Szentmisékkel, közép-európai imaórával emlékeznek Esterházy Jánosra
Vasárnap délután 3 órakor Esterházy János temetésének helyszínén, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában 4 nemzet 1 lélekben címmel tartanak 120 perces közép-európai imaórát, amelyhez körkapcsolással csatlakoznak Esterházy János életének különböző helyszíneiről, így Nyitraújlakról, Krakkóból, Kassáról, Prágából, Érsekújvárról, Budapestről és Mírovból. A program Esterházy János sírjának koszorúzásával zárul. A zártkörű rendezvényt az Esterházy János Zarándokközpont Facebook-oldalán lehet élőben követni.
A politikusért és boldoggá avatásáért vasárnap reggel online magyar szentmisét mutatnak be Pozsonyban, amelyet a Pátria Rádió közvetít.
Délelőtt Kassán megkoszorúzzák Csáky-Dessewffy-palota udvarán álló Esterházy-emlékművet. Kora délután Varsóban, a Gielniowói Boldog László-templomban celebrál ünnepi szentmisét Michal Janocha varsói segédpüspök. A szentmise előtt a templom előtti Esterházy-emlékműnél koszorúznak egyházi és állami vezetők. Este a jezsuiták budapesti templomában online szentmisén imádkoznak Esterházy János boldoggá avatásáért.
Esterházy János születésének 120. évfordulója alkalmából az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont a Pázmaneum Társulással és a Felvidéki Mária Mirjam Rádióval közösen Esterházy-emlékévet hirdetett 2021-re. Az emlékév célja, hogy a 2019-ben Krakkóban megkezdődött boldoggá avatási eljárást eseményeivel és imáival támogassa és erősítse
– olvasható a közleményben.
Esterházy János, a szlovákiai magyarság két világháború közötti politikai vezetője 1901. március 14-én született a zoborvidéki Nyitraújlakon. Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, 1932-ben választották a csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga, majd az Országos Keresztényszociális Párt elnökévé. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. 1935-ben bekerült a prágai parlamentbe, 1936-ban az Egyesült Magyar Párt alelnöke lett.
A Felvidék magyarlakta déli részét Magyarországhoz visszacsatoló 1938-as első bécsi döntés után bejelentette, hogy Szlovákiában marad.
1942-ben egyedül ő nem szavazta meg a pozsonyi parlamentben a zsidók deportálásáról rendelkező törvényt.
Segítette a lengyel és más menekülteket, az üldözött zsidókat, szót emelt Magyarország hitleri megszállása ellen.
1943-ban Szlovákia rágalmazásának vádjával megfosztották parlamenti mandátumától, és félévi börtönbüntetésre ítélték. 1944-ben Magyarországon, a nyilas hatalomátvétel után rövid időre bebörtönözték. 1945 tavaszán az ideiglenes szlovák kormánynál tiltakozott a magyarellenes intézkedések miatt, amiért letartóztatták, és átadták a KGB-nek. A Szovjetunióba hurcolták, ahol koholt vádak alapján tíz évre ítélték, majd szibériai lágerbe vitték, ahol súlyos tüdőbajt szerzett.
1947 szeptemberében a csehszlovák népbíróság halálra ítélte a fasisztákkal való együttműködésért. Később elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott, majd ezt egy általános amnesztia során huszonöt éves börtönbüntetésre módosították.
1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg, titokban temették el, hamvait nem adták át a családnak. 2017 szeptemberében – végakarata szerint – jelképes urnáját szülőföldjén, Alsóbodokon, az Esterházy zarándokközpont kápolnájában helyezték el.
(MTI)
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia.org
