Püspöki, képviselői terepszemle a megszépülő Dómban

Bár a – mostanában különösen bekeményítő – hideg időszak, a messze 15 fok alatti hőmérséklet nem épp könnyítő tényező, azért javában tart a székesegyház tavaly nyáron elkezdett történelmi léptékű, négy milliárd forintos kormányzati forrásból megvalósuló, belső felújítása. A munkálatok menetéről hétfőn a lehető legközelebbről, az állványzatról tájékozódott Marton Zsolt megyéspüspök és Rétvári Bence államtitkár, a választókerület országgyűlési képviselője, akiket szerkesztőségünk kis stábja is (f)elkísérhetett. A kalauz értelemszerűen Velledits Lajos vezető restaurátor volt.

A restaurálás munkálatait irányító mester bevezetésként megmutatott számos fotót, melyek még akkor készültek, mielőtt a múlt század közepén, 1942-ben elkezdődött volna a székesegyház átfestése, a ma látható dekoráció elkészítése.

– A felkért festő szakemberek, mesteremberek egy bizonyos Brestyánszki József nevű mérnök tervein alapuló, festőművész közreműködésével cizellált, pontosított vázlat alapján dolgoztak.

Ennek a dekorációnak az a sajnálatosan szörnyű baja, hogy elvesztette a mennyezetnek a festése a kapcsolatát a lenti építészeti tagozatokkal, ami az úgynevezett architektúra festésnek a lényege. Tehát eredetileg ezt úgy találták ki, hogy vannak az építészeti tagozatok és utána egy látszatarchitektúra borítja be az egészet, de a festett és az épített tagozatok szervesen illeszkednek egymáshoz. A mostani festésnek nagyjából annyi a tartalma, mint a sparhelt fölé akasztott hímzett falvédőnek, valójában nincs köze sem a székesegyházhoz, sem az építészethez, sem a normális dekorációhoz – mondta Velledits Lajos, érzékeltetve, honnan indult a jelenleg tartó restaurálás, újraalkotás.

Szerencsére rendelkezésre állnak az eredeti festészeti díszítést mutató felvételek, amelyek alapján rekonstruálni lehet, hogyan is készült, hogyan is szerkesztették ezt a fajta látszatarchitektúrát a váci dómban.

– Nos, ez nevezetesen úgy nézett ki, hogy voltak, vannak, egyre inkább újra lesznek a boltozatban kis festett kazetták, amelyek olyan másfél négyzetméternyi felületűek, és körbeveszik a rozettákat, és mind a négy oldalon antikizáló, afféle tojássor jelenik meg, ez az úgynevezett asztronauta gyöngysor, zsinórok és gyöngyök érzetét keltő festészeti díszítéssel.

Úgy állították be mindezt az architektúra festők, mintha a templom közepén a szentély felé igyekvő emberek úgy látnák a kazettákat, hogy egyszerre csak két oldalukat látják, míg a másik két oldal takarásban van. Ez ennek a boltmezőnek, ennek a dongaboltozatnak a dekorációja, és ha jól megnézzük, akkor különböző síkok vannak és különbözőképpen világítja meg azokat a fény – igyekezett érzékeltetni a festészeti illúziókeltés mesterfogásait Velledits Lajos.

Azt is megmutatta a mester, hogy a legtöbb helyütt még száraz, szivacsos tisztítás nyomán, másutt már mélyebb feltárás eredményeként egyre inkább látszik a Maulbertsch palettáját jellemző színvilág.

– Valóban egy nagyon nagy mestermű volt a székesegyház eredeti látszatarchitektúra díszítő festése, ráadásul akkor párját ritkította idehaza, nagyszerű feladat részt venni a restaurálásban – zárta szavait a mester, hozzátéve, hogy kollégáival együtt nagyon várják a melegebb időszakot, amikor látványosan tempósabbá válhat a munkájuk alakulása, mindinkább érzékelhetővé téve a várható végeredményt.