Szabad öngyilkosság Ausztriában – a püspökök felszólaltak
„A halál az élet része, a gyilkosság viszont nem az. A segített öngyilkosságot soha nem szabad egészségügyi szolgáltatásként értelmezni” – közölte az osztrák püspöki kar június 1-jei nyilatkozatában, amelyben az ausztriai legfelsőbb bíróság által belengetett, az aktív eutanáziát dekriminalizáló tervezet ellen szólaltak fel.
Az osztrák alkotmánybíróság december 11-én nyilvánította alkotmányellenesnek a büntető törvénykönyv azon passzusát, amely megtiltja az asszisztált öngyilkosságot, sértve ezzel az egyén önrendelkezési jogait. Az alkotmánybírák felszólították a kormányt, hogy 2021-ben ezt a törvényt töröljék.
Jelenleg az aktív eutanáziában segédkező polgárokat öt év szabadságvesztésre ítélhetik – világított rá a Catholic News Agency.
„Illúzió azt hinni, hogy bármikor, teljesen és mindentől függetlenül rendelkezhetünk magunkról. Ahogy az alkotmánybíróság is elismeri, a tapasztalat egészen mást tanít számunkra: szükségünk van egymásra! Az ember társas lény, aki mindig fogékony a körülötte élők elvárásaira, értékítéletére, és függ is azoktól”– közlik a püspökök. Felidézik azt is, hogy az egyén önrendelkezésének a nagy szenvedésekben, életkrízisekben, a halál kapujában válik a leginkább kézzel foghatóvá.
2020 szeptemberében a Hittani Kongregáció megerősítette az Egyház örök érvényű tanítását: az eutanázia bűn. Azóta Európa több országában lépéseket tettek a gyilkos gyakorlat elfogadtatása érdekében.
Februárban a portugál parlament elfogadta volna az eutanáziát legalizáló törvényt, ám az elnök, Marcelo Rebelo de Sousa megvétózta a döntést.
Szintén februárban, Írországban a katolikus vezetők és emberi jogi aktivisták aggodalmukat fejezték ki azon benyújtott törvénytervezet kapcsán, mely az orvos által asszisztált öngyilkosságot legalizálná.
Márciusban Spanyolországban legalizálták az aktív eutanáziát, negyedikként Európában Hollandia, Belgium és Luxemburg után.
Angliában a Lordok Háza pedig jelenleg vitatja az asszisztált öngyilkosság legalizálásának kérdését.
Az ausztriai püspökök emlékeztetnek:
„Mi a számtalan haldoklóval való találkozásunkból tudjuk, hogy az élet utolsó fázisa különösképp is áldás lehet. Sok esetben ezek még a fontos találkozások és a megbékélés pillanatai lehetnek.”
Ugyanakkor figyelmeztetnek arra a veszélyre is, hogy az öngyilkosság lehetősége a haldoklókra jelentős társadalmi nyomást is helyezhet, hiszen a természetes halál beálltáig mások segítségére szorulnak rá, számukra mintha önzőség lenne életben maradni.
