Ungváry Zsolt: Minek kerítünk nagy feneket?
Augusztus 29-én Kabulban az amerikaiak egy dróntámadással megöltek tíz civilt, köztük hét gyereket. Tévedésből. Azt feltételezték, hogy a megtámadott jármű sofőrje kapcsolatban áll az Iszlám Állammal. Az amerikaiak ebben nagyon jók. Feltételezik valakiről, hogy készül valamire (vagy kötődik valamihez, esetleg gondol valamit), és gyorsan kiirtják őt is, a családját, a népét, mielőtt még valami rossz történhetne. Ráadásul a saját rendszerükön belül is melléfognak olykor; emlékezhetünk a tévedésből lebombázott lakodalmi menetre vagy a világháborús szőnyegbombázások elcsúszásaira, amikor például Budapesten a vasútvonal helyett a lakóházakat pusztították el.
A kabuli tíz halott tíz különböző sors, tíz értelmetlenül megszakadt emberélet, amely egy amerikai hírszerző hibájából véget ért. A hírekben statisztikai adat, de számukra a teljes világ.
Minden állami (katonai vagy rendőrségi) akcióért a végső felelősség a közjogi hatalom legfőbb birtokosát terheli. Esetünkben Joe Bident. (Amiképpen a 2006-os rendőrterrorért az akkori miniszterelnököt.) Az újdonsült elnök helyett azonban végül egy tábornok fejezte ki sajnálkozását. Ami elsősorban arra vonatkozott, hogy nem afgán harcosokat, hanem jámbor civileket iktattak ki. Sorry. Ez azonban csak azért következhetett be, mert eleve úgy gondolták, hogy joguk van egy másik állam területén annak állampolgárait megölni, ha Washingtonban felkerülnek a halállistára.
Vajon elképzelhető, hogy legközelebb a 7-es busz ellen kerül sor dróntámadásra, mert a kémeik jelentése szerint azon két jobboldali publicista mellett egy fideszes önkormányzati képviselő és több ciszgender férfi utazott, ráadásul a buszvezető az Orbán-kormányok idején gyermekek után járó adókedvezményt érvényesített?
Aztán ha kiderül, hogy a sofőr valójában DK-s volt, majd elnézést kérnek.
A világból persze nem veszett ki a megbánás és az őszinte meaculpa. Egy másik hírből ugyanis megtudhatjuk, hogy a moszkvai falmászó világbajnokságon a kamera hosszasan mutatta egy női versenyző formás fenekét, amiből természetesen rettenetes botrány lett. Ellentétben Fucsovics Márton csinos barátnőjével, aki néhány héttel ezelőtt a feminista felhördülés ellenére dicséretnek vette a külsejére tett pozitív megjegyzéseket, az osztrák falmászó hölgy tombolt haragjában. Az ügy azonban, szemben a kabuli incidenssel, gyorsan rendeződött, itt ugyanis nem egy beosztottra bízták a bocsánatkérést; a Nemzetközi Sportmászó Szövetség (IFSC) közleményben követte meg Johanna Färbert (neki neve is van, ellentétben a tíz afgán áldozattal), „mélységesen” esdekelve bocsánatáért. Sőt az IFSC elnöke (nem úgy, mint az USÁ-é) maga is megnyilvánult.
Így aztán helyreállt a rend. Fenékmutatás kontra tíz áldozat.
Hír-hír, bűn-bűn, bocsánatkérés (méghozzá mélységes)-bocsánatkérés (felszínes). Kerek a világ, mint Färber feneke. (Bocsánat, ezt visszavonom. Családom van…)
Szerzőnk további írásait ide kattintva olvashatják.
Kiemelt képünkön az osztrák Johanna Färber látható a nők versenyének selejtezőjében a boulder típusú falmászó világkupa-sorozat utolsó, 7. állomásán Münchenben 2018. augusztus 17-én. (MTI/EPA/Marc Müller)
