A családból csalárd lett, a feleségből féleség – pedig a család az szent
Nem vagyok érzéketlen. Sőt, kifejezetten empatikusnak tartom magam. Amikor azonban a családról beszélek, mindig sikerül megbántanom valakit. Pedig ez nem áll szándékomban. A mások megbántása miatti félelem miatt viszont olyan érzésem támad, mintha a családról alkotott fogalmaimmal erős kisebbségben lennék. Pedig én még azt hittem, hogy ebben a témában bárhova is lövöm a labdát, az gól lesz. Ám ez egyáltalán nincsen így. Vajon miért nem?
Életem egyik nagy megtiszteltetésének tartom, hogy Barsi Balázs ferences atyával interjúzhattam – éppen a családot érintő kérdéskörben. Az alaptörvény-módosításról szólva a kiváló hitszónok elmondta, hogy ami most a törvényhozás szintjén történt, azt utoljára az ókori görögöknél láthattuk: kimondták és rögzítették a triviálist. Ezzel megvédték az axiómáikat. Ugyanis az alkotmányban rögzítve lett, hogy az apa férfi, az anya pedig nő…
Miután megosztottam az értékes gondolatokkal teljes beszélgetésünket, meglepődve láttam a reakciókat. A legtöbben nem értik, miért kell az evidensnek számító dolgokat kimondani. Ugyanezen véleményezők
általában kirekesztőnek bélyegezték az alaptörvény új szakaszait, mondván, azokkal a társadalom peremére szorítják a nem heteroszexuális élettársi formákat.
Tessék! Hát nem megmondtam? Nem lehet úgy kimondani a mindenki számára evidenst, hogy azzal ne rohannánk bele bizonyos csoportok önérzetébe. Azt gondolom, a betlehemi Szent Család ehhez nagyon hasonló helyzetbe került. A földre szállt Isten a „tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. Nem fogadták be már akkor sem, amikor a kicsi Jézus még köldökzsinóron kapta a táplálékot az ő szűzi édesanyjától. És később sem fogadták be. Egészen odáig elmenően, hogy felüldözték a Koponyahelyre. De miért?
Talán mert helyre akarta állítani a megbolondult világot – az Isten által elgondolt, aztán a bűn által szétszakított teremtést. Ezért elküldte az ő Fiát, akit Emmánuelnek nevezünk, ami annyit jelent, „velünk van az Isten”. Újra együtt sétálhatunk Istennel, csakúgy, mint annak idején az első emberpár az „alkony hűvösén”. Csodálatos ez az isteni ragaszkodás!
Az ember viszont még mindig másképpen látja a saját boldogságát. Kígyózik erre, kígyózik arra, csak Isten kezéből nem fogadja el a valóban legjobbat. Ahogyan ő azt eltervezte az idők kezdetén. Ahogyan ezt
az egész világot megálmodta, benne az emberrel, akit férfinak és nőnek teremtett.
Éppen úgy, mint ma: hogy a férfiból apa legyen, a nőből pedig édesanya – bármennyire is prüszkölnek ellene feminista aktivistáink.
Apa, mint az engedelmes Szent József, az „igaz ember”. Anya, mint Jézus anyja, Mária. Kettejük igenje minden házassági szövetségnél erősebb fogadalom és elköteleződés, mert Isten meghívására mondják ki egyenesen Istennek. Ezért – mint Barsi Balázs fogalmaz – a názáreti leány „mellé állítja Isten Szent Józsefet, aki nem biológiai apja Jézusnak, hanem jobban apja, mint a mi biológiai apánk, mert közvetlenül Isten rendeli mellé.
Most, amikor beletekintünk a betlehemi jászolba, még jobban megerősítve látjuk ezt az »Alaptörvény-módosítást«. Amely tulajdonképpen nem Alaptörvény-módosítás lett – hanem az Alaptörvény itt elérte az egyetlen alaptörvényt: Isten örök határozatát.”
Ebben áll a lényeg. És őszintén elnézést kérek, ha ezzel a minden emberre egyenlően érvényes evidenciával bárkit is megbántottam volna. De inkább kimondom az igazságot, mintsem eltérjek attól. Vállalom a dühös emodzsikat is. Ha meg nagyon elkeseredem a látványukon, átölelem az amazonhoz hasonló erőbedobással hét gyermeket megszült feleségemet, hogy aztán együtt kérjük a Szent Család segítségét, akik a földre szállt Igazságot őrizték és védték.
Gável András
Barsi Balázs atya könyveit megvásárolhatja a Szent Gellért Kiadó weboldalán!
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Az Alaptörvény elérte az egyetlen alaptörvényt: Isten örök határozatát – Barsi Balázs a Vasárnapnak
