Gábor Csaba: Ülünk csendben a Duna-parton és gyászoljuk a várost
Új év köszöntött ránk, ez mindig jó alkalom arra, hogy „számot vessünk”, „lezárjunk”, „fogadkozzunk”, „visszatekintsünk”… Üljünk le egy pillanatra a Duna-partra, mint egykoron József Attila, aki a dinnyehéjat figyelte merengve, majd nézzünk városunkra, Vácra, objektív szemmel.
Mi történt az elmúlt években, hogy állunk, hiszen erős felvirágzást ígértek nekünk…? Már most tisztázzuk, eme kategóriába
a sírás-rívás (a kormány nem ad pénzt…),
az állandó köpködés (a kormány nem ad pénzt…)
és az áldozatpóz (a kormány nem ad pénzt…)
semmiképpen nem fog beleszámítani.
Megállt az idő, sőt, elindult visszafelé.
Mindeközben mindenhol túlcsordult kukák és kutyaszar-halmok között szlalomozunk, ez a tavalyelőtti avaron taposva már fel sem tűnik, megszokottá vált, ez van, legyintünk fásultan.
Semmiképpen sem vigasz keserű gondolatainkra, hogy minden város, ahol az ellenzék nyert (és ahová bőszen utazgatott fényképezkedni Matkovich), ugyanilyen csapdába esett. Innováció nem létezik itt, csak amit esetlegesen nyert a város polgárainak köszönhetően Vác, mint az okos zebra. Persze van a tarsolyban 6 milliós kerítés, haveri kocsma, no meg a 8 szobás luxuspanzió a Duna-parton.
Lássuk be, mindezek nekünk, Vác polgárainak nem igazán jelentenek sebtapaszt, amikor az összeokádott Főtéren vagyunk kénytelenek a karácsonyi rajzfilmes kellékeket kerülgetni. Ami itt szép, mind hagyományozott dolog, amely csak romlik, mert Fördősön akkorát kellett lökni, hogy a nagy lendületben a város is utánazuhant.
Reménytelenül szemléljük, ahogyan a környező települések virágoznak, nyüzsögnek, lélegeznek, miközben a szürke város koszos utcáit rójuk. „Minél rosszabb, annál jobb” – vallják Károlyi Mihály után szabadon a Polgármesteri Hivatalban, de sajnos pozitív kitétel csak rájuk vonatkozik. A közállapotokat egyrészt szándékosan rontották le, hogy a kormányra lehessen mutogatni, továbbá alkalmatlanság miatt…
A társaság, amely a húsos fazék mellé került, olyan, mint egy kalózcsapat, politikai széltolók, akik most egy hajóban eveznek – jó példája, mondhatni halálfejzászlós szimbóluma ennek a lebukott Kiss Zsolt.
A szimplán kommunikációs alapokon nyugvó városvezetés csakis addig működik, ameddig a politikailag elfogult O1G-s szavazók támogatják, ameddig azok fel nem ismerik, hogy ettől aZorbán nem fog megbukni, viszont ez a szlömösödés, a város lelakottsága végre szemet szúr nekik is.
Nem akarok olyan elközhelyesedett banalitásokra utalni, mint az „osztrák kisváros”, de azért lassan inkább egy osztrák menekültszállásként néz ki Vác.
Közben a vezetés sütögeti a kis pecsenyéjét. Inotay Gergely Márki-Zay után szabadon és Karácsony Gergelyt követve kampányol orrvérzésig, szűknek érzi, kinőtte ezt a városkát, nagyobb babérokra pályázik, csak tudnám mennyibe is fáj ez nekünk? Itt a dilemma: jó-e a városnak, hogy nem csinál semmit, vagy rossz? A hobbipolitikus-tanító dilettáns módon, már megint csak bosszúból került pozícióba. Már most borítékolhatom a bukását, hiszen karizma és tehetség híján csak bukás várja, amikor már nem taszítja előre az „antiFördős-csúzli”…
Van egy szó erre: alibiznek. Mint amikor egy meccsen az egy gólt lövő csapat ide-oda adogat, várja a lefújást. Nem terveznek hosszabb távra (helyesen), de a csapokat tágra nyitják maguknak, időnként lépnek egyet, a stratégiájuk viszont működik, úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, egy víziót vetítenek elénk, ahol paradicsomi állapotok uralkodnak.
Vác szépül, ragyog, csak értünk dobban a kis szívük. Amennyiben egy pillanatra kilép a Mátrixból a szavazójuk, ócska szeméttelepet lát, hajléktalanokat, hámló falakat és azt, hogy itt semmi sem fejlődik.
Nekünk ez jutott: virtuális városvezetés, mint Kínában, itt is mindenki boldog és ünnepel, Nagy Vezérünk, Ilonka eláraszt bennünket az 5 éves terv messzire mutató ígéreteivel, áporodott szagú mesékkel szi a város lakóit, akiket még nem zárt ki a véleményük miatt, minden happy.
Mi meg ülünk csendben a Duna-parton és meggyászoljuk a várost.
