A kamalduli remeteségben érezhető a néma szerzetesek „jelenléte”
A fehér szerzetesek
Majkon viszonylag rövid ideig voltak jelen az itáliai eredetű kamalduli szerzetesek, akiket gróf Esterházy József hívott a birtokára. A remeteség 1770-ben készült el, majd 1782-ben II. József szerzetesrendeket betiltó rendelete nyomán elnéptelenedett.
A remeteség főépülete (foresteria) és két alacsonyabb szárnya által körülölelt belső udvarból, díszes kerítéskapu zárja el a klauzúra területét, ahol tizenhét remeteház sorakozik, oromfalukon az adományozó családok címereivel. Minden házban egy lakószoba, egy műhely, egy kamra és egy kis kápolna található, az épülethez pedig egy kis kertrész is tartozik.
A szerzetesek némaságban, állandó aszkézisben, böjtben és vezeklésben, imádsággal, elmélkedéssel, bibliaolvasással és munkával töltötték napjaikat.
Kivételt a nagy egyházi ünnepek jelentettek, akkor a szerzetesek a refektóriumban (díszebédlő) együtt étkeztek és beszélgethettek is. Fehér kámzsát hordtak csuklyás skapuláréval (vállruha) és fehér köpennyel, illetve fehér palásttal, amelyet a kórusima alatt viseltek. A skapulárét derekuknál fehér övvel kötötték össze, amelyen rózsafüzér függött.
A klauzúra közepén állt az egykori barokk templom, ahol a szerzetesek éjjel és nappal, nyolc időpontban, közösen imádkoztak. A templomot a barátok távozása után bontani kezdtek, majd egy villámcsapást követően csak a tornya maradt meg. 
A grófi vadászkastély virágkora
Gróf galántai és fraknói Esterházy Móric 1918-ban vette feleségül Károlyi Margitot, ekkor Majkpusztát már vadászkastélyként használta a család. A kastély főépülete, az egykori foresteria legszebb termei a freskókkal és stukkókkal díszített barokk refektórium, illetve a 19. század végi faburkolatos, vadászjelentekkel díszített vadászterem volt.
Karácsonykor a család a díszebédlőben látta vendégül a környékbeli gyermekeket és az Esterházyak által fenntartott iskola tanulóit, akik ajándékokat kaptak.
A remeteházakban a főúri család cselédsége lakott, a majorsági épületekben iparosok, lovászok rendezkedtek be. A főépület bejáratánál épült elegáns kovácsoltvas terasz a vadászatok trófeaszemléin is szerepet kapott. Díszes angolkert terült el a kastély előtt, a tavakat kitisztították és fürdőházat építettek.
A kastély belső udvarán álló gyönyörű reneszánsz kútkáva jegyajándékként került a fiatal párhoz. A házaspárnak négy gyermeke született: Mátyás, Marcell, Menyhért és Mónika.
1917 júniusában IV. Károly király, Tisza István lemondatása után, kormányalakításra kérte fel az addig képviselőként dolgozó 36 éves grófot, de a kabinet 3 hónap alatt lemondott, és Esterházy Móric visszavonult a birtokára.
Esterházy gróf meghurcolása
Esterházy Móricz 1931-ben tért vissza a politikába országgyűlési képviselőként. 1944-ben a Gestapo letartóztatta Sopronkőhidán raboskodott. 1945 februárjában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza.
A II. világháborúban a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár anyaga, könyvritkaságok, újságok és több értékes bútordarab is. A háború, viszonylag jól átvészelte az épületegyüttes, mivel az orosz parancsnok nem lövette szét, felismerve az értékeit,
de a katonák a vastagabb könyveket a sárba dobálták, hogy száraz lábbal közlekedjenek, a levéltári papírokból, a bútorok egy részéből tüzet raktak, idegenek elvitték a berendezést, de olyan is volt, aki a függönyt karnissal együtt tépte le, hogy „ne legyen a burzsujoknak”.
A háború alatt az épületegyüttes kórházként működött, ahol a grófnő is ápolta a katonákat.
1951-ben a kommunisták Hortra telepítették ki Esterházy Móriczot, aki ez idő alatt sírásóként dolgozott. A majki uradalom 1952-ben az állam kezébe került. A gróf 1956-ban lányával Bécsbe emigrált, ahol 1960-ban hunyt el. Károlyi Margit azonban 1975-ben bekövetkezett haláláig Majkon élt. 
A 13-as cella grófnője
A 13-as cella grófnője címmel dokumentumfilm készült Károlyi Margitról, akit az államosítás után költöztettek a 13-as számú remeteházba. A filmben megszólalnak családtago, valamint az uradalom egykori alkalmazottai, környékbeli lakosok és más kortársak. Elmesélik, hogy gyakran látták a grófnő fekete ruhás, görnyedt hátú alakját, ahogy az erdőt járja és rőzsét gyűjt. Ha szóltak hozzá udvarias, barátságos volt. Nem érdekelte a pénz, szerény körülmények közt élt Emma testvérével a kis házban. Régi családi képek vették körül, ezeket féltette és sosem fűtötte elég melegre a házat.
A négy nyelven beszélő „parasztgrófnő”, ahogy Esterházy György szerint nevezte magát „konok, megátalkodott következetességgel imádta Magyarországot”. Egész életében szüntelen kitartással várta a háborúban nyomtalanul eltűnt Marcell fiát, aki Majkot ismerte utolsó lakhelyeként.
Az idős grófnő nem akarta elfogadni, hogy meghalt, mert mindig akadt valaki, aki „híreket hozott felőle”. A paralízisben fiatalon elhunyt Menyhért fia sírjától sem akart olyan távol kerülni, minden évben végigtérdepelte a misét a gannai Esterházy-mauzóleumban.
A grófnőt nyaranta meglátogatták unokái: Esterházy Péter író, Esterházy Márton labdarúgó, továbbá Esterházy György és Mihály. A „majki nagymamánál” töltött nyarakat, az idős asszony kemény, de tiszta jellemét megidézi Esterházy Péter Harmonia Cælestis című könyvében.
A dokumentumfilmben felolvasott könyvrészletekből az is kiderül, hogy
a grófnő az egykori birtok plébániáinak papjaival rendszeresen levelezett, főként prédikációkról, teológiáról. Ezenkívül latin nyelvű leveleket váltott Pacelli bíborossal (a későbbi pápával),
aki a pápai küldöttség vezetője volt a Budapesten rendezett 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. A kongresszus előkészítő főbizottsága, pénzügyi bizottságának elnöke gróf Esterházy Móric volt.
Úttörőtábor a remeteségben
A majki remeteséget 1958-ban műemlékké nyilvánították, a hatvanas években restaurálták a refektórium freskóit, a hetvenes években újjáépítették a leégett szárnyat.
Ekkoriban úttörőtábor, mezőgazdasági szakmunkásképző és kollégium, illetve munkásszálló is működött a remeteség falai között. A cellaházakban bányászcsaládok laktak, az egyikben évtizedekig élelmiszerbolt működött.
A nyolcvanas években a cellaházakat házilagos kivitelben felújították, egyet múzeumként állítottak helyre, a többi vállalatok, szervezetek vendégháza lett a 2000-es évekig.
Az épületegyüttes 2001-ben került a Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésébe. A főépület rekonstrukciójára és turisztikai hasznosítására készült engedélyezési terv 2010-ben készült el.
Méltó megújulás a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében
2018-ban indult a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében a majkpusztai Esterházy-kastély és kamalduli remeteség turisztikai célú fejlesztésének II. üteme. Ennek során megújulnak a szerzetesházak, a templomtorony, a kripta, a grotta kápolna és a jégverem. Jelenleg is zajlik a környezetrendezés, a mértani kert megújítása díszkúttal, teraszokkal és különleges növényekkel. Kialakításra kerül egy autentikus remetecella, több interaktív kiállítás kézműves és múzeumpedagógiai foglalkoztatókkal (lúdtollal írás, gyógynövények felhasználása, rózsafüzér-készítés). Tíz remeteházból szálláshelyet alakítanak ki. 
A fejlesztés II. ütemének átadása jövő tavaszra várható.
A tó melletti látogatóépület a játszótérrel és a sétánnyal már elkészült. A már látogatható főépület pinceszintjének és földszintjének kiállítóterei az egykori remeteség és a vadászkastély életét is megelevenítik, láthatók például berendezett gyógyszertár, konyha, kápolna, istálló. Eredetileg a foresteriában a rendfőnök szobája, könyvtár, közösségi terek, betegszobák, valamint műhelyek (pl. asztalosműhely, könyvkötészet) kaptak helyet, illetve szállást nyújtott betérő zarándokoknak, és bajba jutott környékbelieknek. Jelenleg a földszinten gróf Esterházy Móricról látható kiállítás, az emeleti gyűjtemény pedig II. Rákóczi Ferenc fejedelem francia kamalduli szerzetesekkel való kapcsolatának állít emléket. A kornak megfelelő bútorok állnak a refektóriumban, a díszteremben, a káptalanteremben, a könyvtárszobában és a kápolnában.
A reneszánsz kút feltárása során föld alatti folyosórendszer bejáratára bukkantak, amelynek ágai összeköttetésben állnak a cellaházakkal, kijáratát pedig a kolostoron kívül találták meg.
