Inotay és Márki-Zay elhoznák Ferjancsics álmát: A kórházprivatizációt

A baloldal egyik régi tervét valósítaná meg Márki-Zay Péter, ha győzne a tavaszi parlamenti választásokon: magánkézbe adná az egészségügyi szolgáltatásokat, privatizálná a kórházakat – derül ki a miniszterelnök-jelölt egy 2018-as nyilatkozatából. „De én meg vagyok győződve róla, hogy ezen az állapoton, ami ma van, ezen csak egy drasztikus magánosítás segíthet” – mondta a Gyurcsányról másolt Márki-Zay-nak tűnő Mini Feri. Inotay Gergely, a mi kisvárosunk Márki-Zayról klónozott Mini Péterének egyik legfőbb kampány tanácsadója viszont az a Ferjancsics László, aki ezekben az években nem csak beszélt, hanem a HospInvest embereként tevőlegesen is a váci kórház privatizációján ügyködött. Szálazzuk szét a közös történetüket!

Márki-Zay Péternek ez nem csak egy elszólása lehetett, hiszen tavaly nyáron Vona Gábor egykori Jobbik-elnökkel készült interjúban szó szerint így fogalmazott:

A szomorú igazság az, hogy minden üzlet. Álszentség lenne azt mondani, hogy az egészségügy nem üzlet. Őszintén szólva én nyugodtabb vagyok, ha az egészségügy üzlet, minthogyha nem üzlet.

A 2002-2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányok az átfogó privatizáció során magánkézbe adták volna az egészségügyi szolgáltatást, a kórházakat és a rendelőintézeteket. Ez azzal járt volna – ezt jelentené pontosan Márki-Zay kijelentése –, hogy profitorientáltan működnének az egészségügyi intézmények, szemben a jelenlegi állami fenntartással és az ezzel együtt járó felelősséggel.

Az ügyet megszellőztető Magyar Nemzet felidézi: az MSZP–SZDSZ-kormány Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc vezetésével is tervbe vette a privatizációt. Előbbi miniszterelnöksége idején, 2003 júniusában olyan törvényt nyújtottak be az Országgyűlésnek, amely meghatározott feltételek mellett lehetővé tette volna a magántőke kisebbségi tulajdonosként való bevonását az egészségügy üzemeltetésébe. A jogszabály elfogadása után a Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordult, amely az év végén megsemmisítette a törvényt. A Munkáspárt közben még 2003 őszén ügydöntő népszavazást kezdeményezett az ügyben, amihez a Fidesz is csatlakozott.

A népszavazáson a kórházprivatizáció ügye egyértelmű vereséget szenvedett, 65,01%-ban szavaztak igennel arra a kérdésre a magyarok:

Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?

Érdemes volt tehát megkérdezni a magyarokat, mert mindezek előtt a baloldali kormányok 2003-ban önkormányzati szinten már elindították a kórházak privatizációját, néhány város helyi kórházának üzemeltetésére szerződést kötött magáncégekkel – például a 2009-ben csődbe ment HospInvesttel –, amelyek nyerészkedtek a magyar egészségügyön, majd súlyos adósságokat hagytak hátra, amiket az érintett önkormányzatok csak állami segítséggel tudtak finanszírozni.

A lassan 30 éve mindig a közpénzek, és a magyar/városi közvagyon körül sündörgő

Inotaynak ma tanácsokat adó Ferjancsicsot persze ezekben az években a váci kórházra szemet vető HospInvest kötelékében találjuk, aki állása/megbízatása szerint azzal foglalkozott a cégnél, hogy miképpen lehet a váci közvélemény torkán lenyomni azt a békát, hogy kikerül majd a város, azaz a köz tulajdonából és magánkézbe jut a kórházunk.

A HospInvest prominensei közül ketten annyira belemerültek az üzelmekbe, hogy börtönbüntetésre ítélték őket. (Cikkünk róluk.) Ferjancsics, mint élete során sok hasonló üzleti ügyből – mint például VáciVilág cikksorozatában megírt a Velencei-tavi korrupciós kísérletből is – büntetlenül kimászott.

Ahogy Márki-Zayt, úgy Inotayt is, Ferjancsicsot is a rövidebb-hosszabb politikai pályafutásuk alatt sosem találtuk még véletlenül sem a nemzet oldalán, megnyilvánulásaik egyértelműen nem a magyarok valós érdekeit szolgálják, hanem azokat felülírni akaró, globalista erőket.

A globalista hálózathoz szorosan kötött gondolkodású Inotay és Márki-Zay tehát minden jel szerint elhoznák Ferjancsics álmát: a kórházprivatizációt.