Soros-fiókák diktálnak az ukrán politikában
– Soros György alapítványai, már a rendszerváltás előtt megjelentek a vasfüggöny keleti oldalán. Hogyan kezdődött Ukrajnában a szervezkedése?
– Soros György terjeszkedése valóban már a rendszerváltozások előtt megkezdődött. Magában a szocialista blokkban először Magyarországon jött létre az alapítványa, 1984-ben. Három évvel később, 1987-ben megjelent Moszkvában is a Kulturális Kezdeményezések Alapítványa,
ekkor a Szovjetunió egészére vonatkozóan kezdte meg a tevékenységét kifejteni.
Moszkvához képest, Kijev és vele Ukrajna felé csak később fordult a figyelme. 1990-ben hozta létre ott az alapítványát, aminek működésével kapcsolatban – a visszaemlékezések szerint – ő maga is szkeptikus volt.
Amikor azonban a moszkvai alapítvány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, felértékelődött az Ukrajnában lévő szervezete.
Sikerült a nyugati ukrán emigránsok hazatérő tagjainak a segítségével beindítani az alapítványát. Soros a kormányzattal is együttműködött, bár azzal hamar elégedetlenné vált. Akkoriban Leonyid Kravcsuk volt az elnök, aki mellett dolgoztak a Soroshoz köthető tanácsadók is, ennek ellenére Soros György ’94-ben az elnökválasztáson vele szemben már Leonyid Kucsmát támogatta.
– Lehet-e tudni, hogy Soros György és szervezeteinek mi volt a céljuk ’90 után?
– Soros György nyíltan deklarált célja egy „nyílt társadalom” létrehozása, ez viszont nincs konkrétan definiálva. Gyakorlatban általában az annyit jelent, hogy saját érdekeik alapján elkezdik a különböző típusú rendszereknek a belülről történő bomlasztását.
A „zárt társadalmak”, amelyek ellen Soros György meghirdette a nyílt társadalom programját, igen sokféle irányultságúak lehetnek.
Amikor ezek az alapítványhálózatok megjelentek a térségben, akkor még kommunista diktatúrák álltak fenn, 1991 után viszont Ukrajnában és vele az egész régióban is új ellenséget talált magának Soros György: a nacionalizmust. 
Általában azokat az országokat szemelte ki, amelyeket nacionalista elhajlással vádolt, és úgy vélte, hogy ott nemzeti, autokratikus rendszerek jönnek létre.
Ez természetesen nem gátolta meg abban, hogy például Ukrajnában is együtt működjön nacionalista irányultságú személyekkel, illetőleg mozgalmakkal.
– A 2014-es forradalmi eseményeket szokták Soros György és szervezeteihez kötni. Ez valóban így történt?
– Részben igen, igazából ez nem egy titkolt dolog. Mindez a helyi Soros alapítvány, a Nemzetközi Újjászületés Alapítvány nevű szervezetnek a kifizetési listáiból, beszámolóiból is egyértelműen kiderül. A 2013-2014 során lezajló Majdant vagy színes forradalmat, hivatalos ukrán nevén a méltóság forradalmát pártoló szervezetek részesültek a támogatásaiból.
A helyi alapítványok beszámolóikban ezzel el is büszkélkedtek.
2015-ben a Soros nemzetközi alapítványi hálózata által kiosztott díjat, az Open Society Prize-t az ukrajnai alapítvány kapta. Nem kis részben éppen azért a tevékenységért, amit a Majdan során kifejtett az „Ukrajna demokratikus átalakulásában”. Túlzás lenne azt állítani, hogy Soros György finanszírozta vagy szervezte volna meg ezt az ukrán forradalmat. Mindennek számos belső oka és sok más nemzetközi támogatója is volt. Ugyanakkor az is egyértelműen látható, hogy Soros György és szervezetei is tevékeny szerepet vállaltak az események kibontakozásában. 
– A Soros-szervezetek és képviselőik milyen pozíciókhoz jutottak 2014-től?
– A civil szervezeteket képviselő személyek, a forradalom után gyakorlatilag átültek a különféle kormányzati pozíciókba, az állami vállalatok igazgatótanácsi tagságaiba, a kormány mellett működő tanácsadó és egyéb végrehajtó testületekbe. Azaz a korábbi, Soros Györgyhöz köthető civil szervezetek vezetői gyakorlatilag mára beleépültek az államigazgatásba. Sokak nyíltan politikai pályára is léptek, parlamenti képviselők lettek.
Mondhatni, hogy 2014 után szervesen beleintegrálódtak az ukrán politikai életbe.
– Mennyire ismert a Soros-szervezetek ezen működése az ukrán választók előtt?
– Tavaly januárban a jelenlegi kormánypárt egyik – a párt frakcióból azóta már kizárt képviselője – sokatmondóan nyilatkozott erről. Elmondása szerint az ukrán kormánypárti frakcióban 40 százalékot tesznek ki az úgynevezett Soros-fiókák. A parlament házelnöke, aki ugyanezt a pártot vezette a választásokat megelőzően, nem sokkal később annyit mondott csak erre, hogy „annyian azért nincsenek”.
Nem tagadta tehát azt, hogy ezek a Soros Györgyhöz köthető személyek jelen vannak az ukrán politikában.
Igaz, a Soros-fiókák fogalmát tágabban értelmezik, mindenki beletartozik, aki a különböző nyugati struktúrákkal szoros kapcsolatban áll. Nem mindenki köthető közvetlenül a Soros alapítványhoz, de nyilvánvalóan sokan vannak közülük igen. Emellett nagy az összefonódás, általában, amelyik ügyet vagy szervezetet támogatja a Soros-alapítvány, azt támogatják más nyugati szervezetek vagy akár a nyugati nagykövetségek is. 
– A Soros-fiókák a parlamentben milyen politikai célokat fogalmaztak meg?
– Ez a csoport jól elkülöníthető az ukrán politikai életben. Ők magukról azt állítják, hogy az ország euroatlanti integrációjáért és a korrupció elleni küzdelemért dolgoznak. A Soros-fiókák kritikusai ezzel szemben azt mondják, hogy azok a reformok, amelyeket ők javasolnak, amelyek mellett lobbiznak, nem Ukrajna érdekeinek kedvez, hanem Ukrajnának a nyugati államokkal és nyugati nemzetközi szervezetekkel szembeni kiszolgáltatottságát növeli.
Ilyen például az ország igazságszolgáltatása feletti, egyre növekvő nyugati kontroll.
De említhetném a nemzeti korrupcióellenes irodát – ukrán rövidítéssel a NABU-t –, aminek az élén egy olyan ember áll, Artem Szitnik, akit korrupció miatt bíróság marasztalt el. Ennek ellenére a pozíciójában maradhatott a korrupcióellenes iroda élén…
– Hogyan történhetett?
– Úgy, hogy a G7-országok nagykövetei többször is kiálltak mellette, és hangsúlyozták azt, hogy nem szeretnék, hogy leváltsák. Nyilvánvalóan nem önmaguktól fogalmaznak meg ilyen álláspontot a nagykövetek.
Érdekes módon a Soros Györgyhöz köthető civil társadalom is kiállt Szitnik mellett.
Ha Szitnik esetét kicsit közelebbről megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy 2016-ban ő volt az, aki nyilvánosságra hozta a Régiók Pártjának, a Majdan előtti ukrán kormánypártnak az állítólagos fekete kasszájának a könyvelését. Amiben például benne szerepelt Trump akkori kampányfőnökének a neve is! Ezt anno be is vetették a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során, amikor Donald Trumpot orosz kapcsolatokkal vádolták meg. Ezért a szívességért Szitnik láthatóan valamiféle védettséget is tudott magának szerezni.
– A politikai célokon túl, milyen tervei vannak ennek a nyugati lobbicsoportnak Ukrajnában?
– Többek között az, hogy megpróbálja elérni, hogy a földprivatizációt fokozzák Ukrajnában, hogy külföldiek is vásárolhassanak termőföldeket, amire eddig tilalom volt érvényben. Azt is megpróbálják elérni, hogy a bankszektor felett nagyobb legyen az ellenőrzésük, vagy például, hogy az ukrán bíróságokat úgymond független szervek vizsgálhassák.
Ezek a „független szervek” általában azt jelentik, hogy nyugati szakértők részvételével kívánják felülbírálni az ukrán bírók munkáját.
A választók szemében a Soros-hálózathoz köthető pártok támogatottsága mélyre zuhant, alapvetően ezek nem túl népszerű képviselők. Viszont a különböző helyi érdekcsoportokkal összefogva mindig megtalálják a számításukat. Mindez nyilvánvalóan nemzetközi nyomásnak is köszönhető, így jelenleg fontos szereplők maradnak a politikai életben.
Tóth Gábor
Kárpátalját meg kell őrizni a béke szigetének – Dobsa István a Hadjáratban
Kárpátalját meg kell őrizni a béke szigetének – Dobsa István a Hadjáratban
Kiemelt kép forrása (MTI/EPA/Clemens Bilan)
