Amit eddig elértem, a Hungary Helps programnak köszönhetem

Samuel egy ötgyermekes keresztény családban nevelkedett Délnyugat-Nigériában. Az elsők között volt, akik a Hungary Helps ösztöndíjprogramja keretében Magyarországra jöttek tanulni. Most, hogy lassan tanulmányai végére ér, mindenképp szeretne még egy ideig Magyarországon dolgozni, hogy munkáján keresztül meghálálja az országnak mindazt, amit kapott.

– Hogyan döntötted el, hogy jelentkezel a programra?

– 2017-ben az elsők között voltam, akik jelentkeztek a programra, ezért nem nagyon tudtam mások korábbi tapasztalataira hagyatkozni. Amikor hallottam erről a lehetőségről, felmentem az internetre, és utánanéztem a magyar oktatási rendszernek. A Pécsi Tudományegyetem nagyon megtetszett, ezért oda jelentkeztem. Ezenkívül szerettem volna megismerni Európát is. Nagyon örülök, hogy ez a program ezt is lehetővé tette.

– Mit tanulsz az egyetemen?

– Az egyetemen ápolónak tanulok, mert fontosnak tartom, hogy a munkámmal segítsek az embereken. A tanulás mellett sokat zenélek is, amivel szintén az a célom, hogy másokat boldogabbá, egészségesebbé tegyek. Amikor megérkeztem Pécsre, az volt az érzésem, hogy az emberek mindig stresszesek, és sokszor hajlamosak magukba fordulni. A zenémmel az emberek lelkét szeretném megérinteni, hogy segítsek nekik pozitívabban gondolkodni.

– Mikor kezdtél zenélni?

– Nagyon régen. Öt-hat évesen énekeltem először közönség előtt, a templomunkban. Apukám volt az orgonista, ezért lehetőségem volt alkalmanként őt kísérni.

– Azt mondtad, mindent, amit eddig elértél, a Hungary Helps ösztöndíprogramjának köszönheted. Mi mindent?

– Amellett, hogy a programnak köszönhetően a Pécsi Tudományegyetemen tanulhatok, pár évvel ezelőtt eljutottam Kanadába is.

A tanulmányaim kapcsán LinkedInen megkeresett egy professzor Kanadából, hogy lenne-e kedvem drogbiztonságról szóló cikkek írásában és publikálásában segíteni. Ezért kiutaztam Kanadába, ahol együtt dolgozthattam brazil és kanadai professzorokkal, és akikkel még mindig közösen publikálunk ilyen jellegű cikkeket. Ha nem tanulhattam volna a Pécsi Tudományegyetemen, soha nem kaptam volna meg ezt a lehetőséget.

Emellett az első tanévem végén rektori kiválósági elismerésben  részesültem (Rector’s Doploma of Merit) a zenei eredményemnek köszönhetően, valamint a Máltai Szeretetszolgálat is elismerésben részesített.

– Idén végzel az egyetemen. Mik a terveid utána?

– Egyelőre több lehetőségre is nyitott vagyok. Nyáron, miután végzek, még mindenképp maradnom kell Magyarországon, hogy megkapjam az ápolói működési engedélyt. Miután ezt megszereztem, valamennyi ideig még mindenképp itt szeretnék maradni, hogy visszaadjam a közösségnek, amit kaptam, hogy a munkámmal részben megháláljam a magyarok segítségét. Főleg a szegényeken, a legelesettebbeken szeretnék segíteni. Ahogy a zenémmel, a munkámban is az a célom, hogy segítsek az embereken.

– Sajnos sok hírt olvasni mostanában a keresztényeket érő komoly támadásokról Nigériában. Te személyesen hogy látod ezt a helyzetet?

– Nigériában nehéz a keresztények helyzete, és komoly üldöztetésnek vannak kitéve. Ennek egyik fő okozója az észak-nigériai Boko Haram terrorszervezet, amely szervezetten üldözi a keresztényeket. Bemennek a templomokba, megölik az embereket, vagy lerombolják az épületet.
A keresztényeknek mindennap meg kell küzdeniük ezzel, elviselni a folyamatos támadásokat. Nemrég láttam egy képet, ami a Boko Haram egyik támadása után készült, és nagyon megrázó volt.

Ezek az emberek sorra gyilkolják a keresztényeket, de nem csak a keresztényeket, hanem bárkit. Iskolákat támadnak meg, diákokat rabolnak el, és beviszik őket az erdőbe, majd megerőszakolják vagy megölik őket. Ezért jó, hogy vannak ilyen szervezetek, mint a Hungary Helps program, amely segít a nigériai keresztényeknek átvészelni ezeket a nehéz helyzeteket.

– Szerinted mire van szükségük a nigériai keresztényeknek? Hogyan tudnának a nyugati országok a legtöbbet segíteni?

– Egyrészt jó lenne, ha ki tudnák menekíteni olyan környező országokba, ahol biztonságban lehetnek azok az emberek, akiket üldöznek. Másrészt hallottam róla, hogy ezek a közösségek anyagi támogatást is kapnak, ami szintén egy jó dolog. A gond csak az, hogy a pénz nem mindig jut el azokhoz, akiknek igazán szükségük lenne rá, nem jut el az üldözöttekhez. Olvastam olyanról is, hogy Magyarország úgy segít az üldözötteken, hogy megpróbál minél több ember számára ivóvizet és élelmiszert biztosítani, valamint a korházakat is támogatja, hogy a szegények is megfelelő ellátást kapjanak. Ez szerintem nagyszerű dolog. Ezek azok a dolgok, amiket a nyugati országok tehetnek az üldözött keresztényekért.

Ungvári Ildikó

A képek Samuel Akinola beleegyezésével, a Facebook-oldaláról származnak.