Budapest elveszett tetődíszei – XXXV.
Egymás mellett sok vékony, de magasba törő tornyos bérház jellemzi a Fővám tér északi térfalát, amely engem mindig a virágfesztiválról ismert brüsszeli főtérre emlékeztetett. E házak a millennium és az első világháború közötti időben épültek szecessziós stílusban. Az ötszintes épület Duna felé néző oldalát egy saroktorony, az U alakot formáló épület mindkét végét egy-egy magastető, azokat díszes záróelem koronázta. A tetődíszeknek feladatuk is volt: ezek takarták el ízlésesen a kéményeket. A második világháborúban a homlokzat és a tetőzet is csak csekély mértékben sérült meg, ennek ellenére mára eltűntek a magastető záródíszei. Érdekesség, hogy tíz éven keresztül a ház második emeleti lakásában élt Móricz Zsigmond író második feleségével. 
A József utca 3. alatt épült fel a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyletének székháza. Az 1893-ban alakult intézmény azzal a céllal jött létre, hogy a keresetképtelenné vált munkásokat segélyezze, megmentve őket így az elszegényedéstől. Bő tíz év után az Egyletnek a budapesti központon és öt kerületi befizetőhelyen kívül, mintegy 117 fiókpénztára volt vidéken. Időszerűvé vált tehát egy új székház felépítése, melyre 1906 került sor. A terveket Kauser Gyula építész készítette. A historizáló stílust követő épület homlokzatán egy félkör alakú freskó kapott helyet, amely jelképrendszerében az Egyesület célját jelenítette meg. A háromszintes székház díszes párkányzattal és a középső magastetőn kívül két apró tornyocskával rendelkezett. Érdekesség, hogy a korabeli Magyarországon ennek a háznak a földszintjén alkalmazták először a teljesen új rendszerű lakásmutatót: ez minden lakó részére külön levélszekrényt tartalmazott (telefonnal összekötve), ezért a levélhordónak nem kellett az egyszerű levelekkel az összes emeletre felfáradnia. Az épület a második világháborúban nem sérült meg, mégis az 1950-es években egy felújítás alkalmával leverték a díszes párkányzatot, elbontották a két aprócska tornyot és a félkör alakú freskót vakolattal fedték be. A gyalázatos tett oka az lehetett, hogy a freskón munkások és Hungária allegorikus nőalakja volt látható a magyar címerrel. 
Újbudán, a hangulatos Fadrusz utcában található egy francia udvaros szecessziós bérház, amely 1911-ben épült Steiner József és neje számára. Az épület tervezője egyébként maga Steiner úr volt, aki az építészi munkássága mellett közgazdasági mérnök is volt. A bérház belső udvara felett két toronysisak őrködött, míg a ház két szélét négyszög alakú kupola zárta. Visszaemlékezések szerint, a Móricz Zsigmond körtéren és környékén dúló pusztító harcokban olyannyira megsérültek a toronysüvegek, hogy azokat a háború után el kellett bontani balesetveszély miatt. Visszaépítésükre azóta sem került sor. 
A budai hegyvidék a főváros tüdeje volt a 20. században és nyugodtan mondhatom, hogy ma is. Nem csoda, hogy számos szanatóriumot építettek ide a 20. század elején. Az Eötvös út és a Karthauzi utca által határolt, hatalmas telken álló szanatórium 1927-ben nyitotta meg a kapuit Horthy Miklós kormányzó közbenjárására. A városi legenda szerint a kormányzó közbenjárásához nagymértékben hozzájárulhatott, hogy Paulette nevű lánya súlyos tüdőbeteg volt. A kor fontos tervezői dolgoztak az egyes elemein, az úszómedencét például Hajós Alfréd tervezte, aki a később róla elnevezett uszodát is. Legfontosabb és leglátványosabb eleme az a tornyos, sárga gyógyszálló, mely klasszicizáló stílusában a néhány évtizeddel korábbi grand hotelekre emlékeztet, de magán hordozza a kor stílusjegyeit is. A szanatórium története nem valami fényes. A háborút követően természetesen államosították, igaz kórházként működött a későbbiekben is. Az államosítással együtt az épületet is átalakították a szocialista világhoz jobban illó formára: elbontották az apró tornyot és a bástyaszerű tetőt, illetve a manzárdtető helyére egy étterem szintet húztak fel. A hetvenes évektől 1998-ig ez volt a SOTE III. számú belgyógyászati klinikája. Akkor bezárták, és azóta üresen áll. 
Waltersdorfer János fűszerkereskedő Wesselényi utca 17-es szám alatt álló házát 1902-ben vette meg a Székesfővárosi Cipész Ipartestület, hogy annak lebontása után a telekre Kopeczek György terve alapján 1905-re felépítsék a szecessziós jegyeket is felmutató eklektikus székházukat. Az impozáns megjelenésű, mozaikdíszekkel, vasmunkákkal képzett homlokzatú ház dísztermének ablakai és a belső ajtók üvegbetétjei Róth Miksának, a korabeli európai üvegművészet ismert mesterének a műhelyéből kerültek ki. Tetőzetét a Zsolnay gyár mázas cserepei díszítették. 
Párkányzatán egy nagyobb és három kisebb mellvéd épült. Máig tisztázatlan, hogy mi történt az épület díszes tetőzetével. Egyesek szerint az épületre egy „eltévedt” légibomba hullott. Mások szerint a háborút követő szocialista kultúrpolitika nem nézte jó szemmel a páratlan szépségű tetőzetet és egy 1960-as években történt felújítás alkalmával – balesetveszélyre hivatkozva – elbontották.
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatók.
Fecske Gábor László
