Jöttek a keleti vakcinák, és napi 10–15 milliárddal több maradt a költségvetésben

Nemrég jelent meg a hír, amely szerint csaknem 4,7 millió ember dolgozott június végén Magyarországon. Ez azért is fontos adat, mert a rendszerváltás óta ilyen magas számot nem közölt a Központi Statisztikai Hivatal. Vagyis ez azt is jelenti, hogy nemhogy ugyanannyian, hanem többen dolgoznak jelenleg Magyarországon, mint a járvány előtti időszakban. Az óriási sikert elsőre kicsit beárnyékolhatja, hogy a munkanélküliség még nem csökkent a járvány előtti szintre. Ez a kettősség úgy alakulhatott ki, hogy növekedett az úgynevezett aktívak száma. Ez leegyszerűsítve a dolgozókat és a dolgozni akarókat jelenti. Vagyis ebből leszűrhetjük azt a következtetést, hogy

Magyarországon a rendszerváltás óta sosem dolgoztak annyian, és ami még fontosabb, sosem akartak annyian dolgozni, mint most.

És ez az, ami talán még fontosabb, mint a foglalkoztatottak száma. Hogy a magyar társadalom dolgozni képes részének egyre nagyobb hányada szeretne magának munkát. És az eddigiek alapján abban is biztosak lehetünk, hogy aki akar, az tud dolgozni a következő hónapokban.

Kicsit érdemes azt is megvizsgálni, hogy minek köszönhető, hogy rekordot döntött a foglalkoztatottak száma? Az adatok alapján az látszik, hogy bevált az a kormányzati válságkezelési stratégia, amely nem „ingyen” pénzt adott az embereknek, hanem arra ösztönözte a cégeket, hogy – ha kevesebb bérért is – tartsák meg embereiket. Ezt szolgálták a bértámogatási programok és a kedvező feltételekkel nyújtott működési hitelek is, amelyekkel sok vállalat átvészelte a zárás hónapjait. Nem mellesleg ez azért is fontos volt, mert

sikerült formálni az általános vállalkozói attitűdön. A tulajdonosok és cégvezetők számára ugyanis a válság alatt nem az volt az elsődleges, hogy mindenáron, akár a jó dolgozóik elbocsátásával költséget csökkentsenek.

Így pedig sikerült elérni azt, ami az egyik legfontosabb egy kereszténydemokráciában: az ember kapott és kap egyre nagyobb megbecsülésm és nemcsak akkor, amikor munkaerőhiány van, hanem a nehéz időszakokban is. És itt érkezünk el a címben megfogalmazott állításhoz. Az impozáns adatokhoz ugyanis az is kellett, hogy a járvány miatti korlátozások ne tartsanak túl sokáig. Mivel a keleti vakcinák beszerzésének köszönhető magas átoltottság miatt a kormány már a tavasszal lazíthatott, sok vállalkozó látta az alagút végét és kitartott, kivárt.

A keleti vakcinák beszerzésének köszönhetően így – azon túl, hogy napi 10–15 milliárd forint nem esett ki a költségvetésből a zárás veszteségei miatt – munkahelyek ezreit, tízezreit sikerült megtartani és sikerült egy olyan alapot biztosítani az elrugaszkodásra, amelyből a 4,7 milliós rekordfoglalkoztatottság következik.

Persze a pozitív hatások itt még nem érnek véget, és a folyamat innentől kezdve öngerjesztővé válik. A magas foglalkoztatottság egyre több szektorban vezet munkaerőhiányhoz, ami magával hozza a bérek növekedését. Ez a későbbiekben jó alapot adhat a minimálbér-tárgyalásokon, ahol az a kormányzati cél, hogy sikerüljön azt 200 ezer forintra növelni. Egy ekkora mértékű emelés tovább húzná a többi bért is, a több elkölthető pénz pedig jó hatással lenne a fogyasztásra, amely így tovább pörgetné a gazdaságot. Ha pedig ez így lesz, olyan pozitív spirálba kerülhetünk, amely hamar túlteszi a magyar gazdaságot a járvány és a zárás okozta sokkon – köszönhetően részben a kormány tudatos vakcinapolitikájának.