Budapest elveszett tetődíszei XIII.
Korábbi cikkeimben már megemlítettem a Margit-híd északi oldalán elterülő hatalmas épületegyüttest, a Palatinus-házakat. A XIX. század végén a Rudolf tér (ma Jászai Mari tér) északi oldala még beépítetlen volt, ugyanakkor a közelben épülő Országház és a Margit-híd miatt kifejezetten drága telekterületnek számított.
Miután az északra eső terület a Palatinus Építő Rt. tulajdonába került (amely a monarchia legnagyobb építési vállalkozói közé tartozó Grünwald és Schiffer cége volt), Vidor Emil tervei szerint 1911-ben luxuslakásokat építettek a panorámás telkekre, amelyekben központi porszívó, illetve a fürdőszobáiban margitszigeti termálvíz is elérhető volt. Vidor Emil a Jugendstilt alaposan kitanulmányozta Németországban, ennek köszönhetően a Palatinus-házak is sok szecessziós jelleget hordoznak magukon.
A második világháborúban a Margitszigetért folyó harcokban több bombatalálat és belövés érte az épületek homlokzatát és az épület tornyait (II. és III. számú bárházak ikertornyait), de fotók tanúsága szerint még az 1950-es évek elején is épségben álltak. Műemlékvédelmi szakemberek kutatásai azt mutatják: a tornyokat mondvacsinált okokra hivatkozva bontották el valamikor az ötvenes évek derekán. 
A híres egykori Újépület (börtön) északkeleti sarkában végezték ki Batthyány Lajos miniszterelnököt. Miután az épületet lebontották, a kivégzés helyén alakították ki az Október 6. teret, közepén a Batthyány-örökmécsessel. A tér és környéke a századfordulón épült be közintézményekkel és luxus bérpalotákkal. A Báthory utca és a Szemere utca sarkán álló háromszintes – háromkupolás – palotát Széchenyi Béla és Ödön megbízására Incze György és Szumrák Pál építészek tervei szerint emelték az 1800-as évek végén. A gazdagon díszített épület a környék legszebb tetődíszeivel rendelkezett. Budapest ostromakor a Széchenyi-bérház szinte jelentéktelen károkat szenvedett és a kupoláit – csodával határos módon – a szocializmusban sem bontották el, csak egyszerűsítették. Napjainkban állami hivatal működik benne.
Budán, az egykori Horthy Miklós sugárúton (ma Bartók Béla út) számos szecessziós palota állt. Cikkeimben már rámutattam arra, hogy – különös módon – a főváros szecessziós épületi „szenvedték el” a legnagyobb metamorfózist a 20. század második felében. Erre egy újabb kiváló, ám szomorú példa a Bartók Bála út 14. szám alatt álló saroképület, amelyet 1899-ben emeletek Bartunek Ferenc és Vágó László tervei szerint. A háromszintes szecessziós bérház homlokzata és cirádás tetőarchitektúrája Zsolnay majolika elemekkel volt díszítve. Pontos információkat nem találtam, de nagy valószínűséggel az 1956-os forradalom idején kapott találatok után alakították át a felismerhetetlenségig az épületet.
Egy 1968-ban készült fénykép szerint a Bartók Béla utcai homlokzat jobboldali része még eredeti formájában állt. Ma is megvan az eredeti párkányzat a Csiky utcai homlokzat egy részén, így még szembetűnőbb az esztelen pusztítás okozta kár. 
Mai virtuális sétánkat két Belgrád rakparti épülettel zárom. A Belgrád rakpart 6-8. és a Havas utca sarkán álló Huzella-bérház 1896-ban készült el egy szerényebb kinézetű klasszicista bérház átépítésével. A négyszintes, saroktoronnyal rendelkező eklektikus stílusú bérházat Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte. A híres építészpáros közös alkotása még a Nyugati téri felüljáró mellett található Légrády-palota (Eiffel Palace), a Klotild-paloták és a Zeneakadémia. A bérház építtetője és eredeti tulajdonosa Huzella Elek fegyver- és vadászaticikk-kereskedő volt, akinek vadász körökben felkapott üzlete Nagyváradon, budapesti fióküzlete pedig a Váci út 1. szám működött. Budapest ostromakor a Belgrád rakpart ezen része kevesebb pusztítást élt meg, így az épület sarokkupolája és tetőzete kisebb sérülésekkel ugyan, de túlélte a háborút. Az épület stílusát, karakterét és saroktornyát egy ízléstelen és trehány emeletráépítéssel vesztette el 1960-ban, ez még napjainkban is rontja a világörökségi látképet. 
A Belgád (egykor Ferenc József) rakpart legszebb bárházának a terveit a századfordulón rendelte meg a Pénzügyminisztérium Vagyontalan Hivatalnokainak és Árváinak Alapja (PVHÁA) Hültl Dezsőtől. Hültl Dezső számos épülettel gazdagította a fővárost, köztük a Kossuth tér déli végét lezáró palotával (amelyet nemrég fejeztek be a Steidl Imre terv részeként), a Piarista rendházzal a Váci utcában, az Astoria jellegzetes bástyaszerű házával a Georgia-bérházzal, a Rudas fürdővel és a Kálvin téri Aegon Biztosító irodaházával.
A Belgrád rakparti bérház neobarokk és késő eklektikus stílusú, csodálatos mészkő, vörösréz és kovácsoltvas tetőidomokkal. Budapest ostromakor a negyedik emelet és a teljes tetőzet megsemmisült egy légitámadás következtében. Valószínű, hogy a Dunasor szállodáit lángba borító láncos-bombák (lánccal összekapcsolt bombaszerkezetek) találták el ezt az épületet is. Az 1946-ban elvégzett rekonstrukció során az eredeti tetőzet helyreállítására ideológiai okok miatt nem kerülhetett sor. Ráadásul az épületet akkor kőporos vakolattal burkolták be, amely a finoman faragott épületdíszek réseit kitöltve károsítja azokat, és vonalaikat tompítja. Sajnos a 2020-ban megkezdett felújítás során ezt a kőporos burkolatot festik le világosabb színnel, amely ugyan távolról javítja az épület látványát, de tovább rontja az épületdíszek láthatóságát. Az eredeti tetődíszek visszaállítása – az épület elhelyezkedéséből fakadóan – a kormány által tervezett tető- és kupolahelyreállítási projektben különösen fontos lenne. 
(A cikksorozat a következő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
