A nemzetközi erőkkel kell megküzdeni tavasszal

Az ezt bizonyító nyilvános események sora Ausztriában kezdődött. Sebastian Kurz már régóta szálka ennek a magyar miniszterelnök által is említett nemzetközi hátországnak a szemében, a fiatal, ambiciózus és trendi politikus ugyanis patrióta módon gondolkodik, és egy, a nyugatinál markánsabb jobboldali politikát képvisel – mondjuk ez nem túl nehéz. Amikor koalícióra lépett a migrációellenes és eurokritikus Szabadságpárttal (FPÖ), Kurz még csak figyelmeztetést kapott a nemzetközi köröktől. Akkor az FPÖ elnökét „vadászták le” közvetlenül mellőle, jelezve, hogy ha hatalomban akar maradni, nem érdemes túlzottan eltérni a nyugatról meghatározott fősodortól. Úgy tűnt, Kurz megtanulta a leckét, hiszen az előre hozott választásokat magabiztosan megnyerve ezúttal már a Zöldekkel kötött koalíciót. Kormányfőként azonban kitartott szilárd patrióta értékrendje mellett, és még a V4-eknek is tett néhány gesztust.

Ez persze vörös posztó volt, így elővették egy öt évvel ezelőtti (!) gyanús ügyét, amely végül a lemondásához vezetett.

A még mindig csak 35 éves politikus előtt persze így is nagy jövő állhat, mindenesetre az biztos, hogy igyekeznek megrendszabályozni őt.

Rosszabbul járt a másik közép-európai „renitens nagyfiú”, Andrej Babis cseh miniszterelnök. A szintén karakteres patrióta politikát hirdető üzletemberből lett politikusra is régóta „fenték a fogukat” a nemzetközi erők. Emlékezhetünk a pár évvel ezelőtti korrupció- és kormányellenes tüntetésekre, amelyek megágyaztak a korrupt Babis-narratívának. Az október elején esedékes voksolás előtt pedig már látszott, hogy igencsak szoros lesz az eredmény, így

elég volt egyetlen „Pandóra-irat” Babis franciaországi luxuskastélyáról és állítólagos offshore ügyleteiről ahhoz, hogy elbizonytalanítsa azt a pár tízezer szavazót, akire szüksége lett volna a hivatalban maradáshoz.

Hogy a valóság mi? Hogy Babis francia érdekeltségei törvényesen működnek vagy sem? Ezt majd hosszú vizsgálatok sora dönti el, csakhogy ez már senkit nem fog érdekelni. A vád ugyanis önmagában elegendő volt ahhoz, hogy leváltsák a kormányfőt.

A legfrissebb eset pedig Szlovákia korábbi miniszterelnökéhez, a szociáldemokrata Robert Ficóhoz kötődik, aki az elmúlt években szintén kendőzetlenül beszélt a Soros György-jelentette, országában is meglévő befolyásról. A volt kormányfő kétségtelenül sötét ügyeit intézte éppen egy vadászházban, amely teljesen véletlenül, a hivatalos indoklás szerint az orvvadászok lebuktatása miatt volt bekamerázva. Arról azóta sem tudni, hogy orvvadászok lebuktak-e, egy nagyvadat mindenesetre sikerült ejteni…

A környező országok példái tehát pontosan megmutatják, hogy milyen jól szervezett nemzetközi hálózattal néz szembe az Orbán-kormány, és hogy ez a hálózat valójában mire képes azért, hogy eltakarítsa az útból a neki nem tetsző politikai vezetőket. A végső döntés azonban jövő tavasszal mégis rajtunk, választókon áll majd. Bármit is látunk addig, gondoljunk arra, ami körülöttünk történt és történik.