Az erősek kenyere
Az embert, pláne a sportolót pedig nem csupán a testi ereje segíti célja elérésében, hanem legalább ennyire szellemi és lelki összeszedettsége, ereje is. Az 1938-ban Magyarországon, Budapesten ünnepelt 34. Eucharisztikus Világkongresszusnak volt egy fiatal előadója, aki ismerte és egész életével tanúskodott erről az igazságról. Akkor a kongresszus második napján, május 27-én, pénteken 11 órakor tartottak Az Eucharisztia és az ifjúság címmel szakosztályi ülést a Városligetben, amelyen felszólalt Csík Ferenc az 1936-os berlini olimpia gyorsúszó bajnoka. Csík Ferenc ekkor huszonöt éves, a leírások szerint komoly, visszafogott és erőt sugárzó fiatalember, a sportolói pályafutását már lassan orvosi hivatásra cseréli.
Az erősek kenyere címmel tartotta meg előadását. Íme egy részlet a beszédéből: „A férfi lelkében olthatatlanul él a vágy, hogy kitűnjön, kiváljon az átlagból, embertársai fölé magasodjék, s valami nagyot, szépet, maradandót és értékest teremtsen. A mai férfi három viszonylatban keresi a tökéletességet. A testi kultúra, a hivatás és a nemzeti társadalom szolgálatának viszonylatában. Elvitathatatlan, hogy a nemes értelemben vett sport erős testet ad egész életre és az ifjúság számára nagyszerű nevelő eszköz.”
Az sem véletlen, hogy éppen Csík Ferenc beszélt ott, azon a délelőttön, hiszen – és erről naplója is tanúskodik – egész korábbi élete jelentették az alapot minden egyes szavához.
„Elvitathatatlan az is, hogy a nagy teljesítmények, a kimagasló eredmények eléréséhez nem is annyira testi, mint inkább különös erkölcsi kellékek szükségesek. Tiszta élet, mértékletesség, az élvezetekről való teljes lemondás, józanság, szívós kitartás, áldozatkészség, a testi és szellemi energiák teljes összpontosítása elengedhetetlen előfeltétele minden nagy sporteredménynek” – folytatta az olimpikon.
Ki igazolhatja hitelesebben egy bajnok sportolónál, hogy mennyi önmegtartóztatás, lemondás kell a sportsikerekhez és ugyanez a sikeres keresztény élethez is. Végül visszatér a férfi hivatására, amelyben összegzi az eddig elmondottakat:
„Ugyanez áll a hivatásra. Sőt a mának, a kornak rettentő válságából kivezető utat is egyedül a krisztusi igazságnak, a krisztusi elveknek érvényesülésében kell látnunk. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a ma férfiának ahhoz, hogy a mai korban ránehezedő hivatást teljesítse, hogy családja, nemzete iránt való kötelességeinek megfeleljen, az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztushoz kell fordulnia!”
Mindez egy olyan olimpiai bajnok, sportoló szájából, aki orvosi hivatásának gyakorlása közben nem egészen hét év múlva harmincegy évesen, 1945-ben, Sopronban egy bombatalálattól halt meg. Fiatal özvegyét és két kisgyermekét hagyta hátra. Csík Katalin, Csík Ferenc lánya írja édesapjáról kiadott életrajzi művében, hogy rövid élete ellenére teljes életet élt, megtöltve annyival, mint más a hosszú életét.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve egy magyar szempontból rendkívül sikeres olimpia után talán érdemes a két esemény összefüggéseit is átgondolni, s ehhez Csík Ferenc élete, gondolatai is közelebb viszik a ma emberét.
Tarnai Richárd
Kiemelt képünk forrása: Magyar Úszó Szövetség
