Budapest elveszett tetődíszei XXII.
A Kálvária tér közel negyven évig viselte Kulich Gyula, kommunista pártmunkás és a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetőjének nevét. Eredeti elnevezését 1990-ben nyerte vissza, amelyet az egykoron a téren állt Süttői mészkőből faragott lépcsős felépítésű, szobrokkal díszített kálváriáról kapta, amelyet még 1891-ben átszállítottak a Képzőművészeti Egyetem kertjébe, az Epreskertbe (ahol ma is megtalálható). A Kálvária tér 13-as szám alatti ház romantikus és neogótikus jegyeket hordoz magán. Építtetője, tervezője nem ismert. Csak azt tudni, hogy az 1910-es években emelték és egy 1954-ben készült fénykép tanúsága szerint egy templom tornyára hasonlító sarokdísze volt – leromlott állapotban. A következő fellelhető fénykép 1958-ban készült, de sajnos akkor már csak hűlt helye látható a saroktoronynak. 
Pár házzal odébb a Kálvária tér északi oldalán, a Karácsony Sándor utca sarkán található egy szecessziós bérpalota. Az 1910-re elkészült, Székács Ferenc által tervezett épület a Kálvária tér legszebb tetőzetű háza volt. Mind a Kálvária térre, mind a Karácsony Sándor utára néző frontján két tornyocskában véződő magastetővel rendelkezett, sarkán gazdagon díszített torony volt. Egy, a Vörös Hadsereg haditudósítója által készített fényképritkaságon éppen egy szovjet tüzérségi üteg látható 1944/45 borzalmas telén. A hátterében szépen kivehető a bérház sziluettje, amelyen a tetődíszek sértetlenek. Családom anyai ága a Karácsony Sándor utca túloldalán lévő házban élt. Édesanyám ablaka pont erre a szecessziós csodára nézett és jól emlékszik a homlokzatot díszítő hatalmas szárnyakra emlékeztető stukkó díszekre, de emlékei szerint akkor már a tetődíszek nem voltak meg. A családi emlékezet szerint a jellegzetes tetődíszek az 1950-es évek legelején kerültek elbontásra, máig megmagyarázhatatlan okok miatt. Nagy kár értük! 
A Teleki László tér Budapest ikonikus tere. 1897-től itt volt a budapesti használtcikkpiac (régiség és ócskapiac), melyet 1950-ben az Ecseri útra, majd 1964-ben a Nagykőrösi útra költöztettek. A két világháború között a munkanélküli alkalmi munkások gyülekező, munkakereső helye (kubikosbörze) volt. A 19. század végétől, elsősorban az ószeres piacon dolgozó zsidó kiskereskedők a téren és környékén imaházak tucatjait alakítottak ki egy-egy lakásban, szobában vagy akár egy üres raktárhelyiségben. Ezek közül mára csak a Teleki tér 22-es szám alatti és a Nagyfuvaros utcai imaház működik. A Telekit a magyar irodalom és film révén romantikus érzelmek veszik körül: itt játszódik Bereményi Géza nagysikerű történelmi filmdrámája, az Eldorádó.
A Teleki László tér 1-2. szám alatt áll a tér számos szecessziós bérházának egyike a Feledi-bérház, amely 1914-re készült el teljesen. Feledi Miksa régiségkereskedő építtette, tervezője Fejér Lajos és Dános László voltak. Sarokrészének tetejét csúcsos magastető díszítette egykor, amely a tér jelképévé tette az épületet. A ház lakói a visszaemlékezések szerint nagyrészt zsidó származásúak voltak, így nem meglepő, hogy az első emeleten alakították ki a környék számos zsidó imaházának egyikét. Az épület lakói 1945-ben és 1956-ban teljesen kicserélődtek, ekkor kezdődött meg a bérház lassú pusztulása. A háborúban sértetlenül megmaradt sarki magastetőt teljesen elbontották, az első emeleti zsidó imaházból lakásokat alakítottak ki. Egy 2012-es lakásfelújítás során előkerült az imaház egyik eredeti falrészlete, amelyen a szefárd zsidók egyik reggeli imaéneke (liturgikus verese) volt látható héberül. 
A Feledi-bérházzal szemben a Teleki tér 25. alatt található egy ugyancsak szecessziós stílusú bérház. Sajnos sem az építtetője, sem a tervezője nem ismert. Valószínűsíthető, hogy az első világháborút megelőző pár évben épülhetett. Széles sarokhomlokzatának tetejét a szecesszióra jellemző magastető és az azt lezáró két apró totony díszítette. Szinte biztosra vehető, hogy a tetőzet záródíszeit az 1950-es évek „nagy kupola és toronypusztítási lázának” hevében bontották el. 
A Népszínház és a Nagyfuvaros utca sarkán 1911-re készült el a Révész Sámuel és Kollár József által tervezett szecessziós bérház, amely újkorában két kisebb és egy középső nagyobb kupolával rendelkezett. A bérház falát gazdag fríz-sorozat díszített, amely a Csodaszarvas legendát mutatta be, így a pesti köznyelv csak „Csodaszarvas-háznak” hívta az épületet. A bérpalota földszintjén működött az Eldorádó mozi és mulató, amely a két világháború között a kimenős bakák és a közeli Baross téri „cseléd-korzón felcsípett” kisasszonyok kedvelt célpontja volt. A második világháború aztán végleg elsodorta mind a mozit, mind a „cseléd-korzót” és jöttek a múltat végkép eltörölni akarók. Sajnos jól végezték a munkájukat, mert a bérház eredeti kupolái eltűntek és helyettük jóval egyszerűbb tetőelemek kerültek. De legalább itt került valami… 
(A cikksorozat a következő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
