Kóbor János halálára: „Az égi koncert vég nélküli Isten-dicsérete”
Az ősrobbanás előtt semmi nem volt. Se nem semmi, se semmi. Illetve mégis. Csak a semmi volt. A semmi viszont nem teremtheti önmagát. A semmi sem lehet magától, a semmi is létrejött valamiből. A semmiből nem lesz evolúció. A semmit is teremtette valaki. A semmiből is létrejött valami. A világmindenség. Istennek a teremtő szavára lett minden. És az Ige testté lőn… – írja Szent János.
Ez Karácsony titka. Karácsonykor pedig maga Isten lesz „teremtménnyé”. Emberré születik, hogy újjáteremthesse a világot. A nemrég elhunyt Kóbor János, az Omega frontembere az Oratórium című nagy munkájukban így fogalmaz:
Jöttét úgy jelzi majd / Zörrenő ág rügyet hajt / Hajnal pírt fest az égre
Olvad a jég a szívünkben / Isten is hisz ünnepünkben / Szikla szirt bukik térdre
Egy új nap a teremtésben / Ebben te sem maradsz tétlen / Új szerep vár rád / Tisztán, ahogy te is kaptad / Szórd el a gyémánt magvakat / Gyermeked álmát / Nőjön romlatlan virág / Öröm, töltsd be az ember sivatagát
Jöjj el fényteli nap / És fordítsd ki az árnyékból az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / Mert attól még, hogy holnap meg kell halnunk / Ma ajándék / A föld és ég
Új született nap / Fordítsd ki az árnyékból az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / És vállaljuk a felhőjáró harcunk / Nincs menekvés / Csak új kezdés
Jöjj el szép fényteli nap / Áldott fényed fürdesse az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / Mert attól még, hogy holnap meg kell halnunk / Ma ajándék / A föld és ég
Vár, hogy teremtsék / Új föld és ég / Már harang szól / A távolból
(Omega-Oratórium: Egy új nap a teremtésben)
Mi ez, ha nem hitvallás?
Minden belemagyarázás nélkül, ott az élő hit. Ott az érzékenység a transzcendencia iránt. Ott a vágy Isten után. Már az első nemzedéket meglepte az áhítat és szakralitás, amellyel ez az elektronikus zene a maga módján messze kitűnt a popzenéből és felül is múlta azt. Ezért misztikus, felemelő, elgondolkodtató az Omega zenéje – írja Sebestyén Péter atya.
Nemcsak lebegés, nemcsak progresszív rock, nemcsak űrzene, nemcsak menekülés a földi borzongás, diktatúrák, gonoszság elől. Habár menekülésnek is ez a legjobb irány. Nemcsak a magyar közönség, hanem minden nemzet hallgatósága „vette” az üzenetet, és évtizedekig hűséges volt hozzájuk. A zenei és szellemi mondanivaló úgy nemzetközi, hogy közben sajátosan magyar, „Omegás” maradt. Élő koncertjeiken mindig magyarul énekeltek, éreztetve azt is, hogy a gondolatok, az érzések is magyar lélekből fakadtak, s mégis általánosak és emberiek, de eleve igényesebb hallgatósághoz szólnak. S ez a himnikus magasztosság, ez az emelkedettség, amely nagy dalaikban tetten érhető, átértékeli, magasabb és mélyebb értelmet ad életművüknek, mint maga a szórakoztatás, vagy lázadás. – olvashatjuk a katolikus.ma oldalán megjelent cikkben.
Mint azt Sebestyén Péter atya írja:
az Omega monumentális zenéje több mint puszta szórakoztatás, éppenséggel igazi lelkigyakorlat.
Hátborzongató és fönséges, könnyet csal a szembe és kicsinnyé tesz, háttérbe szorítja az egódat: előjön belőled az őszinte gyermek, a bűn sötétjében kínlódóból a fény utáni vágy. Magával ragadnak nemzedékeket és kapaszkodót adnak, mint valami civil vallás.
Mert a XX. század embere ugyan elveszítette érzékét a hagyományos vallásosság iránt, ám annál inkább fogékony lett a fiatalok új életérzésére, ami a könnyűzenében öltött testet. Gyermekkorunktól fújtuk ezeket a dalokat, gyűjtöttük a lemezeket. Azzal, hogy énekeltük az iskolában, vagy otthon, tartottuk a lelket magunkban az istentelen szocializmus dacára is. Ezekkel a dalokkal énekeltük ki az igazságot, a diktatúra fekete hollójának szájából.
Ha arra gondunk, hogy a 2013-as Oratóriummal körbejárták a Kárpát-medence templomait, és mintegy hitvallást tettek hitükről, Istenhez tartozásukról, akkor állítható, hogy hivatásukat betöltötték
– írja Sebestyén Péter atya.
Kóbor János és az Omega életműve teljes. A jó harcot megharcolták, a hitet megtartották, a pályát végigfutották. A Karácsonykor közénk született Istenfia, felkelő Napunk, a magasságból pedig befogadja őket örök fényességébe, ahol már nincs bűn, baj, szenvedés. Csak öröm, és beteljesedés. Az égi koncert vég nélküli Isten-dicsérete. Ahová egész életükben zenéjükön keresztül is vágytak. Az Oratóriumba egyébként a Boldogasszony anyánk és a Hol szent Péter himnuszaink záró akkordjai is belefértek… A szöveg, mintegy karácsonyi végrendeletként egyik helyen úgy is fogalmaz:
„mert attól, hogy holnap meg kell halnom, ma ajándék a föld és az ég.”
A teljes, eredeti írás itt olvasható.
Kiemelt képünkön az életének 79. évében elhunyt Kóbor János Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas rockénekes, az Omega együttes alapító tagja látható. A felvétel a megalakulásának 55. évfordulóját ünneplő Omega együttes budapesti koncertjén, 2017. december 28-án készült. MTI/Szigetváry Zsolt
