VARGA LAJOS SEGÉDPÜSPÖK: A SZŰZANYA MA IS ODAIRÁNYÍT BENNÜNKET AZ ÚR JÉZUSHOZ

A hétkápolnai kegyhely szeptember 11-én tartott Mária-napi ünnepi miséjén igen népes sokaságot köszönthetett a főcelebráns dr. Varga Lajos segédpüspök.
– Nagy szeretettel köszöntöm mindazon testvéreket, akik eljöttek, hogy megünnepeljük Szűz Mária szent nevét ezen a szent helyen, nagy szeretettel gondolok a búcsúsokra, zarándokokra, akik közül többen gyalogosan jöttek a környező térségből – üdvözölte az egybegyűlteket a főpásztor.
Homíliáját arra a gondolatra építette, mennyire fontos a név, valaki nevének a megőrzése és tisztelete.
– A név nagyon fontos, ezért előfordul, hogy valakinek a nevét emlegetjük, de az is, hogy ennek ellenkezőjét tesszük szándékosan, vagy az idő múlása miatt nem emlegetjük valakinek a nevét. A történelemből ismerős az úgynevezett *damnatio memoriae, azaz az a fajta tilalom, amikor nem szabad valakinek a nevét kiejteni. Történhetett ez akár egy politikai hatalom részéről azokkal szemben, akiket el akartak nyomni, vagy történhetett olyan esetben is, amikor valakinek a nevét ki akarták törölni az emberi történelemből. Ez történt Jézussal is halála után, amikor bizonyos körökben nem volt szabad említeni az Úr Jézus nevét, pusztán csak annyit volt szabad róla mondani, neve kiejtése nélkül, hogy „az az ember”.
Gondolhatunk a diktatúrák áldozataira is, akik börtönben sínylődtek, és csak számot adtak nekik, mivel a nevüket igyekeztek a feledés homályába juttatni. A név számunkra nagyon fontos, hiszen ez által azonosítani lehet a személyt, ezért az illető nevének megemlítése az emberi méltóság tartozéka, a tiszteletadás, sőt a barátság jele, ha valakit néven szólítunk. Ez azt jelenti, hogy az illető személy fontos számunkra, barátságban vagyunk vele. Amikor Mózes a bibliai elbeszélés szerint ott volt az égő csipkebokornál, feltette a kérdést, hogy kivel beszél. Erre megtörtént az istennév kinyilatkoztatása, „Én vagyok, aki van”, héberül így szoktuk említeni: Jahve. A név olyan tiszteletet váltott ki, hogy bár leírták a Jahve nevet, de helyette mindig ezt a szót mondták: Úr, azaz héberül Adonáj. Innen van a mi liturgiánkban is, hogy Istent Úr néven szoktuk említeni és soha nem használjuk a Jahve nevet. Bizonyos közösségek használják, de miután Isten választott népe nem használta, így mi is átvettük ezt a hagyományt. Hasonlóképpen fontos számunkra Jézus neve. A Jézus név ismerete, emlegetése eleve jelzi azt, hogy keresztények vagyunk.
Magyarországon és a körülöttünk lévő országokban a katolikusok Jézus Krisztus nevének dicséretével köszöntik egymást. Megjegyzem, hogy bizonyos külföldi országokban, a külföldi országok nagyobb részében nem így van. Ma Szent Máté evangéliumának útmutatása szerint a Szentháromság nevére keresztelünk meg mindenkit. Ismerős azonban a Szentírásból, hogy kezdetben a Jézus nevére történt keresztelés is szokásban volt. Keresztelő Szent János is keresztelt, a keresztények azonban tőle eltérően Jézus nevére, a Galatákhoz írott levél szerint Krisztus nevére keresztelték meg azokat, akik megtértek és elfogadták Jézus tanítását, és e tanítás szerint óhajtották saját életüket leélni. Ez a keresztség is a bűnök bocsánatára szólt, de az is nagyon lényeges, hogy egyben összegyűjti azokat, akik megtértek, hogy Isten számára szent népet szerezzenek. Hasonlóképpen fontos számunkra Mária neve. Az angyali köszöntés történetében olvassuk: „Ne félj, Mária!” Máriát is néven szólítjuk. Szűz Mária maga mondja: „Íme mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék”. És íme, ez a jövendölés szerű kijelentés valósággá vált, mert ahol Jézus tanítványai élnek, ott a boldogságos Szűzanyának a nevét is említik – hirdette az igét dr. Varga Lajos.
Aztán kiemelte: a liturgiában az Úr nevének segítségül hívásával osztanak áldást, Jézus nevében köszöntjük egymást, és boldognak hirdetjük Máriát, nevének sokszoros említése által.
– A segítséget Istentől várjuk, akinél a mi legnagyobb közbenjárónk az örök főpap, Jézus Krisztus, aki szolgálatával végzi értünk a mennyei liturgiát. A kánai menyegzőn Mária Jézushoz irányította a borban szűkölködőket. Most is oda irányít bennünket a Szűzanya az Úrjézushoz. A keresztfán Jézus Jánosnak azt mondta: „Íme a te anyád”. A keresztségben Isten gyermekei, Jézus testvérei lettünk, Mária így nekünk is anyánkká vált, azért, hogy a kegyelem forrásához vezessen. A három szent nevet, Jézusét, Máriáét, Józsefét együtt szoktuk emlegetni, hiszen Jézushoz valóban hozzátartozik a boldogságos Szűzanya, és nevelőatyja, Szent József is, kinek éppen szent évét is ünnepeljük – folytatta igehirdetését a segédpüspök.
A folytatásban számos példát említett arra, hogyan hívták eleink segítségül Máriát harcokban, küzdelmekben, s megemlítette: a különböző Mária-kegyhelyeken, így a Hétkápolna falain is nagy számban elhelyezett úgynevezett ** votív tárgyak sokasága pedig arról tanúskodik, mennyire fontos közvetítőnek tartják a hívek a Szűzanyát fohászaikban, hálaadásainkban.
Végezetül dr. Varga Lajos imára buzdított mindenkit az üldözött keresztényekért, és azért is, hogy a hit erős bástya lehessen, miközben sokféle olyan ideológia hódít, amelyek úgymond teljes szabadságot hirdetnek, ám szembenállnak a keresztény erkölcsiséggel.
– Mária a kánai menyegzőn Jézushoz vezette azokat, akik hiányt szenvedtek, vezessen bennünket is Krisztushoz, és adja Isten, hogy az Anyaszentegyház kovászként legyen jelen az emberi társadalomban – zárta szavait a főpásztor.