Surján László: Ne vissza, hanem a szívedbe foglald!

A Kárpát-medencén belüli megbékélést szorgalmazó Charta XXI. Egyesület kezdeményezése arra biztat mindenkit, hogy szellemi, lelki hidakat hozzanak létre a régióban azáltal, hogy szívükbe fogadnak egy települést. Vallják: Trianon árnyéka ezzel léphető át. Az egyedülálló kezdeményezésről az ötletadó Surján Lászlóval, a Kereszténydemokrata Néppárt politikusával beszélgettünk.

– A Minority SafePack elgáncsolásával megrendült az európai kisebbségek bizalma a többségi társadalommal szemben?

– Az Európai Bizottság döntése ötvenmillió embert bántott meg, illetve tett érdektelenné az európai politika iránt, holott a polgári kezdeményezés elfogadásával maguk mellé is állíthatta volna ezt a jelentős tömeget.

A Minority SafePack kisiklatása gazemberség volt.

Korábban nem volt még olyan kezdeményezés, melyet az európai parlamenti tárgyalása során háromnegyedes támogatást élvezett volna, ezt mégis elérte ez a kezdeményezés. Még azok az európai képviselők is támogatták a Minority Safe Packet, akik a magyarországi kormányzattal egyáltalán nem szimpatizálnak. Mindannyian felfogták, hogy ez nem magyar ügy, ez az európai kisebbségek közös ügye! Minden tizedik európai állampolgár ugyanis kisebbségi sorban él, nem kapta meg azt a védelmet, ami a mindenkori többség túlkapásai ellen megvédhetné őt. A kezdeményezést az Európai Bizottság mégis elutasította, mely úgy gondolom, hogy mérhetetlen ostobaság volt.

A kisebbségek ügye mindig is egy kényes terület, mert számos ország érintett, és a többség csak tiszta nemzetállamban érezné magát biztonságban. Ami persze képtelenség.

A félelem pedig megbénít, rosszabb esetben gyűlöletet gerjeszt.

A félelmeket fel kéne oldani, mert ha a felek gyanakvással néznek egymásra, nem tudnak megegyezni. A környezetünkben Szlovákia fél, hogy déli országrésze újra elszakadhat, Románia fél, hogy Észak-Erdély, Székelyföld egy adott esetben leválasztásra kerülhet. De Kárpátalján félnek a magyar emberek is, hogy ki akarják irtani őket, ahogy azt ukrán szélsőségesek elég konkrétan meg is fogalmazták.

Ma még hiányzik az érintett kisebbségek és a többség közötti őszinte, kölcsönös előnyöket biztosító megegyezés. Ebből a helyzetből úgy lehetett volna kitörni, hogy ha ezeknek a belső megegyezéseknek a motorja – egy európai keretjellegű kisebbségi normarendszer bevezetésével – az Európai Unió lett volna. Ehelyett a problémákat az Európai Bizottság a szőnyeg alá söpörte.

Annyit mondhatok, hogy csak akkor lesz biztonságban a kisebbség, ha a többség félelem helyett büszke lesz arra, hogy az ő területén élnek és fejlődnek más nemzetiségek.

– Tavaly év végén indult a „Fogadj szívedbe egy Kárpát-medencei települést” megnevezésű programjuk. Miről szól ez pontosan?

– A Kárpát-medencén belüli megbékélést szorgalmazó Charta XXI. Egyesület kezdeményezése politikától független, civil ügy. Arra biztatja az embereket, hogy szellemi, lelki hidakat hozzanak létre ebben a régióban azáltal, hogy szívükbe fogadnak egy települést. Mit tudunk tenni egyénenként a szétszakított nemzetrészek egységéért? Például ezt. A régi erdélyi mondás szerint – melyet Bethlen Gábornak tulajdonítunk –

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

Most ezt lehet, és érdemes is.

– Honnan jött a települések örökbe fogadásának ötlete?

– 2010-ben az Országgyűlés közvetlenül a megalakulása után elindított egy szemléletváltást: ne gyásznap legyen június 4-e, hanem a nemzeti összetartozás napja. Azóta az ország sokat tesz ezért, mi pedig az egyes emberek számára adunk bekapcsolódási lehetőséget.

Szép azt mondani, hogy minden magyar összetartozik, de mit is jelent ez konkrétan, az ember életében? Mit jelent azoknak, akiknek nincs kapcsolatuk a határon túl élőkkel? Fel kellene izzítani az érzelmeket, majd érdemes konkrét mederbe terelni a jószándékú emberek tetteit és kölcsönös, egymás iránti érdeklődését. A nemzet szétszakadt, de ne keseregjünk ezen, hanem legyünk magunk az élő összeköttetés. Így jött létre a Fogadj szívedbe egy Kárpát-medencei települést megnevezésű kezdeményezésünk.

Foglald a szívedbe! Ne elfoglald! Ne visszafoglald! Ne hatalomban gondolkodj, hanem szeretetben.

Az igazságtalanságot, a fájdalmat ne tagadjuk, de keressük a megoldást. Mit jelent az, hogy egy terület valaha a miénk volt, most meg már nem az? Mitől függ, hogy a miénk egy terület, ha nem tulajdonról beszélünk?

Attól miénk, hogy ismerjük és szeretjük. Ezt pedig bátran megtehetjük, és senki el nem veheti tőlünk!

Ha nem csak úgy általában szeretjük a határon túl élőket, hanem ezt konkretizáljuk egy-egy településre, akkor azt és az ott élőket közelebb érezzük magunkhoz. Az elszakítottak számára is fontos, hogy lássák, van aki figyel rájuk, akinek fontosak.

– A különböző generációk különbözőképpen tekintenek ma a határon túli magyarokra?

– Ma már sokan vannak, akik csak részlegesen, vagy alig ismerik a magyarok által lakott területeket és még kevésbe azokat a részeket, ahol már nem élnek, vagy voltaképp soha nem éltek magyarok. Hiszen a történelmi Magyarország soknemzetiségű ország volt, amelyben sok évszázadon át békében élt egymás mellett a soknyelvű lakosság.

Nemzedékek óta nem tanítják a Kárpát-medence földrajzát, torzítottak a történelmi ismereteink, keveset tudunk a határon kívüli magyar kultúráról, a szomszédok kultúrája pedig szinte teljesen ismeretlen.

A hiányzó ismereteket pedig önképzéssel is lehet és kell pótolni. Az érdeklődőknek azt javasoljuk, hogy egy-egy településen keresztül közelítsék meg ezt a hatalmas adathalmazt, tudva, hogy aki sokat markol, keveset fog.

Ezért felírtuk az összes Kárpát-medencei település nevét a honlapunkra, és javasoljuk az érdeklődőknek, hogy válasszanak legalább egy települést, és mondják el, hogy miért választották azt. Bízunk benne, hogy időről-időre emberi kapcsolatokat létesítenek az ott élőkkel és erről beszámolnak, megmutatják az ottani helyi, közösségi értékeket. Arra is van mód, hogy később a falura, városra vonatkozó ismereteket is feltöltsék.

Úgy kell fogalmazni, hogy mások is kezdjenek érdeklődni az adott hely iránt, s az ott élők pedig büszkék legyenek saját értékeikre.

– Mi alapján választanak az emberek „maguknak” települést?

– Egy hónap telt el a honlap elindítása óta, azóta több, mint félezer ember választott már települést magának. Ez még nem nagy szám, de bizonyos tendenciák már most kirajzolódni látszanak: három választásmód dominál. Az első, – generációktól függetlenül – a családi kötődés. A másik, hogy jártam ott és nagyon megszerettem. A harmadik pedig, – akik a legfontosabbak lehetnek a gondolkodásunk átalakulása szempontjából – akik nem rendelkeznek még kapcsolatokkal, de szeretnének többet megtudni az ott élőkről.

Az egyik ilyen kedvencem a honlapon az alábbi választás: „Amelyik települést szerettem volna, az már foglalt. Mivel a Vajdaság és Kárpátalja van a legrosszabb helyzetben, Kárpátaljáról választottam találomra egy községet. Nem jártam ott, és mivel idős vagyok, lehet, hogy már soha nem is fogok, de imádkozni fogok értük, mert azt megtehetem!

Példamutató ez az újabb nemzedékek számára is.

– Ezek  szerint egy települést egyetlen ember választhat?

– Igen, jelenleg egy települést csak egy ember fogadhat a szívébe. Ezt azért alakítottuk ki így, mert vannak olyan települések, melyeket tömegek akarnának választani – mint például Csíksomlyót – de a legfontosabb az lenne, hogy minél több településsel alakuljanak ki virtuális és majd valós kapcsolatok. A honlapon idővel ezen változtatni fogunk, később majd többen is választhatják ugyanazt a települést.

A honlap persze időről időre frissül. Nagy változás lesz, amikor a környező népek anyanyelvén is elérhetővé tesszük. Válasszanak ők is települést, mert a Kárpát-medence az övék is! Ahogy az egyik kedvenc mondásom tartja:

Trianonban nem csak mi vesztettük el a Tátrát, a szlovákok is elvesztették a Balatont!

Vannak – igaz nem túl sokan –, akik nem magyarok, de a Kárpát-medence egységét fontosnak tartják. Ismerek egy olyan román embert – akinek vannak magyar felmenői is  – de román öntudatú, de ennek ellenére felvette a magyar állampolgárságot, holott abból semmi haszna nem származik.

Az összetartozásunkat akarta kifejezni, és a miniszterelnökünk iránti nagyrabecsülés is vezette.

Tehát a nem magyar anyanyelvűeknek is szeretnénk adni egy csatornát, hogy közeledjünk egymáshoz. Összetartozunk, érdekeinket csak közösen tudjuk megvédeni, erről szól a V4-ek is. Jelenleg a legrosszabb a politikai viszonyunk a románokkal, de az európai csatatéren nem egyszer egy táborban találjuk magunkat velük és együtt harcolunk.

Egy adott helyet többen is szerethetünk magyarok, szlovákok, szerbek, románok és ez így van rendjén. Egy román írótól származik az a gondolat, hogy „miért zavarna engem az, hogy Erdélyt a magyarok is szeretik?”

A szeretetünk közös tárgyát fogja kifejezni a honlapunk, amikor több nyelvű lesz.

Most azonban a legfontosabb a magyar nemzet egységének a tudatosítása. Ez az, amivel átléphetünk Trianon árnyékán. Ez az, amivel a megmaradást szolgálhatjuk. Az ott létrejövő kapcsolatban a legfontosabb a szeretet. A félelemtől a megismerésen át el kell jutnunk a szeretethez. Bízunk benne, hogy ez a honlap is segít abban, hogy összekösse az embereket, hogy tudjunk egymás szemébe nézni, és elmondani azt, hogy jó, hogy vagy és jó, hogy ismerlek!

Tóth Gábor

Az Európai Bizottság sokadjára hagyja cserben a hagyományos nemzeti kisebbségeket

Az Európai Bizottság sokadjára hagyja cserben a hagyományos nemzeti kisebbségeket