Xmas kontra Christmas – avagy kivegyük-e Krisztust a karácsonyunkból?
Rádióban, interneten, filmekben, gyakorlatilag bárhol szembetalálkozhat a 21. század embere az Xmas kifejezéssel. A nem vallásosak értelmezésében ártatlan „modernség-érzet” társul a legtöbbször hozzá, a keresztények szemében azonban Krisztus nevét kivenni egyik ünnepünk elnevezéséből, már önmagában nem helyeslendő.
Érdemes azonban a mélyére ásni a dolgoknak: az X nem Krisztus tudatos „kiikszelése” a történetből, hanem mint a görög ábécé betűje, a khí van jelen a karácsony-szóban, amely karakter akár az ókeresztény szimbolikából is ismerős lehet (ikhthüsz), de görögül tudó olvasóink számára – vagy magyarul tudó görög olvasóink számára – rögtön bevillanhat Jézus görögül írt neve is: Ἰησοῦς Χριστός, Iészusz Khrisztosz.
Az Xmas kifejezéssel viszont nem csak a modern ember élt mindezidáig. Egyik legelső leirata az 1550-es évekből maradt ránk: „X’temmas”, de az angolszász krónika 1100 körülről is rögzít egy bizonyos „Xp̄es mæsse” kifejezést. Egy angol-lengyel diplomata, bizonyos George Woodward levelézésében is feltűnik az Xmas, de használta George Byron is, a William Perry-féle Royal Standard English Dictionary (amely gyakorlatilag egy mindent átfogó értelmező kéziszótár) már 1800-ban rögzíti: „Xmas. Christmas.”
A keresztény szimbolika azonban a puszta lingvisztikán messze túlmutat.
Az X-ről eszünkbe juthat a kereszt szimbóluma, vagy ha más nem, Szent András keresztje, de a khí-rhó-kereszt (P-betű szárán egy X-szel), egyik legelső keresztény jelképünk is magában hordozza a botrányos betűt.
Mert botrány aztán volt bőven. A 20. század derekán, Amerika egyik jelentős konzervatív szövetsége, a Church League of America megjelentetett egy írást, amely erősen támadja az „Xmas-t”, mivel az X képletesen az ismeretlen mennyiséget jelöli. Néhány évvel később Gerald L. K. Smith is beleállt a témába. Ő ugyanúgy felvetette a szerencsétlen matematikai párhuzamot, viszont tovább is ment. Szerinte a zsidók mesterkedése áll a háttérben, akik a télapót is azért találták ki, hogy az általuk tagadott Krisztus alakját kisebbítsék a világ szemében.
Tény, hogy sokfelé a télapó már rég nem csak egy Szent Miklós személyéből származtatott, elfajzott és jellegtelen mesebeli karakter – aki amúgy a Mikulás – hanem egy teljesen önálló entitás, ami teljesen levált a december eleji ünnepről. Benne találkozhatunk a kéményből lecsorgó, a karácsonyfát felállító és ajándékokat hozó valakivel.
A Mikulás az Mikulás, a télapó meg a télapó – mondják ők, mi meg lassan azt sem tudjuk, hogy melyik kifacsart és elpóriasított ünnepünk után kapjunk.
Mindenesetre, ha „tudatos ateisták” így, mármint az X-szel próbálnak tüntetni az ünnepi szekularizáció mellett, csak mosolyodjunk el: Krisztus neve felette áll minden névnek.
Varga Gergő Zoltán
A szerző további írásait ide kattintva olvashatják.
Kiemelt képünk forrása: Jim Greer
