Erdő Péter a Vasárnapnak: Ferenc pápa részvétele a NEK-en bátorítás az egész világegyház számára

– Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus a magyar és az egyházi történelem meghatározó eseménye volt. Azon a találkozón nem jelent meg a pápa, küldöttet delegált maga helyett – Pacelli bíboros személyében. Ez azonban nem kirívó eset, hiszen az eucharisztikus világesemények – azóta is – általában pápai jelenlét nélkül zajlanak. Az viszont rendhagyó, hogy Ferenc pápa jelen lesz a budapesti világkongresszuson, ő celebrálja a zárómisét. Van ennek bármiféle üzenete?

– Természetesen van üzenete. Egyfelől,

Ferenc pápa a budapesti világkongresszust nyilvánvalóan a járvány után a remény szimbólumának tekinti, részvétele bátorítás az egész világegyház számára.

Ezen kívül fontos, hogy Budapest kulturális és földrajzi tekintetben Kelet és Nyugat határán fekszik, így ez a kongresszus a nagy találkozás lehetőségét is hordozza – ez 1938-ban is így volt. Az akkori találkozón számos keleti katolikus főpásztor vett részt; a Szent István Bazilikában például nagy koncelebrációt tartottak a görögkatolikus püspökök.

– A mostani rendezvényen részt vesznek más keresztény felekezetek képviselői is. Mondhatjuk, hogy a NEK-nek küldetése van a keresztény egység tekintetében?

– Most valóban ökumenikus részvétel is lesz az eseményen – persze nem a liturgiában, hanem a kongresszuson. Nem csak hogy az ortodox világ, a keleti, Kalkedón előtti egyházak küldenek Budapestre rangos képviselőket, de a magyarországi protestantizmus képviselői is jelen lesznek a legnagyobb, legünnepélyesebb pillanatok idején. Ez szimbolikus alkalom, melyre tudatosan figyeltünk az előkészítés során, hiszen mindezeknek komoly gyökerei vannak hitünkben.

– Az előző budapesti világkongresszus óta nagyon megváltozott idehaza a társadalom – ezen belül a hívők egyébként igen népes tábora. Az 1938-ban még tapasztalható „természetes” kereszténységet felváltotta a zömében inkább „keresztény gyökerű” társadalom. Mennyire befolyásolja ez a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus napjainknak szóló üzenetét?

– Igen, változott az egyház jelenléte a társadalomban, elég észrevennünk a kialakult széles körű intézményes jelenlétet. De hát az intézménynek is lélekre és tartalomra van szüksége ahhoz, hogy ne csak formalitás, ne csak címke legyen. Reménykedjünk abban, hogy most talán a szélesebb nyilvánosság is közelebb kerül hitünk központjához, üzenetéhez;

ami nem más, mint hogy ezen a földön nincs vége a világnak, nincs vége az életünknek, a teremtő Isten kíséri történelmünket.

Szeret bennünket és hív, hogy vele közösségben éljünk, örök boldogságban a halál után is. Ez nem annyira hétköznapi, mint inkább radikális üzenet – ez van hitünk mélyén. Aki erre ráérez, annak az egész világ más megvilágításba kerül; és ha ezt sikerül sok emberrel megéreztetni, akkor a kongresszus betöltötte küldetését.

– Feltételezhetően az elmúlt, igen hosszú időszakban meghatározta az ön mindennapjait is az esemény…

– Ez természetesen így van.

– Szeptember 12-én lezárul a történelmi kongresszus. Másnap reggel mivel ébred? Mi foglalkoztatja majd?

– Egy dolog biztosan: hogy át tudok-e menni a 15-ei sasvári nagy búcsú szentmiséjére, melyen a program szerint a Szentatya is részt vesz. Adja Isten, hogy így legyen!