„Egyetlen cél lebeg a szemem előtt: szolgálni a magyarságot és a kereszténységet”

 „Aki nem szolgál, az a sátánnal kerül egy platformra”

– Fiatal korom óta egyetlen cél lebeg a szemem előtt: szolgálni a magyarságot, szolgálni a kereszténységet – mondta Horváth Tamás újságíró a vele készült interjúban. Pataki Tamás istenhitről és teremtésvédelemről, a személye elleni balliberális lejáratókampányról és arról kérdezte, hogyan szólíthatja meg a fiatalokat a keresztény média.

– Jár templomba?

– Járok. Azt nem mondom, hogy minden vasárnap ott vagyok, de igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy jusson időm a szentmisékre is. Gyerekként rendszeresen ministráltam, az oltárnál megélt szolgálat közelebb vitt Istenhez.

Egy férfi előtt – ha a szó primordiális jelentésében akar férfi lenni – eleve nem állhat más út, mint a szolgálat. Szolgálni Istent, hazát, családot. Aki nem szolgál, az a sátánnal kerül egy platformra. Non serviam, azaz nem szolgálok – mondta Lucifer.

– Ön szerint fontos, hogy egy keresztény szemléletű portált egy hívő újságíró vezessen, vagy elég, ha csak kulturálisan keresztény?

– Hitelesebb, ha hívő keresztény vezeti, de véleményem szerint egy csupán „kulturálisan” keresztény újságíró is tud olyan munkát végezni, amellyel a közerkölcsöt növeli, a krisztusi igazságot minél több emberhez eljuttatja. Ady Endre életvitele finoman szólva sem volt mindig túl keresztényi, az istenes verseit olvasva – személyes kedvencem Az Úr érkezése – mégis megerősödhet a Teremtőbe vetett hitünk.

– Rendkívül fiatalon lett főszerkesztő, augusztus elejétől vezeti a Vasárnapot. Beleilleszkedett már a kerékvágásba, mik az első tapasztalatok?

– Igen, valóban nem szokványos, hogy valaki 26 évesen egy országos lap főszerkesztője lesz. Nyilván bele kell nőnöm a kabátba, de szeretem a kihívásokat, és hiszem, hogy a Gondviselő segítségével helyt tudok állni.

Ha pedig mégsem, az is tanulság lesz. A beilleszkedéssel nincs gond, ugyanis már eddig is a Vasárnapnál dolgoztam, ismerem a kollégákat, és jó viszonyt is ápolok velük.

– Hogyan állja a balhorgokat? Kinevezése után rögtön felemlegették önnek, hogy írt egy megemlékező cikket a budavári kitörésről, és szélsőjobboldalinak bélyegezték. Mit gondol erről?

– A megbélyegzés nem érdekel, a balliberális oldal mindig is élen járt a lejáratónak szánt jelzők pufogtatásában. Ami az ominózus, a 888.hu-n megjelent írásomat illeti, tudni kell, hogy egy olyan cikk miatt támadtak másfél évvel ezelőtt és támadnak újra a főszerkesztői kinevezésem kapcsán, amit előzetesen a lap főszerkesztőjével és főszerkesztő-helyettesével is átolvastattam. Mindketten rendben találták a tartalmát – ami nem meglepő, hiszen semmi olyan nem volt benne, ami vállalhatatlan lenne. Az ellenoldal két dolgot szokott kiemelni, amikor az 1945-ös kitörésről szóló írásomat kritizálja: az egyik, hogy Hitlert és Szálasit éltető hadiparanccsal emlékeztem meg az eseményről, a másik pedig, hogy hősnek neveztem a katonákat. Az előbbi Otto Wöhler – ebben a kontextusban valóban lelkesítő – rádióüzenete volt, amit a kitörni készülő német és magyar katonáknak küldött. A Dél Hadseregcsoport főparancsnokának szavait idézőjelek közé tettem, a történelmi hűség kedvéért nem hagytam ki belőlük semmit. Ezzel az erővel a történelemkönyvekkel is baj van, mert bizony horogkeresztes és sarló-kalapácsos zászlók is szerepelnek bennük.

Azt pedig, hogy a több tízezer magyar és német katona, aki a kapituláció helyett a szinte biztos halált választotta, ne lett volna hős, teljesen nonszensznek tartom. Véleményem szerint minden katona hősnek nevezhető, aki hősies hadi cselekedet közben veszti életét.

Legyen a nemzetisége orosz, magyar vagy éppen német. A haza védelmét fontosnak tartó, a civil munka mellett önkéntes tartalékos honvédként szolgáló emberként ezt még inkább így gondolom.

– Aki nézte a napokban az MSNBC híradóját, azt is megtudhatta, hogy Magyarországon egy szélsőjobboldali rendezvényt szerveznek, melyre Tucker Carlson is ellátogat: a Mathias Corvinus Collegium fesztiváljáról volt szó. A nyugati fősodratú médiában már az is szélsőjobboldalinak számít, így hát megkérdezem, hogy mit jelent ez egyáltalán? Ha jól tudom, ön korábban az Identitárius Egyetemisták Szövetsége (Identitesz) körül is felbukkant, amit ugyancsak szélsőjobboldalinak könyveltek el.

– A nyugati fősodratú média szerint Magyarországon lassan már mindenki szélsőjobboldali és náci lesz, szóval az ő vádjaikkal nem érdemes foglalkozni. Ami az Identiteszt illeti, valóban részt vettem a szervezet munkájában. Fiatal egyetemistaként elsősorban az fogott meg bennük, hogy 21. századi eszközökkel, de a hagyományos keresztény és jobboldali tartalmakból fikarcnyit sem engedve tűzték ki célul a magyarországi felsőoktatási intézményekben tapasztalható balliberális túlsúly megszüntetését. Amikor az Identitesz betagozódott az Erő és Elszántság Mozgalomba, egy ideig még maradtam a szervezet közelében, vettem részt EU-kritikus tüntetésen és október 23-i megemlékezésen is. Ezt követően viszonylag hamar beláttam, hogy az az út, amin az Erő és Elszántság elindult, nem vezet messzire, úgyhogy eltávolodtam a szervezettől, amely, ha jól tudom, ma már nem is létezik. Fiatalkorom óta egyetlen cél lebeg a szemem előtt: szolgálni a magyarságot, szolgálni a kereszténységet. Nem szoktam vele dicsekedni, mert az alázat rendkívül fontos erény, de az engem ért támadások miatt most mégis kiemelném, hogy 2020 tavaszán, a koronavírus-járvány kezdetén Veszprémben szolidáris akciócsoportot alapítottunk, és szabadidőnkből áldozva segítettünk a távoktatás miatt eszközproblémákkal küzdő helyi fiataloknak (köztük több cigány gyermeknek is) laptopok és számítógépek adományozásával. 

– Mi a célja a hírportállal, milyen lehetőségeket lát benne, milyen tartalmakat látna szívesen? Nagy dobásuk volt mostanában a Kovács Gyula-interjú.

– Valóban nagyot szólt a Jakab Péter által megfenyegetett munkagépes melóssal készített interjú, de azt se feledjük, hogy ezt megelőzően a Jobbik-elnök és Kovács Gyula veszekedésének cenzúrázatlan felvételét is a Vasárnap.hu hozta nyilvánosságra. Mint azt egy korábbi interjúmban kifejtettem, szeretnénk minél több hasonló, az ellenfeleinkre nézve kínos ügyet felgöngyölíteni, hiszen közéleti portál is vagyunk. Kiemelt céljaim között szerepel továbbá az olvasottság növelése, valamint a lapunk karakterét jelentő témákban (pl. életvédelem, az LMBTQ elleni küzdelem) kompromisszumot és politikai korrektséget nélkülöző írások megjelentetése.

– Réteglapnak tekintik magukat vagy nyitnának azon olvasok felé is, akik nem feltétlenül hívők, de nem is meggyőződéses ateisták, inkább semlegesek, keresők?

– Vállaltan keresztény lapként korlátozottak a lehetőségeink, tisztában vagyunk vele, hogy nem tudunk mindenkit megszólítani. Az ön által keresőknek vagy semlegesnek nevezett honfitársainkkal azonban van dolgunk, már csak azért is, mert a Szentírásban foglaltakkal összhangban kötelességünk minél több emberhez eljuttatni az evangélium üzenetét.

Ha csak egy testvérünk is nekünk köszönhetően talál rá Istenre, már megérte próbálkoznunk.

 

A teljes Magyar Nemzet-interjút a napilap hétfői számában, valamint itt lehet elolvasni.