Uniós ismeretek dékás szavazóknak

DK-s asszony visszatérő állításai szerint az Európai Bizottság vonatkozó javaslatának majdani elfogadása után már csak egy kormányváltás kell, és a magyarok is pont olyan „európai bért” fognak kapni, mint nyugati kollégáik. Tehát mindegy lesz, hogy az encsi kistérségben takarító-e valaki vagy a francia Riviérán, egyformán meg lesz fizetve.

Nos. A nevezett jogszabálytervezet egy úgynevezett irányelv. Azaz semmiféle konkrét kötelezettséget nem ír elő, csupán kitűz egy általános célt, amelyet a tagállamoknak néhány éven belül el kell érniük, úgy, ahogy az nekik tetszik (ha ezt nem teljesítik, akkor kezdetét veszi egy olyan kötelezettségszegési eljárás, amilyenből évente közel 800 indul Európában anélkül, hogy különösebben beleremegnénk). S hogy mi volna a kitűzött cél? Először nézzük, hogy mi nem. A (16) preambulumbekezdés szerint az irányelvnek „nem célja sem a minimálbérek szintjének uniós harmonizálása, sem a minimálbérek megállapítására szolgáló egységes mechanizmus létrehozása”. Lefordítanám: semmilyen formában nem lesznek egységes európai bérek. Még jó, hisz az Európai Uniónak hatásköre sincs arra, hogy ilyesmit előírjon. Amikor tehát Dobrev Klára – miután jólesően kilamentálta magát május elsején a Szemlőhegyen amiatt, hogy „csak küszködünk a hó végén” (kemény az élet Dobrevként) – azt állítja igen határozottan és kedves mosollyal, hogy „lesz európai minimálbér”, akkor azonnal meg lehet nyugodni: nem lesz. Olyasmi ez, mint a gázáremelés. Arra azt mondták, nem lesz, és lett. Tényleg rém egyszerű a séma. (Ezért kaptunk vasárnap oly sokan a pénztárcánkhoz, amikor ingyen gázt, vizet és villanyt lengetett be a miniszterelnök-jelölt-jelölt.)

Az irányelv valójában a következőt határozza meg: a tagállamoknak „megfelelő” minimálbéreket kell megállapítaniuk, figyelembe véve a versenyképességet, a foglalkoztatást és egyéb társadalmi-gazdasági feltételeket (körülbelül ahogy az Magyarországon jelenleg történik). Amennyiben tehát jönne egy kormány, amely sebesen Benelux-szintre emelné a minimálbért, ellehetetlenítve ezzel jó sok vállalkozást és meglódítva az inflációt, az pont nem tenne eleget az irányelvnek, hisz totálisan figyelmen kívül hagyná a nemzetgazdasági realitásokat.

Vannak persze bizonyos (nem kötelező) ajánlások, például hogy adott esetben a minimálbér összege elérhetné az adott országbeli mediánjövedelem 60százalékát. Mármost amennyiben az összes uniós tagállam úgy döntene, ő bizony ezt megvalósítja, akkor Németországban, Hollandiában vagy Belgiumban jobban növekedne a minimálbér, mint Magyarországon. Mi ugyanis közelebb vagyunk a 60 százalékos célértékhez. Így viszont értelemszerűen egyre nőne az olló a nyugati és a magyar bérek (és nyugdíjak) között – aki tehát ennek ellenkezőjét, a különbségek felszívódását várta volna Dobrev Klára álomirányelvétől, az most kezdje meg a gyászmunkát.

Persze ettől még nem lehetetlen dolog ez az „európai minimálbér”, hisz több nyugati ország is megvalósította – elég lemásolni a módszerüket. A trükk az, hogy nem szabad a kormányrúdhoz engedni se komcsikat, se „européer demokratáknak” átcímkézett utódpártokat: 30–40 év nélkülük, és automatikusan kész az általános jólét, kényelmes bérekkel. Ebből szerencsére 11 év már nálunk is pipa – és mifelénk három generáción átívelően erős a gyanú, hogy már most jobban élünk, mint az elmúlt 75 évben bármikor. Viszont mivel Dobrev Klára beszámolója szerint ők a mai napig küszködnek a hó végén, nincs mese, muszáj lesz még egy-két évtizedig gondosan távol tartani őket a hatalomtól. Addigra már csak lecsorog majd hozzájuk is valami a jólétből.

Francesca Rivafinoli 

Szerzőnk további cikkei ide kattintva érhetők el.