Üdvözöljük a kvótanő vezette transzatlanti járatunkon!
Olvasom, hogy a United Airlines (a világ harmadik legnagyobb légitársasága) 2030-ig 5000 új pilótát készül kiképezni, és az a tervük, hogy ebből 2500 nő vagy színes bőrű lesz. Utóbbiak aránya jelenleg a légitársaság pilótái körében 20 százalék, tehát ezt tornásznák fel az újoncok esetében 50 százalékra.
A légitársaság persze gondosan leszögezte: csakis kiválóan képzett pályázókat vesznek fel, totálisan függetlenül a fajuktól és a nemüktől.
Megvallom, nekem már magától a tervtől megrendült a bizalmam a cégben. Nők és feketék ugyanis eddig is szabadon jelentkezhettek pilótának, valamiért azonban mégis 80 százalékos lett a fehér férfiak aránya. Lehetséges volna, hogy eddig érdemeiken felül részesítették őket előnyben, és tehetségtelen pasasok százai röpködtek át az óceánok fölött hatalmas Boeingeket vezetve, miközben a méltatlanul mellőzött női és fekete pilóták tömegei csüggedten ácsorogtak lent a földön? Mert ha nem így volt, és eddig is a tehetség számított, akkor kérdés, mitől lesz most majd hirtelen a legrátermettebbek pontosan fele nő vagy fekete ebben a sokszínűségi tervgazdaságban.
Az egyik lehetőség kétségkívül az, hogy rugalmasabbá teszik a felvételi és értékelési eljárásokat, és szakítanak azzal a kriptokolonialista gyakorlattal, hogy a „mennyi kétszer kettő” jellegű kérdésekre egyetlen helyes válasz adható.
A módszer előnye, hogy igény szerint lehetne szabályozni, ki menjen át a vizsgákon, hátránya viszont, hogy a későbbiekben bonyolult lenne kommunikálni, ki és miért okozta a légikatasztrófát.
Kivitelezhetőbb opciónak tűnne, ha mostantól egyszerre sokkal, de sokkal több nő és fekete jelentkezne pilótának, mint eddig, lehetővé téve a legalkalmasabb ezrek kiválasztását. Ehhez azonban inkább azt kellene kiposztolni, hogy gyertek lányok pilótának, nem pedig azt, hogy mi, jófej, haladó vállalat kitűztünk egy konkrét célértéket, és azon leszünk, hogy keresztülnyomjuk. Innentől kezdve ugyanis a mégoly kiváló fekete női újoncokra is rásül a bélyeg, hogy ők csupán kvótanőkként ülnek a pilótafülkében. Sőt, az esetleg évtizedek óta a cégnél dolgozó fekete női pilótát is gyanakodva fogadhatja az utas, hisz nincs ráírva, hogy őt még a kvótakorszak előtt vették fel, tisztán meritokratikus alapon.
Természetesen technikai jellegű kérdések is felmerülnek – ki minősül a United Airlinesnál nőnek, illetve színes bőrűnek, miért csak az ő képviseletük kiemelten fontos és mikor kapják meg végre a genderfluid bíborbéka identitásúak is a nekik járó pilótaállásokat, s a többi. Érdekesebb azonban, hogy miközben a légitársaság kinyilvánított célja, hogy a személyzet tükrözze az utasok sokszínűségét, ezt pont a pilótánál kezdik.
Hisz ő az az ember a fedélzeten, aki a legkevésbé van szem előtt, és bár a hangját kétségkívül lehet hallani, a bőrszínét azonban nem, maximum a bronxi akcentusát.
Ezzel szemben a légiutas-kísérők szüntelenül ott sürögnek-forognak az utasok között, így adódik a kérdés, esetükben is olyan lelkesen törekszik-e a vállalat a sokszínűségre. Biztosítja-e például, hogy a terebélyes amerikai nők szó szerint széles tömegei is magukra ismerhessenek egy-egy fedélzeti dolgozóban?
Hát sajnos nem. Néhány hónapja még per is indult a légitársasággal szemben: egy fekete és egy zsidó stewardess panaszolta be munkaadóját, mert több évtizedes munkatapasztalatuk ellenére őket sose osztják be azokra a charterjáratokra, amelyekkel sportcsapatok utaznak. Helyettük rendre a szőke, kék szemű, fiatal fruskák kapják ezeket a – zsíros többletjuttatásokkal járó – melókat. A váddal szemben a társaság azzal védekezett: náluk csakis a teljesítmény számít, az életkor, a nem és a faj egyáltalán nem. Véletlen, ha pont így alakult.
A szabály tehát valami olyasmi, hogy a dögös szőke csajszik spontán kiválasztódása jó, a fehér férfiak spontán kiválasztódása rossz. Csak tudnám, miért képeznek kivételt ez alól a kofferrakodó munkások, akik többségében szintén fehér férfiként dobálják a gépek belsejébe a 32 kilós poggyászokat. Részemről akkor utazom legközelebb a Uniteddel, ha majd ezen anomália felszámolásáról is gondoskodik.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
