A FÜLLENTÉSTŐL AZ ORDAS HAZUGSÁGIG – EGY KÖNYV A HAZUGSÁG TERMÉSZETRAJZÁRÓL

Már a cím hűen rámutat az ellenzék fő fegyverére, ami egyben helyettesíti a nem létező programjukat is. Minél többet hazudni, minél nagyobbakat hazudni.

Első lépés: Válaszd meg, kitől tanulhatsz a legtöbbet
Élt Ausztriában egy újságíró, aki nem csak cikkeivel, hanem ún. „önsegélyező” könyveivel is hírnevet szerzett magának, a neve: Josef Kirschner. Életének 85. esztendejében hunyt el 2016-ban. Legnépszerűbb műve, A manipuláció művészete, 47 éve, 1974-ben jelent meg. A kötet népszerűségére jellemző, hogy amint a polcokra kerül, rögtön elkapkodják, még antikváriumban is csak nagyon ritkán fordul elő, akkor is busás áron. Hogy miért? Mert a könyvben pontosan le van írva az emberek befolyásolásának (manipulálásának) nyolc legfontosabb szabálya.

Aki ezt becsülettel megtanulja, biztosan boldogulni fog az életben. Különösen elengedhetetlen a mű sűrű lapozgatása politikai kampány időszakában, mert szinte minden benne van, amire csak szükség lehet a későbbi sikerhez.

Második lépés: Tanuld meg jól a leckét
A ma kitárgyalandó fejezet a másokban tudatosítani kívánt üzenet rendszeres ismételgetéséről, mantrázásáról szól. Szemléletes példát is hoz rá a szerző. A gimnáziumban az egyik jelentéktelen külsejű fiú beleszeret gyönyörű osztálytársnőjébe, aki rá sem hederít éveken át, hisz szinte minden ujjára akad jobbnál-jobbképűbb lovag. A fiú azonban nem tágít céljától, folyamatosan azzal traktálja a lányt: „Nálam úgysem találsz jobb férjet!” És ez így megy még hosszú időn át. Leérettségiznek, szétszéled az osztály, először az öt éves találkozón jönnek össze újra. És most jön a meglepetés:

A „semmikülönös” fiú és a suli legszebb lánya kéz a kézben, mint házastársak jelennek meg sokak csodálkozására. Mi történt? Semmi különös, csupán célt ért az üzenet! A lány annyiszor hallotta, hogy jobb férjet úgysem kaphat, hogy egy idő után el is hitte.

Természetesen voltak a környezetében nagyszerű partinak ígérkező ifjú titánok, mégis a kissé félszeg, ám szándékát kitartóan ismételgető férfire esett a választása, mert elfogadta, elhitte az ezerszer hallott szavakat.

Harmadik lépés: Minden áron tarts ki eredeti üzeneted mellett – O1G
Pontosan ezt csinálja most a hatpárti ellenzéki koalíció. Akik amúgy még saját párttársaikat is gyűlölik, hisz parlamenti helyeket vehetnek el egymás elől, ha nem elég ügyesek és rosszul helyezkednek. Hasonló történik egy kisebb közösség szintjén is, mint a nagypolitikában. Nehogy már valaki azt gondolja, hogy Inotay Gergely és Juhász Béla Róbert országos cimborák? Egy frászt! Ha csak rajtuk múlna, egy pohár vízben megfojtanák egymást, mert tökéletesen tisztában vannak vele, csakis egyikük lehet a velük egy lapon nem említhető Rétvári Bence kihívója 2022-ben.

Azzal tisztában vannak az ellenzéki pártok, látszatra úgy kell tenniük mindent, mintha tökéletes összhang uralkodna közöttük, pedig ez távolról sincs így, mégis ezt kell megállás nélkül ismételgetni, valóságnak elfogadtatni a szemfényvesztést. Mert bizony sajnos még ma is sokan fogékonyak erre. Nem érdeklik őket a tények, attól inkább függetlenítik magukat. Még körül sem néznek a környezetükben. Nem akarják észrevenni, az utóbbi lassan tizenkét évben, mennyivel jobban élnek, mint annak előtte.

Szinte mindent elfelejtettek kétezer tíz előttről, csak azt hallják meg, hogy O1G és ezzel nem is akarnak vitatkozni, mert folyamatosan ezt sulykolták beléjük. Tényként fogadják el mások véleményét. Csak a valóság nem érdekli őket.

Az sem zavarja ezt a réteget, hogy önmaguk ellenségeivé válnak, mert ha valami csoda folytán győzne az ellenzék, azonnal az egekbe szöknének a rezsiköltségek, megszűnne a családok kiemelt támogatása, véget érnének a gyermekváró programok, újabbnál újabb adónemeket vezetnének be és még sorolhatnánk napestig. Közben pedig azon keseregnének: üres a kassza, mert az a gaz Orbán ellopott mindent. Azonnal kölcsönöket vennének fel és visszatérne az IMF.

A most őket éltetők közük nagyon sokan akkor jönnének csak rá: Úristen, hová szavaztam…?

Már megint hazudtak, már megint félrevezettek. Mert ők ennek a nagymesterei már hosszú évtizedek óta. De akkor már rég késő lenne.

Olyan könnyű megszokni a jót, hogy képesek vagyunk egy szempillantás alatt elfelejteni, miben is volt részünk az ínséges időkben. Olyan jó és természetes, hogy amikor hazamegyünk, elég elfordítani a csapot és máris zuhanyozhatunk kellemes meleg vízben. Ennek fontosságára csak akkor jövünk rá igazán, ha a kánikula kellős közepén csőtörés van és még kezet mosni sem tudunk… Ne legyenek kételyeink, ha csak rajtuk múlik, visszavezetnének minket a lavór és a mosószappan korszakába. Ezeknek a mucsai bőgatyásoknak az is jó… Mert ők így tekintenek a magyarokra, hiába mondogatják az ellenkezőjét.

Negyedik lépés: Az elsődleges információ varázsa – füllenteni, valótlant állítani, végül folyamatosan hazudozni
Tudomásul kell venni, hogy az ordas hazugságokig hosszú út vezet el. Az ellenzék már sikeresen végigjárta ezt a mezsgyét. Kezdetben apróbbnak tűnő füllentésekkel kezdték, aztán amikor konstatálták, nem érkezik határozott cáfolat az ellenoldalról, egyre inkább fellelkesültek és szintet léptek.

Elkezdtek valótlanságokat állítani, hazudozni, rágalmazni, aztán fenyegetni, mára csak egy kis lépésnyire állnak az összeesküvésre való felbujtástól. Miközben lakájmédiumaik mindehhez készséggel asszisztálnak.

Kihasználják azt a pszichés előnyt, hogy az elsődleges információnak kiemelt hatása van az olvasóra. Azt sokkal inkább elhiszi, mint később bármi mást. Még akkor is, ha ordas nagy hazugság. A lényeg, ott marad a fejében. Az esetleges helyreigazítást már meg se hallja.

Kitesznek egy bődületesen nagy hazugságot egy orgánum címoldalára és máris nyert ügyük van. Ezzel sikeresen elérték, hogy beszélni fognak róluk még az ellenoldalon is. Aztán két nap múlva kiderül, a címlapsztori minden valóságot nélkülöz, ám akkorra már az ő célközönségük két kanállal kajálja az abszolút hamis híreket, ismét csak valóságnak elfogadva a látszatot. A legnagyobb baj az, hogy az egy hónap múlva esedékes helyreigazítás már nem a címoldalon jelenik meg, hanem valahol hátul a tizenkettedik oldal legalján és elég kis betűkkel. Persze addigra már kit érdekel mindez, nem is emlékszik rá senki, hisz közben újabbnál újabb hazugságok láttak napvilágot. A lényeg, hogy az infóbomba landolt a célterületen.

Ezért aztán nem csoda, ha folyamatosan tolvajoznak, hazudoznak, mert általában semminek nem lesz következménye.

Ahogyan Fricz Tamás politológus fogalmazott: „Ez egy következmények nélküli ország.” Ezért hát a nagy bátorság, ezért a féktelen hazudozás, ezért tesznek fel mindent egy lapra, ezért nem riadnak vissza a legaljasabb lejáratástól sem, mert tudják: számukra ez az utolsó esély, bármi áron, de győzniük kell 2022-ben, ellenkező esetben a mostani ellenzék atomjaira hull szét.

Ötödik lépés: Epilógus
Ezzel az írással jómagam szándékosan manipulálni szeretném az olvasót, mégpedig annak megértetése a célom:

ne higgyenek a baloldali összefogásnak, mert képesek az arcukba hazudni, akár reggel, éjjel vagy este. Mindegy, ki lesz a helyi jelöltjük, Inotay vagyJuhász, nyerhet akármelyikük.

Akkor is Gyurcsány Ferencet kapná az ország, legfeljebb álruhában, ezt jól véssék a fejükbe.

És még valami nagyon fontosat: minden nap, mindenki, mindenütt manipulálni szeretné a másikat. Két oldal áll egymással szemben, a manipulálók és a manipuláltak. Csak az nem mindegy, mi magunk, melyik oldalon állunk.