Igencsak meglepődhettek pár héttel ezelőtt a litván határon, amikor először tízesével, majd százasával érkeztek illegális bevándorlók Fehéroroszország felől. A balti ország nem volt felkészülve ekkora tömegre, így a helyzet gyorsan kaotikussá vált. És éppen ez volt Lukasenka fehérorosz elnök célja: hogy bosszút álljon az ellene hozott uniós szankciók miatt. A jelenség ugyanakkor legalább annyira a brüsszeli vezetés hibája is.
Nem véletlen ugyanis, hogy Lukasenka azt gondolta, a migráció a gyenge pontja Brüsszelnek, amelyen revansot vehet sérelmeiért. Mivel az Európai Unió a Frontex megléte ellenére sem rendelkezik valódi, gyorsan bevethető határőrizeti rendszerrel, a probléma gyorsan eszkalálódott, és brüsszeli segítség híján ismét a nemzeti megoldás működött: Litvánia fizikai akadályt (még csak véletlenül sem kerítést) emelt, befogadóközpontokat nyitott és törvényt fogadott el a bevándorlók státuszáról. Mindezt nemzeti hatáskörben tette, mert nem volt ideje várni arra, hogy a brüsszeli gépezet beinduljon.
Az Európai Parlament és az Európai Bizottság ugyanis nem rest hangzatos kijelentéseket tenni és szankciókkal fenyegetni az LMBTQ-közösségeket ért vélt vagy valós sérelem miatt, és nem rest Magyarországot és Lengyelországot leckéztetni homályos jogállamisági kritériumok alapján. Amikor azonban valódi segítségre, operatív beavatkozásra lenne szükség, nem őrölnek gyorsan a brüsszeli malmok.
De ez csak a probléma egyik fele. Ütőképes határvédelem híján ugyanis a teljes Európai Unió ki van szolgáltatva a különféle, közösségen kívüli vezetők kénye-kedvének. Erdoğan török elnök ezt már többször bebizonyította, és nem várhatunk mást az afrikai országok vezetőitől és – ahogyan most kiderült – Lukasenkától sem.
hirdetésMárpedig a fehérorosz elnök – ha akarja – még a mostani ízelítőnél is nagyobb migránstömegeket szabadíthat az EU-ra.
Egyre több szakértő figyelmeztet ugyanis arra, hogy Afganisztánban akár már a következő hetekben komoly káosz várható az amerikai és NATO-csapatok távozásával. A tálibok előrenyomulása a kormány hatalmának megdöntésével és rosszabb esetben akár polgárháborúval is járhat a közép-ázsiai országban. Bármelyik forgatókönyv valósul meg végül, az szinte borítékolható, hogy migránsok százezrei indulnak majd útnak Európa felé. És ha a térképre tekintünk, nem is olyan irreális, hogy ezt Fehéroroszországon keresztül tegyék meg, főleg ha ott még segítik is őket. Afganisztánból Türkmenisztánon, Kazahsztánon és Oroszországon át ugyanis egy olyan útvonal vezet Fehéroroszországba, amelyen földrajzi akadály szinte egyáltalán nem állja a migránsok útját.
Az uniós határon átkelve pedig a Közép-európai-síkságon keresztül a lehető legkönnyebb terepen juthatnak el egészen Berlinig.
A mai realitás sajnos az, hogy szinte kizárólag csak Lukasenkán múlik, hogy ez az útvonal aktivizálódik, vagy sem.
Pedig az unió tudna mit tenni. Magyarország ugyanis bebizonyította, hogy igenis meg lehet védeni a határt, még akkor is, ha földrajzi akadály egyébként nem állja a migránsok útját. Brüsszelből már csak a szándék hiányzik. És ennek megint mi, európai polgárok ihatjuk a levét.
