Elhunyt Temesvári Károly Benedek pálos szerzetes

Benedek atya 1944. október 29-én született Nagykanizsán. 1950-ben a családdal Komlóra költöztek; itt végezte az általános iskolát, ahol már ötödikes korában megérintette a papi hivatás gondolata. 1958-tól Pécsett lakott, a Pollack Mihály Építőipari Technikumban érettségizett 1963-ban.

Az illegalitásban élő pécsi pálos szerzetesekkel való kapcsolata nyomán az érlelődő papi hivatása pálos szerzetes papi hivatássá formálódott, így még ugyanebben az évben jelentkezett az akkor titokban működő rendbe, és megkezdte a noviciátust, a Benedek rendi nevet kapta. 1964-ben tette le első fogadalmát, majd 1967-ben az örökfogadalmát.

1964-ben a Szeged-Csanádi Egyházmegyébe jelentkezett kispapnak; teológiai tanulmányait a Szegedi Hittudományi Főiskolán végezte. Szegeden szentelték pappá 1969-ben.

Előbb Röszkén, majd Derecskén szolgált káplánként. 1971-től 1979-ig Klárafalván és filiájában, Ferencszálláson, majd 1980 és 1988 között Földeákon, ezt követően 1989-ig Apátfalván volt plébános. Ezekben az évtizedekben aktívan részt vett a titokban megtartott pálos találkozókon, az úgynevezett „Fehér Napokon”. A rendszerváltás időszakában, a pálos rend újraindulásakor, 1989-től szerzetesként előbb a pécs-kertvárosi templomban szolgált káplánként, majd 1991 és 2003 között a petőfiszállás-pálosszentkúti kolostor házfőnöke és a helyi plébánia vezetője volt. 2003-ban a budapesti Gellért-hegyi pálos kolostorba, majd egészségi állapotára tekintettel néhány hónappal később a márianosztrai kolostorba került. 2004-ben kóspallagi plébánosnak nevezték ki, ahonnan hosszabb ideig ellátta az ipolydamásdi, a verőcei, a magyarkúti és a szokolyai hívek lelkigondozását is.

2021 februárjában megkapta a Hit pajzsa díjat, mint olyan egyházi személy, aki a kommunista diktatúra évtizedeiben hű maradt hitéhez, magyarságához. Minden szolgálati helyén építkezett, híven építőipari végzettségéhez és papi hivatásához: templomokat, plébániákat újíttatott fel, és folyamatosan buzgón munkálkodott a rábízott hívek lelki épülésén is. Pálos szerzetes papi életét a még újoncként magáévá tett „töltekezés és kirepülés” gondolata határozta meg mindvégig: töltekezés az Istennel való élő kapcsolatból szerzetesként, és kirepülés ennek továbbadásával lelkipásztorként, mindenki papjaként.

Temesvári Károly Benedek atya papi jelmondata ez volt:

„Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)

Benedek atya temetéséről később intézkednek.

(Forrás: Magyar Pálos Rend. Fotó: Lambert Attila)