Budapest elveszett tetődíszei XIX.
Ezen a héten kizárólag budai, egykor volt díszes épületeket szeretnék bemutatni. A Széna tér régen és ma is forgalmas utak metszéspontjában található. Mátyás király idejében a messziről jött utazók országos járműveinek (lovaskocsi), illetve lovainak fenntartott terület volt, ahol halmokban állt a takarmányhoz szükséges széna, így a köznyelv elnevezte a teret Széna térnek (hosszú időn keresztül volt János tér, a téren állt egykori Szent János kórház után).
A tér egyik jellegzetes saroképülete a Roskonyi-bérház. A Csalogány utca és a Széna tér sarkán álló telekre az 1820-as évek végén építette fel földszintes házát Rosconi Károly selyemgyáros, aki Budán és Újvidéken is rendelkezett üzemekkel. 1912-ben Rosconi Károly leszármazottja, Roskonyi Lipótné lebonttatta az épületet és 1913-ra felépült a ma is álló, négyszintes eklektikus bérház, jellegzetes sarokkupolájával.
A lakóházat az a Baumgarten Sándor építész tervezte, aki pályája kezdetén éveket dolgozott Steindl Imre, Hauszmann Alajos irodájában. A maga idejében nagyon modernnek számító épületben 1915-ben adták át a központi fűtést, 1918-ban pedig egy felvonót is építettek a lakók kényelmének kielégítésére. Az épületet az előző ház utcafrontjától hátrébb építették meg a Csalogány utca későbbi kiszélesítése érdekében (ezért van egy hatalmas tűzfal az épület mellett). Budapest ostroma pokoli pusztítást végzett a környéken.
Éppen ezért, csodával határos módon (statikai problémák nélkül, de több sérüléssel) menekült meg a bérház kupolája, amelyet a háború után „legyalultak”. Az ezredforduló környékén kapta vissza a ház a sarokkupoláját, igaz egy jóval modernebb és dísztelen formában.
A Raksonyi-bérházzal átlósan szemben, a Hattyú utca 16. alatt áll a Grünwald-bérház. Az épület helyén egy katonai célokat szolgáló sánc volt egykor, amelyet a Budai vár védelmében még a törökök építettek az egyesített keresztény seregek ismételt támadásai ellen. A háborúk elmúltával szőlőt termesztettek a területen, így egy borospincével ellátott présház épült a használaton kívüli katonai sáncon. 1912-ben Grünwald Samu vette meg a már itt álló leromlott állapotú présházat és borospincét, amely helyére Schwarcz Jenő és Horváth Antal építészekkel egy ötszintes, saroktornyos szecessziós bérpalotát építtetett. A hordók tárolására kialakított pincerendszert meghagyták és a közelmúltig a Móri borozó működött benne.
A Csalogány utca környéke borzalmas pusztításon ment keresztül 1944/45 telén. Ennek ellenére, csakúgy mint a Raksonyi-bérház sarokkupolája, a Grünwald-bérház saroktornya is átvészelte kisebb-nagyobb sérülésekkel a háborút. A szocializmus a kupolákra veszélyesebb volt a második világháborúnál is. Ezt bizonyítja a Grünwald bérház esete is, amelynek homlokzatdíszeivel együtt a tornyait is elbontották az 1950-es években. 
A Margit körút 62. szám alatt találhatjuk az egykor fantasztikus tornyokkal rendelkező Harnischfeger-bérházat. Harnischfeger István a Magyar Királyi Államvasutak főellenőre 1910-ben építtette meg ötszintes szecessziós bérházát, Buda talán legszebb szecessziós saroktornyaival. A terveket Fleichl Róbert építész készítette. Harnischfeger István és neje üzemeltette a Margit körút elején található egykori Helios (ma Bem) filmszínházat.
Az épület híres lakója volt az osztrák származású Fail-Griessler András lovag, aki az I. hadtest parancsokaként 1914-ben sikeresen verte vissza az oroszok áttörését a galíciai fronton. E házban hajtotta le álomra fejét Weltz Károly gépészmérnök, műegyetemi tanár, aki sokat tett a könnyű villanymotor-család megalkotásáért, mindemellett Weltz tervezte az első korszerű vasúti motorokat, például a Helyiérdekű Vasút (HÉV) 1000 V-os egyenáramú motorjait. Az épület több nehéztüzérségi találatot kapott a háborúban, melynek következtében a tornyai is megsérültek, amelyeket az első komolyabb felújítás alkalmával le is bontottak, így az épület elvesztette eredeti karcsúságát és szépségét. 
Sokan Fenyő János VICO-vezér, médiavállalkozó meggyilkolásának helyszíneként ismerik a Politzer-bérház melletti közlekedési lámpát. A Margit körút 7.-es szám alatt található, fél háztömbnyi méretű négyszintes, szecessziós sarokházat Málnai Béla építész tervezete Polizer Gusztáv vágóállat kereskedő és neje megbízásából. A Polizer-bérház 1907-re készült el, amelynek földszintjén működött a két világháború között a híres Stangl cukrászda. A háborúban az épület tetőzete bombatalálatot kapott és kiégett. Ekkor semmisült meg a kicsi – szecessziós házakhoz mérten szokatlanul dísztelen – saroktotony és mellvéd is, melyeket a mai napig nem építettek vissza. 
A szecessziós építészeti stílusnál maradva, Buda eldugott patinás kis terén, a Mária téren áll a Magyarországi Baptista Egyház egykori székháza és bérháza. A szecesszió minden jegyét gazdagon viselő, középrizalitján két kis tornyocskával rendelkező, ötszintes házat Fekete Gyula építész tervezte az 1900-as évek első évtizedében. A ház a kor minden luxusát kínálta tulajdonosainak: lift, központi fűtés, hideg-meleg víz, az első világháború után még telefonvonalat is kapott.
Sajnálatos módon nagyon kevés információ maradt fenn az épület háborús sérüléseiről és az azt követő időszakról. Ahogyan már többször is megállapítottam a cikksorozatomban, a szecessziós épületek nagyon megsínylették a szocializmus évtizedeit: egyik-másik épületre szinte rá sem lehet ismerni napjainkban. Nos, a baptista székház is így járt. Középrizalitját a tornyaival és a díszes párkányzatot lefejezték és egyszerű sátortetőt építettek rá. A Zsolnay majolika díszeket leverték, a boltíves ablakokat átalakították, a faragott kőből készült korlátokat egyszerű fémre cserélték, amely következtében az egykori szecessziós bérpalotából mára csak egy stílustalan épülettorzó maradt nekünk. 
(A cikksorozat a következő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
