Az Unió elszalasztott „nagy lehetősége”
Nem lehet mondani, hogy az Európai Unió tétlenkedett volna tavaly nyáron a vakcinák beszerzését illetően. Von der Leyen bizottsági elnök és csapata rengeteg tárgyalást lefolytatott, és több szerződést meg is kötött, vakcinát biztosítva gyakorlatilag az összes uniós polgárnak. A gond ott van, hogy szinte kizárólag európai gyártókkal szerződött, ezzel pedig rossz lóra tett.
A kontinens cégei ugyanis csúfosan lemaradtak a vakcináért vívott versenyben, és nemhogy elsőként, de sokadikként sem sikerült kifejleszteniük a vírus ellenszerét.
Ráadásul mire a Bizottság ezt felismerte, már késő volt, hiszen a kutatásban élen járó gyártók kapacitásai addigra már túlságosan is le voltak kötve. Így a novemberben kötött egyezségek alapján csak később érkezhet valóban nagy mennyiségű amerikai és brit vakcina. Sokat elmond az európai nagy gyógyszercégek hozzáállásáról, hogy Emmanuel Macron francia elnöknek még arról is győzködnie kellett az egyik vállalat vezetését, hogy ha a saját vakcina kifejlesztése kudarcba fulladt, legalább a kapacitásait ajánlja fel, hogy más oltóanyagát gyártani lehessen ott.
Mondhatnánk úgy is, hogy az EU rossz lóra tett, de sajnos ez nem egy lóverseny, hanem egy olyan játszma, ahol emberéletek és a gazdaság újraindítása forog kockán. És az oly sokszor a szabad versenyt hirdető, az állami támogatásokat lekorlátozó Brüsszel – talán most először – a protekcionizmust választotta és rosszul döntött.
Engedett az uniós gyártók gazdasági érdekeinek, politikai megfontolások mentén pedig az orosz és a kínai fejlesztőkkel nem is tárgyalt. annak ellenére sem, hogy ebben a versenyben e két ország biológusai is utcahosszal előzték meg uniós kollégáikat.
A harmadik probléma az volt, hogy a Brüsszel által megkötött szerződések valószínűleg puhára, szankciómentesre sikeredtek. Erről csak találgathatunk, mert a Bizottság a többszöri kérés ellenére sem hajlandó kiadni ezeket. Azt ugyanakkor látjuk, hogy semmilyen következménye nincs annak, hogy sem a Pfizer, sem az AstraZeneca nem tudja teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Normális esetben ilyenkor kötbér, kárpótlás, vagy legalább egy nyilvános bocsánatkérés járna az Uniónak, ez esetben azonban úgy tűnik, hogy csak a padlót mossák fel a brüsszeli szerződésekkel az említett cégek üvegpalotáiban.
És itt érkezünk el az utolsó problémához. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az uniós érdekérvényesítő képesség szinte a nullával egyenlő. Pedig azok, akik még mindig kiállnak a közös beszerzés mellett, azzal érvelnek, hogy 27 ország nevében tárgyalni sokkal nagyobb súlyt jelent, és ha mindenki egyedül tárgyalt volna, akkor
az ilyen kis országok, mint Magyarország csak sokára és drágán jutottak volna vakcinához. Akik így gondolják, azoknak Szerbiát ajánlanám a figyelmükbe.
7 milliós lakosú déli szomszédunk ugyanis önerőből sokkal több oltóanyaghoz jutott népességarányosan, mint az EU és jóval előrébb jár oltási programja megvalósításában. Való igaz, itt fontos a népességarányosság is. Más jelent 1 millió vakcina érkezése a 450 milliós EU-ba és mást a 7 milliós Szerbiába. Ebből a szempontból viszont nemhogy előny, hanem egyenesen hátrány volt a közös beszerzés, hiszen még a keveset is 27 felé kell osztani.
Egy biztos, akárhány okot tárunk is még fel, ez már így alakult. Ugyanakkor nem biztos, hogy jó ötlet Ursula von der Leyen bizottsági elnök részéről azt kommunikálni, hogy a tagállamok is hibásak a beszerzés lassúságában, hiszen képviselőik ott ültek a tárgyalásokon. Ezzel ugyanis csak újabb muníciót ad az euroszkeptikusok kezébe.
A következő évek sok országban hangsúlyosan szólnak majd az Unióban való maradásról. Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban és számtalan más tagállamban is egyre erősödnek azok a veszélyes hangok, amelyek nem az Unió megreformálását, hanem az abból való kilépést harsogják. Jó lett volna, ha a vakcinabeszerzés az Uniót pártolók, az azt megreformálni akarók kezébe ad egy érvet. Sajnos nem így lett és biztos vagyok benne, hogy a kilépésről, vagy bennmaradásról szóló vitákban előbbiek részéről sokszor elhangzik majd példaként a mostani kudarc.
