Egy hajóban a szélsőballal
Csakhogy néhány nappal később maga a SeaWatch legénysége is reagált a pletykára: a hír valóságtartalmát megerősítve még láthatóbb helyre, az árbocra húzták fel az antifa zászlót, pontosan a szivárványos lobogó mellé. S ott lobogott hetekig, mígnem a sokadik megkeresés és tiltakozás nyomán a német evangélikus egyház vezetője és egyben a hajó szellemi atyja, Bedford-Strohm püspök a következő nyilatkozatot tette: „Kifejezetten üdvözölném, ha hamarosan leszednék a zászlót, mert az ezzel kapcsolatos vita miatt egyre kevésbé látható a tengeri mentők tulajdonképpeni célja.” Mire a legfrissebb fotók tanúsága szerint az történt, hogy a zászlót levonták az árbocról és áthelyezték a hajó orrára – most ott lobog vígan legelöl.
A történet tanulságai sokrétűek. Ott kezdődik, hogy az evangélikusok hajójának árbocán virító szivárványos zászlón Németországban már senki nem akad fenn. Amire persze vissza lehetne kérdezni, hogy miért,
mi a baj azzal, hisz az a békének is a jele – csak éppen az a szivárvány hétszínű, a Pride-zászló pedig hatszínű. A SeaWatch 4 tetején a hatszínű lobog.
Tényleg apróság, és ha végtelenül naiv lennék, nem is feltétlenül látnék bele olyasféle LMBT-propagandát, hogy „mi, a Pride mozgalom tagjai kimentjük az embereket a vízből (mármint azokat, akik élve eljutnak a hajónkig), mert mi ilyen erkölcsileg magasabb rendű lények vagyunk (mindaddig, amíg nem nekünk kell a házunkba fogadni a migránsokat)”, de mégis felmerül a kérdés, hogy minek bármiféle zászlót kitűzni egy állítólagos mentőhajóra. Ha nincs kint a szivárvány az árbocon, akkor inkább át se száll a migráns a lélekvesztőjéből?
Ha már zászló, lehetne valamiféle vöröskereszt.
Értem persze, hogy a maghrebi migránsok jelentős része muszlim, de nem túl életszerű, hogy életveszélyben bárkit zavarna, ha a kereszt jele alatt mentik meg. Vagy ha zavarja a kereszt látványa, akkor jobb is, ha már a hajón elkezd akklimatizálódni, mert különben olasz földön akár csúnya sokkot is kaphat.
De nem, keresztről a jelek szerint szó sem lehet egy olyan hajón, amelyre kétmillió eurót dobtak össze európai keresztények (hogy segítsék Európában az iszlám terjeszkedését), ellenben itt van helyette az antifa zászló, amely azért zavarja a német püspököt, mert vita bontakozott ki körülötte. Ha nem támadt volna vita, akkor nem lenne vele semmiféle probléma: a világ legtermészetesebb dolga kvázi, hogy a piros=kommunizmus és fekete=anarchizmus színeket kombináló zászló lengedez a hajón, miközben ugyanezen zászló alatt Chilétől Franciaországig már templomokat gyújtanak fel és rongálnak meg. Persze az se vall túlzott körültekintésre, hogy a püspök úr boldogságához és megnyugvásához elegendő lenne, ha levennék a zászlót az antifasiszták – mintha a tartalom bármiben is változna, ha lekaparjuk a címkét.
Miközben ez az egész németországi antifa-divat eleve meglehetősen hátborzongató. Arról a Németországról beszélünk, amelyet 1989 novemberéig egy „antifasiszta védőfal” szelt ketté, nehogy átszivárogjon valami keletre a gonosz fasiszta (azaz adenaueri kereszténydemokrata) NSZK-ból. És ahol az NDK rendszerének minden egyes eleméhez az „antifasizmus” biztosította az ideológiát, hisz az mennyivel jobban cseng, mint a „mocskos kommunista diktatúra”. Ilyen történelmi előzmények után indokolt lenne némi óvatos távolságtartás, kiváltképp, mivel jelen esetben a Földközi-tenger kellős közepén zajlik állítólagos „antifasiszta” harc. Ki fasiszta arrafelé? A kékúszójú tonhal? Vagy a kispettyes macskacápa? És mennyivel csökkenti a szélsőjobboldaliak számát Németországban egy-egy büntetett előéletű, papírok nélküli tunéziai beutaztatása? Tényleg jó lenne látni erről egy megnyugtató statisztikát.
Az pedig már csak apró érdekesség, hogy a német evangélikus egyház egyik alelnöke és SeaWatch-projektjének vezetője véletlenül pont a kormányzásra készülő Zöldek szélsőségesen migrációpárti frakcióvezetőjének élettársa,
a két szervezet migrációval kapcsolatos megnyilvánulásai pedig annyira bámulatosan egybecsengenek, mintha egyazon kéz írta volna őket. Még jó, hogy a magyarországi progresszívek szerint Németországban bezzeg nincsenek átpolitizálódva az egyházak – az azért kemény lenne, ha ehhez a megannyi puszta véletlenhez még szándékos politizálás is járulna.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt kép forrása: a SeaWatch Twitter-oldala
