjuk a városban gazdaságossá, környezetbaráttá tenni.” A polgármester emellett számokkal is kampányolt a fűnyírógép károsanyag-kibocsátását hangsúlyozva.
A hódmezővásárhelyiek nem értékelték az ötletet, és a következő évben a városvezetés már nem vetette be a nyájat.
Ellentmondó zöldötletek
Az életszerűtlen városi legeltetés ötlete ráadásul ellentétes a szintén liberális környezetvédő állásponttal, amely a húsevésről igyekszik lebeszélni az embereket, hiszen a kérődző haszonállatok miatt sok szén-dioxid és metán kerül a levegőbe. Érdekes adatok olvashatók egy a szarvasmarhák és a klímaváltozás összefüggéseit taglaló cikkben.
„A metán a légkörben 23-szor hatékonyabban fogja fel a hőt, azaz ennyiszer erősebb üvegházhatással bír a szén-dioxidhoz képest. Japán vizsgálatok szerint 1 kg marhahús termelése 36 kg mennyiségű szén-dioxiddal növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét. Brit vizsgálatok szerint egy átlagos nagyságú tehén naponta 100-120 liter metánt termelt.” A tanulmány kitér arra is, hogy bár a természetes legeltetés csökkentik a metánkibocsátást, az is gond, ha sok a trágya, mert a növény nem képes felszívni, és így a légkörbe kerülhet.
A címlapkép forrása: agrarszektor.hu
