Ötszáz éve született az egyik legmakacsabb pápa

Szegény sorsból az egyház köreibe

V. Szixtusz pápa Felice Piergentile néven látta meg a napvilágot 1521. december 13-án az itáliai Grottamare városában szegény család gyermekeként. Nevét később Peretti formában használta. Családja még születése előtt, az urbinói herceg önkénye elől költözött az Adriai-tenger partján fekvő településre. Édesapja kertészkedésből tartotta fenn a családot. Szerény jövedelmük ellenére a szülők a legjobb neveltetést szerették volna gyermeküknek. Így került kilencévesen a montaltói ferencesek kolostorába, ahol 12 évesen már novícius lett. Tanulmányait később Ferrarában majd Bolognában folytatta és itt is fejezte be 1544-ben. A Firenzei Köztársaságban, Sienában szentelték pappá 1547-ben. Hamarosan pedig a megszerezte a teológiai doktorátust is.

Kimagasló teológiai tudásával, illetve a prédikátorokra és hitszónokokra jellemző kiváló ékesszólásával hamar felhívta magára a figyelmet a minoriták között. 1552-ben tartott prédikációt nagyböjt idején Rómában, az Apostolok templomában. A hallgatók soraiban ülő Carpi bíboros, a ferences rend védnöke segítségével tarthatta meg újabb prédikációját a húsvéti időszakban is. Beszéde alatt jelen volt a jezsuita rendet megalapító Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp valamint a későbbi IV. Pál pápa és V. Piusz is. A hathatós prédikáció után a később befolyásossá váló egyházi vezetők közelebbről is megismerkedtek az ifjú Felicével. A találkozás később szoros barátsággá alakult.

Még 1550-ben lett a sienai, majd később 1553-ban a nápolyi ferences konvent rektora. 1556-tól a velencei minoriták vezetője. A következő évben helyi inkvizítor lett, de szigorúsága miatt hamar visszahívták.

A ferences rendtől a bíborosi székig

1565-ben kérte fel IV. Pius spanyolországi diplomáciai küldetésre. Itt találkozott a későbbi XIII. Gergely pápával. Rövid ideig tartó közös munkájuk során bontakozott ki először nézeteltérésük, mely az utazás után egyre csak mélyült. Spanyolországból 1566-ban tért vissza Rómába. Még az év novemberében nevezte ki IV. Pius a nápolyi Sant’Agata dei Goti város püspökének, később pedig saját gyóntatópapjának. 1570-ben bíborossá kreálta, majd 1571-ben Fermo érsekének nevezte ki. IV. Pius uralkodása alatt az egyik legnagyobb befolyással bíró bíboros volt.

XIII. Gergely pápává választása után, mélységes nézeteltérésük miatt minden nyilvános szerepléstől visszavonult. A tanulással és művészetpártolással töltött idő alatt gyűjtötte össze Szent Ambrus műveit, amit 1579-ben adott ki. Az Esquilinus-domb tetején villát építtetett, amit pápasága alatt tovább bővített.

V. Szixtusz, a reformok pápája

XIII. Gergely halála után az 1585. április 24-én összeült konklávé V. Szixtusz néven őt választotta meg Szent Péter trónjára. Kinevezésekor az egyházi állam szörnyű állapotban volt, az adminisztráció szétesett és mindent átszőtt a korrupció. Erős kézzel állt neki a rendteremtésnek, rendeleteinek könyörtelenül érvényt szerzett. Az itáliai államokkal és a pápai állam főuraival békességet kötött. Az egyházi állam területén garázdálkodókat bíróság elé állította és kivégeztette. A börtönök csakhamar megteltek, de szigorú fellépésének köszönhetően két évvel kinevezése után Európa legbiztonságosabb területévé tette a pápai államot.

Diplomáciai és pénzügyi intzékedések

Megválasztása után megújította I. Erzsébet angol királynő kiközösítését. Az angol befolyás reményében kötött megállapodást II. Fülöp spanyol királlyal, ám a spanyol hajóhad vereségével ez irányú tervei nem valósultak meg. Később a hugenotta IV. Henrik francia királyt is kiátkozta az egyházból, és támogatta a Katolikus Liga létrehozását a király ellen.

V. Szixtusz az állam pénzügyeit is rendbe tette. A XIII. Gergely után üresen maradt kincstár hamar megtelt. Igyekezte visszafogni a kiadásokat ez mellett pedig új adókat vetett ki. Átalakította az állami kölcsönök kamatait is, a montit. Lépéseinek következtében az egyik legtehetősebb pápa lett.

Az egyházi szervezet megújítása

IV. Piusz egyik legfontosabb hagyatéka az egyházi szervezet megreformálása volt. Bolognában megalapította a Collegio Montaltót, amely hallgatókat képzett az egyház belügyeinek intézésére. A legnagyobb változást a bíborosi területen hozta. Az 1586. december 8-án kelt Postquam verus kezdetű bullájában hetven főre korlátozta a bíborosi kollégiumot. Az 1588-as Immensa Aeterni Dei kezdetű bullájával pedig a kúriát szervezte át. Tizenöt állandó kongregációt hozott létre, melyek egy része a gazdasággal és az igazgatással foglalkozott. Így csökkentette a pápa terhét anélkül, hogy korlátozta volna tekintélyét, mert a végső döntés mindig az ő kezében maradt.
V. Szixtusz pártolta a művészeket és nem sajnálta a pénzt az örök város fejlesztésére sem. Utakat, vízvezetékeket, középületeket építtetett. Sikerült befejeztetnie a Szent Péter-templom kupoláját, alapjaitól újíttatta fel a lateráni palotát. Létrehozta a vatikáni könyvtárat. Ő helyeztette át az egyiptomi obeliszket a Szent Péter térre.

A Biblia átírása

Pápasága alatt jelent meg a latin nyelvű Biblia (Vulgata) új, javított kiadása, amelyet a tridenti zsinat vezetett be 1546-ban. A végleges változatot 1588-ban mutatták be V. Szixtusznak, aki azonban nem volt megelégedve vele és saját maga állt neki a fordításnak. Mivel módszere nem volt tudományos, számos esetben vétett hibákat és fogalmazott pontatlanul. A halála előtt elkészült Bibliát végül utóda VIII. Kelemen pápa elutasította. A végleges és mai napig használatos változatot 1592-ben adták ki.

Öt és fél évnyi pontifikátusi szolgálata után 1590-ben halt meg malárialázban. A makacs és önfejűnek tartott V. Szixtuszt máig az ellenreformáció egyik legnagyobb egyházfőjeként és az egyik legfontosabb pápaként tartják számon.

 

Forrás: MTI, Magyar Katolikus Lexikon