Kezeljük a heccsajtót annak, ami: külföldi érdekek funkcionáriusának
Mindannyian emlékezhetünk rá, ahogy néhány hónappal ezelőtt még emberek sokaságát tartotta izgalomban a hír, hogy vajon mi lesz az Index szerkesztőségével? Hiszen az önkény felütötte fejét a függetlenség és objektivitás csimborasszójának tartott portálnál és félő volt, hogy odalesz a gonzo hevület, a tényfeltárás és a magukat lassan ötvenévesen is deszkásnak gondolók pótolhatatlan munkája.
Ugyan a 2010-es évek elején, mikor a lassan már heveny kereszténygyűlölettel sem főműsoridős Tóta W. Árpád elmondta, hogy ő azért is távozott az Indextől, mert egyre jobban beleszólt a hatalom a munkába, mi akkoriban nem vettük észre, hogy változott volna az oldal hangneme. Aztán kivált az Uj Péter-féle csapat, megalapítván a 444-et – így valamivel kevesebb deszkás nagypapa és feleségét csajomnak aposztrofáló újságíró maradt a szerkesztőségben, ez igaz – és ők is azt pedzegették, hogy az akkori Index már nem a régi Index. Ezt sem tudták ugyan alátámasztani, de mikor voltak érdekesek az érvek?
Telt-múlt az idő, jött a mérgesek vagyunk, de függetlenek időszaka, aztán a függetlenség-mérő, de csak nem akart az a fránya diktatúra valami olyat lépni, amit véres rongyként lehetne lobogtatni a külföldi közvélemény előtt. Mit volt mit tenni, nem maradt más hátra, minthogy érzékeny adatokat szivárogtat ki az akkori főszerkesztő a vezérigazgatósági ülésről, amit finoman szólva egyetlen, magára valamit is adó főnökség sem kedvel és ilyenkor példastatuálás szokott következni, márcsak azért is, hogy másoknak ilyen véletlenül se jusson eszébe. Dull Szabolcsot persze még ekkor sem küldték el, főszerkesztői posztja megmaradt, de ez a diktatúra olyan sikamlósan befolyásol, mintha legalábbis az édenkerti kígyó térne vissza. A sztorit már ismerjük, sikerült annyira elmérgesíteni a viszonyt, hogy nekünk Bodolai Lászlóról meg Szombathy Pálról kellett volna elhinnünk, hogy kollaboránsok, de úgy tűnik, elég sok embernél ez sem jelentett megugorhatatlan akadályt. (És mindeközben azt illetően a balosok nemigen tettek fel kérdéseket, hogy mennyire van rendben, ha a balhézások közepette Szombathyt kirúgja addigi munkaadója, a DigiSport, mert csak? Érdekes egy diktatúra ez, ahol magáncégek mutatják meg neked az ajtót, ha nem úgy jársz el, ahogy a progresszió azt tőled elvárná.) 
Végül kiderült, hogy nem csak lehet másik a nincs másik-szlogen után, de ezt a bizonyos lehet másik céget még bőven akkor jegyezték be, amikor Dull Szabolcs az Index főszerkesztője volt. Sebaj, ez ilyen furcsa véletlen, megesik! Meg az sem probléma, hogy a fennen autokrata hatalomtúltengésről sikoltozók mintha nem vennének tudomást arról, hogy az eddigi, egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. Oda nézz, milyen fifikás egy elnyomás ez!
Szóval van nekünk egy Telexünk, ami ha nem is annyira olvasott, mint az Index, de egyáltalán nem kell szégyenkeznie és megmaradt az anyahajó is, konstansan vagy a legolvasottabb hazai oldalként vagy a dobogón küzdve a többiekkel. És ugyanazt mondja a Telex meg az Index is, persze csak az elnyomás jeleként.
Még ez is rendben lenne. Régi, kommunista trükk homlokegyenest mást állítani, mint az igazság, így lett a bolsevikokból is többség, egyszerűen azért, mert elnevezték saját magukat többségnek, hiába az ellenkezője volt igaz. Azonban a Telex az utóbbi időszakban még az Indexen is kezd túltenni és szinte kapálózik, hogy odaérjen a 444 mélységébe. A héten jelent meg egy cikk, azt állítván, hogy Magyarországon halnak meg a világon a legtöbben a koronavírus-járványban – ami hazugság -, majd alig egy órával később, csak úgy megváltoztatták a címet, egyébként teljesen magyartalan kifejezést használva. Egy órán keresztül, a felgyorsult médiafogyasztási szokások miatt egy írás legfontosabb, legtöbb hatást kifejtő idejében ez a mocsokság díszelgett cím gyanánt.
És erre jött egy tegnapi alkotás, amiben egyenesen azt állította a szerző, hogy Magyarország nemet mondott a női egyenjogúságra! Nem támogattuk a nők egyenjogúságát egy EU-s állásfoglalásban, mert nem! 
Ennél többet lehetséges emberileg hazudni vagy az már nekik sem menne? Hol a határ?
Azért kérdem, mert nyilvánvalóan morális akadályok egy pillanatig sem merülnek fel, de hátha van valami abszolút végpont, amit már nem bír el egy szerkesztőség, még a van másik se. Kínzó kérdés ez, de hátha rálelünk annak idején arra a cikkre is, ahol a realitás törvényeinek ellentmond majd a tipográfia és lecsorog a képernyőről, mint mézzel tapasztott betűtészta az ablaküvegről, mert ezt a szintet már a digitalizáció sem bírja el.
Mert magyarázhatnánk persze, hogy Magyarország nyilvánvalóan támogatja a nemek egyenjogúságát – mármint a létező, két nemről van szó, nem meseországról -, és aki ennek ellenkezőjét mondja, az elmebeteg vagy direkt hazudik. Elmondhatnánk, hogy az alábbi esetben arról volt szó, hogy nem járulunk hozzá egy olyan dokumentumhoz, ami teljesen értelmetlen módon a leírtak közé keveri a gender és az elembétékú témakörét, legyen most utóbbinak bármelyik a helyes betűzése, bár ahogy legutóbb néztem, a Q-t ellopták a komcsik.
Felesleges.
A heccsajtó propagandájának ez a feladata, mint tegnap a koronavírusos-cikknél. Hazudni, befolyásolni, kétkedést gerjeszteni. Csak akkor hadd kezeljünk már titeket annak, amik vagytok: immár alig rejtett funkcionáriusoknak, akik külföldi érdekeket szolgálnak.
