A diszkriminatív törvény miatt néha úgy érzem, jobb lett volna, ha meghalok
„Hogy egy anya elvetetheti egészen a szülés pillanatáig a gyermekét, mert az fogyatékos, ez azt az érzést kelti bennem, hogy jobb lett volna, ha meghalok” – idézte Heidi Crowter felszólalását a Catholic News Agency.
Angliában, Skóciában és Walesben a törvény szerint általánosan 24 hetes határidő van érvényben egy abortusz elvégzésére. Az 1967. évi abortusztörvény 1. szakasza (1) bekezdésének d) pontja azonban egészen a születésig megengedi az abortuszt, amennyiben „jelentős a kockázata annak, hogy ha a gyermek megszületik, olyan fizikai vagy mentális rendellenességektől szenvedne, hogy súlyos fogyatékossággal kellene életét leélnie”.
Az 1967-es törvény erősen diszkriminatív
Az ügy másik felperese a 33 éves Máire Lea-Wilson, aki egy szintén Down-szindrómás kisfiú édesanyja, kijelentette:
„A mi ügyünk az egyenlőségről szól, arról, hogy az egész világon mindenki megérdemli az egyenlő bánásmódot, függetlenül a fogyatékosságtól, nemtől, fajtól vagy vallástól.”
Heidi Crowter és Máire Lea-Wilson a legfelsőbb bíróságon tehát azzal érveltek, hogy az 1967-es törvény erősen diszkriminatív, és megbélyegzi a fogyatékkal élőket.
A tárgyalás előtt a bíróság épületén kívül összegyűlt, az ügyet támogatók emberek „A szeretet nem számolja a kromoszómákat!” vagy „Ne szűrjenek ki minket!” feliratú táblákkal hirdették a valódi elfogadás üzenetét. 
A törvény fenntartja, erősíti a negatív kulturális sztereotípiákat
A The Guardian beszámolt arról, hogy Jason Coppel magas rangú ügyvéd képviselte a felpereseket július 6-án a bíróságon. Az ügyvéd a per során hangsúlyozta, hogy Heidi Crowter a fogyatékossága miatt bántalmazás áldozata lett. Majd hozzátette, hogy úgy véli „a Down-szindrómás magzatok esetén a születésig tartó abortuszt engedélyező törvény az egyik kulturális oka, az ilyen típusú bántalmazásoknak”.
Coppel szerint a jelenlegi törvény fenntartja és megerősíti a negatív kulturális sztereotípiákat a fogyatékossággal élő emberek kárára. Ez a megítélés pedig egyértelműen kihat az életük minden aspektusára – emelte ki az ügyvéd.
Angliában és Walesben egyébként 2020-ban 3083 abortuszt végeztek fogyatékosság megállapítása alapján, közülük 693-at a Down-szindróma diagnózisát követően. Ez a szám 656-tal több, mint 2019-ben. 
Nincs különbség
Crowter a bíróság épülete előtt beszélt arról is, hogy nincs különbség közte és egy olyasvalaki között, aki nem Down-szindrómás.
„Az élet szép, az olyan emberek számára is, mint én. (…) Mindenki egyenlő, és az orvosoknak nem lenne szabad azt mondaniuk a várandós édesanyáknak, hogy sajnálni fogják, ha a gyermekük megszületik. Ehelyett támogatniuk kellene őket.”
A Down-szindrómás életvédő aktivista beszámolt arról is, hogy senki, még az édesanyja sem gondolta volna, hogy idáig eljut, de ő rácáfolt az előítéletekre. Ugyanis egy éve boldog házasságban él, a szintén Down-szindrómás férjével, tanulmányokat folytat, és saját lakásában él. Hozzátette, hogy a bíráknak tudniuk kell, hogy sem ő, sem a családja nem szenved a Down-szindróma miatt. 
Máshogy viselkedtek velem…
Lea-Wilson, az ügy másik felperese elmesélte személyes drámáját az összegyűlt tüntetőknek. „Harmincöt hetes várandós voltam, amikor megtudtam, hogy Aidan fiam valószínűleg Down-szindrómával születik. Az orvosok bűntudatot keltettek bennem a szűrővizsgálat elmaradása miatt. Többször is megkérdezték tőlem, hogy szándékomban áll-e megszakítani a terhességet, és máshogyan kezdtek viselkedni velem. Már nem a második gyermekét izgatottan váró szülő voltam, hanem egy nagy tragédiával szembesülő nő.” Ezekben az időkben Crowter lelkesítő szavai adtak erőt nekem. 
Mindkét fiamat egyformán szeretem
„Két fiam van, akiket egyformán értékelek és szeretek, és nem értem, hogy a törvény miért nem értékeli őket egyformán.” Majd hozzátette, azt szeretné, ha fia úgy nőhetne fel, hogy ne érezze magát tehernek a társadalom számára, hiszen ő egy csodálatos ember. Az életvédő szerint fontos lenne, hogy a törvény úgy változzon meg, hogy a Down-szindrómásokra is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint egy tipikus csecsemőre.
„Az igazságosságért és az egyenlőségért folytatott küzdelmem hozott ma el ide, egy olyan törvény megváltoztatása miatt, amely azt érezteti velem, hogy meg se kellett volna születnem” – summázta mondandóját Crowter.
Ha sikerülne a törvényt megváltoztatniuk, az történelmi jelentőségű lenne az életvédők több évtizede tartó küzdelmének történetében.
A plusz kromoszómával rendelkezőknek is van joguk az élethez
Down-szindrómás édesapjának köszönheti az egyetemista, hogy az orvosira jár
A kiemelt kép forrása: Lifenews
