Régi idők szocija
100, 48, 7, 20, 16, 33, 14 – ha valaki matematikai összefüggést vél felfedezni e számok láttán, az pusztán a véletlen műve, a Fibonacci-számokkal is csak annyi a kapcsolatuk, hogy végtelen, ugyanakkor szerencsére nem növekvő sorozatot alkotnak.
Amióta Gyurcsány Ferenc a magyar politikai közélet színpadára lépett, 22 alkalommal hirdetett ilyen-olyan mennyiségű pontból álló programot. A néhai miniszterelnök számokhoz fűződő vonzalmáról kevés ismerettel bírunk, a számok mögött rejtőző tartalomról már annál inkább – elég, ha az „igazságbeszédben” elhangzottakra gondolunk.
Noha az országot (és saját politikai közösségét is) gallyra vágó politikusról sokan feltételezték, hogy számára nem terem már babér, csalódniuk kellett: Gyurcsány Ferenc politikai értelemben él és virul, amit mi sem jelez jobban, mint hogy újfent programot hirdetett – ezúttal egy 14 pontosat. Ebben az ellenzéki összefogás, valamint a 2022-es választási győzelem utáni kormányzás leglényegesebb lépéseit foglalja össze a DK elnöke.
Mint ahogyan anno a 100-ban, 48-ban, 7-ben és társaikban hetet-havat összehordott, a 14 kapcsán is felmerül, van-e értelme elmerengeni rajtuk. Hiszen Gyurcsány pontokból álló irományai közelebb állnak az irodalomhoz, ellentétben Orbán megnyilatkozásaival; a miniszterelnök a szavak helyett a tettekre koncentrál („egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”). Gyurcsány ezzel szemben – bár megfogalmaz ígéreteket, sőt, kormányon még meg is szavaztatta a parlamenttel, hogy a választások után el is töröljék azokat – a sorok között üzen, legfőképp saját, baloldali térfélen játszó riválisainak.
A közzétett 14 pontból egyet mindezek ellenére érdemes górcső alá venni: „Vigyázunk a határon túli magyarokra, nyelvükre, kultúrájukra, szabad, demokratikus nyilvánosságukra” – ígéri Gyurcsány.
De vajon mit akart mondani ezzel a költő, néhány nappal a 2004. december 5-i, épp általa fémjelzett, kettős állampolgárságról szóló becstelen népszavazás évfordulója után?
Talán Szabó Tímea parlamenternek, a Párbeszéd társelnökének üzen, aki a határon túli magyaroknak a vírus elleni védekezéshez juttatott kormányzati segítségnyújtást bírálta a parlamentben? Netán a Momentumnak szól az intelem, amelynek politikusai rendre a többségi nemzet (román, szlovák) jelöltjei mellett kampányolnak a határon túli magyar jelöltekkel szemben? Lehet, hogy csak egy önmarcangolásnak lehetünk tanúi, hiszen Gyurcsányt a lelkiismeret gyötri, amiért három éve a kettős állampolgárok szerzett jogai, a szavazati jog elvételéért indított aláírásgyűjtést? És mit szól mindehhez a hazugságkampány plakátarcaként 2004-ben ismertté váló Bangóné Borbély Ildikó?
Válaszok helyett Vörösmarty verssorával élve: „Most tél van és csend és hó és halál.” Nemcsak a föld, de Gyurcsány is megőszült, jóllehet, sajnos, bölcsebb nem lett. Noha ő a régi, a közönség soraiban újak is feltűnnek, nekik, értük érdemes visszaidézni a 2004-es népszavazási kampányban hangoztatott, nem-re buzdító, a nemzeti önfeladást megtestesítő akkori kormányzati érvet: „Mit szól majd az Európai Unió, mit szólnak majd a környező országok?”
Állva tapsolnának az előadásnak, ha ezek újfent színre lépnének.
Kópicz Móricz
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt kép: Gyurcsány Ferenc, a DK vezérszónoka, a párt elnöke felszólalás közben a jövő évi költségvetés általános vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. június 19-én. Fotó: MTI/Kovács Attila
