Hány hazugság fér egy hatszavas mondatba?
Kezdjük a végén, tehát hogy „a Fidesz”. Két letelepedőt ismerek személyesen, unokatestvéreméket, akik Gyurcsány Ferenc dicső regnálása alatt pattantak meg Angliába, valamivel az „el lehet innen menni!” felszólítás után. Tény, hogy azóta berendezkedtek ott, virágzó vállalkozásukkal együtt, de azt állítani róluk, hogy őket is a NER indította távozásra, minimum tévedés. Ráadásul nem is voltak egyedül: a statisztikák szerint 2008 körülre már évente közel 10 ezer magyar ment az Egyesült Királyságba dolgozni, nem teljesen függetlenül a devizahitelek problémakörétől.
Aztán itt van az „elüldözés” mint drámai elem. Egészen a brexitig pontosan ugyanolyan uniós jog volt Londonban munkát vállalni, mint az EP-választásokon a Momentumra szavazni – az lenne a gyanús, ha senki nem élt volna a lehetőséggel. Természetesen lehetnek sokan, akik azért döntöttek a kiköltözés mellett, mert rühellik a Fideszt, ez azonban az ő szabad döntésük egy európai demokráciában. Hollandok és németek is költöznek többek között Magyarországra, mégse veri az asztalt a Momentum, hogy Mark Rutte liberális rendszere évi mintegy 40–42 ezer hollandot üldöz el hazájából. Merthogy ennyien hagyják el évente azt a nyugati mintademokráciát az ott születettek közül, ami népességarányosan nagyjából megfelel a Magyarországról migrálók 22–24 ezres számának. Mondhatni Orbán Viktor pontosan annyi állampolgárt „üldöz el” külföldi munkavállalásra, mint a Cseh Katalinnal és Berg Dániellel boldogan szelfiző holland miniszterelnök. Miközben arrafelé a fizetésekre igazán nem lehet panasz.
És akkor már meg is érkeztünk az „egyre több magyar” elemhez. Míg 2021 áprilisáig 140 ezer magyar jelentkezett az Egyesült Királyságban a brexit utáni letelepedési státuszért, ugyanez a szám a románok esetében 918 ezer, a portugálok esetében pedig 376 ezer. Népességarányosan ez tekintélyes különbség: a Momentum által lelkesen támogatott bezzegromán Dan Barnáék több mint háromszor, a portugál szocialisták közel háromszor annyi állampolgárt „űztek el” a ködös Albionba, mint a Fidesz. De ha egy pillanatra átnézünk a friss német statisztikákra, ott is azt látjuk, hogy 2019 és 2020 között a Németországban élő románok száma 51 ezerrel nőtt, míg a magyaroké 280-nal csökkent. Ez volna a momentumi értelemben vett „egyre több”. Miközben nyilván a Momentum is értesült arról, hogy a Magyarországról kivándorlók száma 2011-től, a német és az osztrák munkaerőpiac megnyitásával ugrott meg, majd 2015 óta folyamatosan csökken, 2019-ben pedig már összességében is többen tértek haza, mint ahányan elmentek (2020-ban meg pláne). „Egyre több magyar” dönt Magyarország mellett, mondhatni.
Röviden ennyiben lehetne kibontani az igazságnak azon elemeit, amelyeket Fekete-Győr András (eminens Gyurcsány-tanítványként) gondosan elhallgatott. Mindezzel együtt természetesen a legjobb az lenne, ha a szóban forgó 140 ezer honfitársunk közül is minél többen meggondolnák magukat, és a letelepedési engedélyüket szépen becsomagolva idővel visszatérnének Magyarországra, hozva magukkal nyelvtudásukat és tapasztalataikat. De az a jó, hogy vannak is előttük példák. Az eleve Kanadában született Cseh Katalin például 2014 decemberében olyan „emigráns orvosként” mutatkozott be egy budapesti tüntetésen, aki hazatérne ugyan Hollandiából, de nem tud, mert Magyarországon „nem lehet jövőt építeni” – hogy azután 2015 szeptemberétől már a SOTE rezidense legyen. Tehát simán megy ez. Ráadásul korabeli Instagram-posztjai alapján ezt követően is bőven futotta neki különféle európai vakációkra, mindenfajta tengerparti desztinációkra, aminek kifejezetten örülünk, hisz ezzel még inkább tanúsítja minden aggódó számára: még a „Fidesz által elűzött” ellenzékiek is lazán megtalálják számításukat itthon. Márpedig ha Cseh Katalin, Berg Dániel, Donáth Anna és Fekete-Győr András nem bánta meg a hazaköltözést (pedig nyilván őket se pénzeli senki külföldről, ugye), akkor az apolitikusabb ex-devizahitelesek is nyugodtan tervezgethetik a visszatérést.
Francesca Rivafinoli
