Trianont először mindenkinek magában kell ledöntenie! – Jelenczki István a Vasárnapnak

 

– Száz évvel a trianoni békediktátum aláírása után készült el ez a négyrészes, összesen hat és fél órás dokumentumfilmje, a Nem, nem soha. Milyen lehetőségek vannak a bemutatására – most, a járvány és a kijárási korlátozások idején?

– Természetesen adódik, hogy a Magyar Közszolgálati Televízió valamelyik csatornája sugározza a filmet. Annál is inkább, mert a gyalázatos eseménynek ebben az évben van a 100. évfordulója. Már folynak a tárgyalások az egyik csatorna vezetésével. Oly sok helyről elhangzott, hogy nem készül Trianonról, a gyalázatról film! Én készítettem egyet – közel ötévi munkám van benne.

Az évek során nem sikerült elérnem, hogy hír legyen a tényből…

A film díszbemutatója, ha a helyzet engedi, az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesz, december 19-én és 20-án délután 4 órakor, két-két részben.

– Hol helyezné el ezt az alkotást a saját életművében, és mennyire fontos önnek személy szerint ez a
téma?

– A most elkészült filmem szervesen illeszkedik a magyarság történetének igaz feltárását képviselő eddigi dokumentumfilmjeim sorába. Az Égi Élő Igazság (A Szent Korona misztériuma és tana), a „Népek Krisztusa Magyarország” 1956. I-IV., a Háború a nemzet ellen I-IV. (Az elrabolt nemzeti vagyon), valamint Az igazság soha nem késő I-III., amely az igazságtétel elszabotálásáról szól. Magam is hordozom azt a transzgenerációs traumát, amit a gyalázatos diktátum okozott a Kárpát-medencében élő magyarság számára, mert apai ágon Erdélyhez kötődőm, a Nagybánya közelében fekvő Erzsébetbányához. Ez a lelki kötés az idő előrehaladtával egyre erősebb. Ez a filmem ugyanúgy meghatározó számomra, mint a fent említett filmjeim.

– Van két fontos, közvetlen előzménye ennek a munkának – az egyik az Ön-Tér-Kép I-II. (2016), a másik pedig a Reményik Sándorról készült portréfilm, az Öröktűz I-II. (2018). Elmondaná, hogy miképpen kapcsolódik ez a két film a Nem, nem sohá-hoz?

– Ami ezt a három filmet egybefűzi, az a magyarság történelme során át- és megélt traumák sorozatából adódó, az emberi életekben és lelkekben meglévő, generációkon átívelő drámák mélytudati lenyomata. Másrészről szembenézés mindazzal, ami történt velünk, a Magyar Nemzettel és benne személyes magunkkal, sorsunkkal.

Föltárni, mélységeiben és igaz módon megmutatni a Nemzet sorsfordulóinak traumáit, tragédiáit úgy, hogy soha ne felejtsük el a magyarság hivatását, a történelmében mind a mai napig jelenlévő szakrális küldetését.

Az Ön-Tér-Kép I-II. (A magyar nemzet lelki állapota) 2016-ban készült el. Ezt a filmet feleségemmel, dr. Zseni Annamária pszichiáterrel együtt hoztuk létre. Több mint két év kutatás, a magyar nemzet rendszerállítása és az állítások elemzése előzte meg a film elkészítését.

„Egyetlen egy út van, amin járni kell a jövő érdekében: az összes titok feltárása, az összes titkosított akta megnyitása, az összes sírbolt megnyitása. Napvilágra hozása mindannak, ami rejtve van, minden szégyennek, titoknak, bűnnek. Meg kell nevezni minden bűnt, és meg kell nevezni minden bűnöst.” (Idézet dr. Zseni Annamária írásából)

Az Öröktűz I-II., a Reményik Sándorról készült portréfilmem nemcsak a méltatlanul elhallgatott költőóriásról szól, hanem arról a XX. században megtörtént nemzetgyilkossági gyakorlatról, amit a Trianoni békediktátum jelentett a magyarság számára.

Reményik Sándor költészete, életműve az Egység elvesztéséből érthető meg, ami nemcsak a földrajzi és gazdasági, hanem mindenekelőtt a szellemi, lelki azonosság szétszaggatottságának a tragédiája. Abban a lehetetlen helyzetben a maga költői, írói és az erdélyi irodalmi szervezői munkájával harcolt Erdély, a magyarság fenn- és megmaradásáért.

Éppen ezért már ebben a filmemben készítettem egy belső egységet, ami rövid, tömör, általam szerkesztett és írt „esszencia” a trianoni tragédiáról, a gyalázatról – és többször hangsúlyozom, hogy mi is történt velünk, nélkülünk és ellenünkre, felszámolásunkra.

Ezen filmek után egyértelmű volt, hogy filmet készítsek Trianonról.

Hozzá kell tennem, hogy régóta foglalkoztat Trianon, régóta készültem arra, hogy filmet készítsek a magyarság kataklizmájáról. Már a „Népek Krisztusa Magyarország” 1956. I-IV. című filmemet is Trianonnal kezdtem, mert csak akkor érthető meg ’56 tiszta lobogása, ha a történelmi folyamatban mutatom meg, mi is történt, történik velünk.

– Mennyi idő alatt készült el a film, és milyen gyártási, finanszírozási körülmények között?

– A film közel ötévi előkészületi munka, kutatás után készült el. Ebbe az időbe beleveszem a Reményik Sándorról készített filmem időszakát is. Már akkor nagyon mélyre kellett mennem a történelmi dokumentumok feltárásába, kutatásába ahhoz, hogy a trianoni tragédia bemutatását megszerkesszem és megírjam, és szerves egységként beépítsem a költőről készült portréfilmembe.

A finanszírozásról: 2018- ban, az akkor még létező Média Mecenatúra keretein belül működő Ember Juditról elnevezett kollégiumhoz pályáztam a NEM, NEM, SOHA (Per újrafelvétel) munkacímű szinopszisommal. A filmtervem nem nyert támogatást, elutasították.

Akkor volt egy majdnem két éven át tartó légüres tér azon filmek támogatásában, amelyek nem a játékfilm kategóriájába tartoztak. Ilyen volt a dokumentumfilm, a kísérleti film, a kisjátékfilm, valamint a tudományos és ismeretterjesztő film.

A magyar filmes szakma egy jelentős részét ellehetetlenítették. Nem volt tiltakozás, nem volt tüntetés, nem volt jogtalan intézményelfoglalás. 2020-ban megvalósult az egyablakos rendszer, amely meggyőződésem szerint a filmszakma több mint kétharmadának súlyosan hátrányos. Látható, egy szűk csoport uralja a magyar filmszakmát.

Visszatérve az én filmem anyagi hátteréhez. Négy magánszemély adományából, összesen 6 millió forintból és jelentős önerőből készült el a négyrészes, hat óra 10 perces dokumentumfilmem!

A stáb: sofőr, taxis, titkár, pénztáros, felvételvezető, gyártásvezető, rendező asszisztens, vágó asszisztens, szkennelő, fotós, inzert operatőr, kutató, riporter, zenei szerkesztő, természeti vágóképnél operatőr, harangozó, szerkesztő, producer, rendező=Jelenczki István. Ennek, az általam elvégzett munkának a díjazása „alsó hangon” 30 millió Ft lenne. Ebben az összegben nincsenek benne a fotóim, a képzőművészeti alkotásaim, és az általam készített filmek felhasználási jogdíjai, amelyeket beépítettem a filmbe!

Hát így „nem lehet” – és csak így „lehetett” filmet készítenem a Magyar Nemzet legnagyobb tragédiájáról.

Tény, hogy 2020-ban Hosszú Katinka portréfilmjére van 567 millió, ahogyan Orbán Balázs portréfilmjére is van 300 millió! Igaz, ezeket a filmeket a fent említett Nemzeti Filmalap támogatta.

Egy biztos, ha Jelenczki készíteni akar egy TRIANON-filmet, arra nincs egy forint sem! Tudnia kell a kedves olvasónak, hogy a László Gyuláról készült portréfilmem, az Áldom a Teremtőt I-II. 15 millió forintból valósult meg. László Gyula Erdélyben, Székelyföldön született, Kőhalmon. Régészeti kutatásaival múlhatatlan érdemeket szerzett a magyar őstörténet feltárásában. Orbán Balázs pedig székelyföldi író, néprajzi gyűjtő, magyar országgyűlési képviselő volt (1829-1890).

15 millió aránylik 300 millióhoz. 300 millió aránylik az 567 millióhoz. Két személy aránylik Trianonhoz!

– Milyen gondolati és szerkezeti koncepcióra építette a filmet?

– Mint minden filmem, ez is párhuzamos szerkesztésű. Ebben a történelmi időrend adja a központi szálat, a gerincet. A trianoni gyalázatot egy történelmi folyamatban, évszázadokra visszamenve az időben mutatom meg. Több párhuzamos szál és ellenpontozás található a filmben.

Az egyik, általam nagyon fontosnak tartott igazodási pont a Szent Korona-tan.

A másik a történeti alkotmányunk. Ezen szerves történeti alkotmányunk tükrében, viszonyrendszerében mutatom meg, mi az, amit megtehettünk volna, és mi az, amit nem tettünk meg. Jogok és kötelességek egyensúlya! Egy ellenpontozással felvillantom azokat a szellemi, politikai párhuzamokat, amelyek 100 évvel ezelőtt és napjainkban is ugyanazok. Igen, ugyanazok, csak mai köntösben.

Korábbi, a magyar történelemről szóló filmjeimben is használtam az általam kidolgozott filmvers formáját, amely egyszerre érzelmileg elmélyít, és kis lelki szünetet ad a nézőnek, egyben egyfajta tagolása a filmnek.

– Mely történész szakértők működtek közre a mű elkészítésében, és miért épp őket kérte fel a közös
munkára?

Saját kutatási, olvasmánybéli, tanulási folyamatban megtalált, számomra hiteles szakértőket kerestem meg, és kértem fel. Természetesen ebben a munkafázisban ők is javasoltak más szakembereket.

Első helyen kell megemlítenem Dr. Bagdy Emőkét, aki korábban az Eszmélet után I-IV. Elégia József Attiláról című filmemben vett részt. Ez az a film, ami az emberi és közvetlen munkakapcsolatunkat megalapozta. Az igazság soha nem késő I-III. című, az igazságtétel elszabotálásáról szóló filmemben is nagyon pontosan fogalmazta meg az egyén, a közösség és a társadalom felelősségét a bűn büntetésében és büntetlenségében. Amikor Bagdy Emőkét ismét megkerestem filmem tervével, arra kértem, hogy Trianon tragédiájának transzgenerációs – több generáción átható – traumájáról beszéljen, annak feloldásáról, megoldásáról.

Raffay Ernő munkásságát, könyveit régről ismerem. Őt tartom a trianoni dráma legjobb szakértőjének, egyértelmű volt számomra, hogy az ő tudása adja majd a Trianoni diktátum háttér-adattárának a fő vonulatát. Raffay Ernő hívta fel a figyelmemet Popély Gyulára, a kiváló felvidéki történészünkre.

A Trianoni szemle munkatársai közül sokak munkáját ismertem. Egyértelmű volt, hogy közülük is legyen megszólaló. Csere Péter könyvét Tisza István meggyilkolásáról olvastam. Ezért kerestem meg. Áldom a maximalizmusomat, hogy 2008-ban Dr. Tóth Zoltán József jogtörténész-alkotmányjogásszal az „Égi Élő Igazság” a Szent Korona misztériuma és tana c. filmemhez forgattam. Ő tizenkét év után is itt van, bár váratlanul, valamilyen vírus okozta fertőzésben meghalt 2018-ban. De itt van velünk. És ez jó.

Korábbi filmjeimben is megfogalmaztam Trianon tragédiáját, valamint az 1947-es békediktátumot, amely lekopírozta 1920. június 4-ét. Ezért idéztem korábbi filmjeimből az ide tartozó részeket.

– Ön szerint milyen mértékben fedték fel ez idáig a történészek Trianon valódi titkait, és amelyeket felfedtek, azokat a filmben megjeleníti-e?

– Erre a kérdésre csak egy tudományos tanulmány vagy egy könyvnyi értekezés adhat választ. Azt látom, hogy dúl egy háború a magyar történész szakmában. Vannak, akik meg akarnak felelni a mindenkori hatalom által diktált fősodornak, féltik a széküket, egzisztenciájukat, tudományos előmenetelüket. Ők nem fogják a tényleges igazságot feltárni, viszont mindenkit ellehetetlenítenek, aki mást mondana.

Ezeket a szakértőket nem kívántam megszólaltatni. Hogy miért? Övék a pálya 95%-a… Ezek a „szakértők” nem az igazságot, nem a Magyar Nemzet érdekeit képviselik.

Az általam felkért szakértőket arra kértem, hogy pontosan azt a hamis, hazug történelemhamisítást leplezzék le, amivel megvezették az egész világot. Több generáció nőtt fel abban a hamis tudatban, amit ránk kényszerítettek a külső és belső diktatúrák.

– Az ön személyes, rendezői, szerzői álláspontja hogyan jelenik meg a filmben a válogatás és az
elrendezés lehetőségein túl?

– Az én véleményem ott van a szerkesztésben, ott van a film bevezetőjében, az én álláspontom ott van a Szent Korona-tan idézésében, ott van a filmversekben, ott van mindegyik részben. De ott van a negyedik részben, ahol Teleki Pál beszédét idézem, amit 1939-ben mondott el egy keresztény kongresszuson, amely érthetően és pontosan fogalmazza meg a Szent Korona-tan lényegét. Ott van a Reményik-filmemből idézett Mindhalálig című versben is. És még sorolhatnám.

– Mind a négy rész ugyanazzal a prológussal kezdődik, amelyben egy korábbi felvételen a két és fél éve elhunyt Tóth Zoltán József, a Szent Korona-tan jogász kutatója szólal meg. Szerinte – és így a film szerint is – Magyarország már az értékrendjével és ezeréves államiságával is szálka a mindenkori európai országok többsége szemében. Ennek az ellenséges viszonyulásnak nem csupán gazdasági és geopolitikai okai vannak?

– Nemcsak gazdasági és geopolitikai okai vannak.

Az a nép, amely Nimródtól, Hunortól és Magortól származtatja magát, az a nép, amelyik még a XIX. században is legalább a költői által vallja a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot, amely évszázadok, évezredek óta élt, és még ma is él a mellérendelés elve szerint, és igazgatja a saját környezetét – az kiirtandó.

„Mit mondanánk, mit mondhatnánk több tízmilliónyi Ősünknek, Hősünknek arról, hogy mivé lett Hazájuk, amiért évezredeken, évszázadokon át annyit küzdöttek, harcoltak, és amiért annyian adták a vérüket, az életüket, hogy fenn- és megmaradjon Nimród, Hunor és Magor népe, Attila király, Szent István király, a Boldogasszony Szűz Mária földje, a Szent Korona, a Hungária Archiregnum Magyarországa.” (Idézet Jelenczki István készülő írásából.)

– Vannak-e olyan tények Trianonnal kapcsolatban, amelyeket itt és most, ebben a filmben említenek meg – vagy hangsúlyoznak – először? Nekem újak voltak például azok a fontos észrevételek, melyek szerint a békediktátum több vonatkozásban jogilag sem állja meg a helyét. Hogy csak egyet említsek, nem ugyanaz az ország, nem ugyanaz a kormány írta alá a békeszerződést, mint a világháborút lezáró tűzszünetet.

– Igen, a többszörös jogtalanság, amit a legfontosabb kihangsúlyozni Trianonnal kapcsoltban. Nem gróf Tisza István, nem is Magyarország felelős az I. világháború kitöréséért. A veszteseket nem hívták meg a békekonferenciára. Magyarországról döntöttek – nélkülünk. A Wilsoni elvekkel szemben a teljes magyarságot megfosztották az önrendelkezési jogától. Minden harmadik magyar kisebbségi sorba került.

Ez a tény önmagában elegendő ahhoz, hogy jogilag semmisnek tekintsük a diktátumot. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott kettős mérce, amely mögött mindig nagyhatalmi érdekek álltak, a mai napig érvényes. Nem ismerték, vagy nem akarták ismerni azt az elvet, amely így szól: „Jogsértés jogot nem alapít”.

– Hogyan kapcsolhatók a dokumentumfilm műfajához, de már a stílusához is a művészeti részletek és rétegek, mint a képi alakzatok és szóképek, a kísérőzene, az idézett költői szövegek és a filmvers?

– Már a korai műveimben kialakítottam azt a képzőművészeti látásmódot, amely azóta is jelen van minden filmemben. Nagyon fontosnak tartom, hogy a versek és az azokra komponált filmversek lélekben mélyítsék el a látott élményt, meghívják a száraz tények érzelmi átélhetőségét.

Minden filmemnél ragaszkodom a magyar népzenei hagyományhoz – mert azt gondolom, ahogy a magyar nyelv ősi, úgy a magyar népzene is szerves része, hagyománya megszólalásunknak. A magyar népdalkincs nagyon messzire mutat, a magyar nyelv mellett igazi, ősi örökségünk!

Régi alkotói, emberi barátság fűződik Hortobágyi László zeneszerzőhöz. Ez a több mint harminc éves közös alkotói gondolkodás jelenik meg az általa komponált kisérőzenékben.

– Megragadják-e a trianoni tragédiát és a magyar feltámadást fogalmilag és élményszerűen például Reményik Sándor itt idézett és feldolgozott versei?

– Meggyőződésem, hogy Reményik Sándor Mindhalálig című verse örök érvényű megtartó üzenettel bír.

– Beillesztésre és feldolgozásra került még két József Attila vers és két hosszabb részlet Dsida Jenő Psalmus Hungaricusából. Miért épp a Psalmust emelte ki ilyen módon?

– Bagdy Emőke beszél arról, hogy a megszenvedett kínt hogyan transzformálja át a magyarság tudata a megmaradásának éthoszává. Dsida Jenő zseni.

– A felsorolt, bemutatott tényanyagtól várja-e elsősorban a katarzist – vagy a stílus képviselte művészi hatástól, például a filmversektől?

– A filmem szerves egység, legalább is ezt gondolom róla. A katarzist a filmem egysége adhatja meg a néző számára; bízom benne, hogy ez az átlényegülés megtörténhet, megtörténik. Remélem, hogy a nézőben a belső föltámadás elindulhat, megtörténhet.

– A harmadik rész címe Folyamatos Trianon. A tények azt igazolják, hogy a rablás és a magyar nemzet ellehetetlenítése ma is folyik, de kérdezem én: ugyanazok az erők és szándékok munkálkodnak ellenünk, mint száz éve – vagy mások?

– Nem száz éve, sokkal régebb óta. A filmemben erre is van utalás.

Igen, ugyanazok az erők, csak mindig más álarcban, köntösben, mindig kihasználva az adott kor lehetőségeit.

– A negyedik részben a „Mi a megoldás?” kérdést tette fel a közreműködő történészeknek és szakértőknek. Ezt megválaszolták mindannyian, nagyon különböző módon. A filmnek összességében is van egy válasza erre, de hadd tegyem fel önnek közvetlenül is ugyanezt a kérdést: „Mi a megoldás?”

– Egészen biztos, hogy

TRIANONT ELŐSZÖR MINDENKINEK SAJÁT MAGÁBAN KELL LEDÖNTENIE!

Ez ad, vagy adhat esélyt a mindenkori magyar kormánynak és a nagyhatalmaknak, hogy azt a bűnt, amit elkövettek ellenünk, visszafordítsák, jóvátegyék. A történelmi időben csak így vehetjük vissza azt, ami öröktől fogva a miénk volt, és az lesz!

Tőlem nem vették el az elcsatolt területeket, mert nincs olyan égi és földi hatalom, ami elvehetné tőlem azt, ami az enyém!

– Végezetül hadd kérdezzem meg: ön szerint a trianoni rablóbékét a visszájára fordító igazságtételhez, illetve a magyar feltámadáshoz elegendő-e megváltoznunk nekünk, magyaroknak, vagy ehhez meg kell változnia bizonyos mértékben a világgazdasági és politikai erőviszonyainak is?

– Sok-sok tényező együttállása kell ahhoz, hogy a történeti-történelmi igazságtétel megvalósuljon. Az első és legfontosabb az, ami megtörtént Horthy Miklós kormányzó időszakában – hogy a társadalom döntő többsége hitte és vállalta a „Hiszek egy” hitvallását.

A filmem negyedik részének azt a címet adtam, hogy Magyar feltámadás.

Meggyőződésem, hogy az, ami a nemzetgyilkossági gyakorlat során és alatt a csonka hazában történt, valami csodálatos lelki együttlétben, együtt rezgésben mutatkozott meg.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ámen.

Ez a hitvallás mindenkit átjárt, földmívest, gazdálkodót, munkást, parlamenti képviselőt, politikust, minisztert és Horthy Miklós kormányzót! Ez a társadalmi és politikai együttállás, ez a társadalmi „nyomás” erősítette meg a magyar kormány kiváló minisztereit és a Kormányzót abban, hogy egy halálra ítélt országot megmentsenek, sőt megtartsanak úgy, hogy a sikeres négyszeri revízió után, lehetőség szerint orvosoljanak minél többet abból, amit elkövettek ellenünk.

Úgy vélem, hogy mindez nem következett volna be, ha nem történik meg a nemzeti önazonosság megtalálása – ez vezetett Magyarország feltámadásához.

Képzeljük el, hogy mi történne, ha 2020-ban a társadalom, annak a 90%-a a „Hiszek egy” hitvallásával azonosulna, mint ahogy tette azt az 1920-as békediktátum után? Volt egy statisztikai felmérés a történelmi Magyarországon, amely kimutatta, hogy a lakosság több mint 90%-a tragédiának vallja a trianoni diktátumot.

Mi történne, mi történhetne! Gondoljunk bele! Ha a mai Magyar társadalom több mint fele tudná, hinné ezt, vállalná ezt, nemcsak szóban, hanem életében és cselekedetében is! Micsoda felhatalmazást jelentene!

Ez jelentené a többségi társadalom jogi, lelki felhatalmazását ahhoz, hogy a mindenkori, persze nemzeti elkötelezettségű kormány – vagy kormányok – a nemzetközi jog színterén kötelező érvénnyel képviseljék a történelmi Magyarország érdekeit.

2020 végén a mostani nyugati és amerikai társadalom – amely, úgy látszik, felszámolja önmagát, részben saját vakságából, részben a mindenkori háttérhatalom önző és diktatórikus káosz elméletének rákényszerítéséből – a „végnapjait” éli. Ez persze akár éveket, évtizedeket is jelenthet, de hogy „annak és úgy vége van”, az személyes meggyőződésem.

Az Európai Unió végnapjait, utolsó éveit, legfeljebb évtizedeit éli.

Az Antant csak diktatórikusan fenntartható katonai rend, amely önmagával is ellentmondásban van, nem szolgál nemzeti érdekeket. Ebben a nemzetközi helyzetben, ha a belső politika Egysége lélekben, szellemben, képviseletben megvan, akkor ennek a nyomatékával lehet fellépni a Kárpát-medencében, a hátországban, és akkor lehet és kell minden nemzetközi fórumon Magyarország érdekeit képviselni.

Kérdés, hogy a világ újrafelosztása, a fehér, keresztény civilizáció kiirtása, kultúrájának felszámolása ad-e még esélyt a Kárpát-Haza megmentéséhez, megtartásához.

Ebben a helyzetben éppen ezért a magyarságot a még létező szakrális, történeti hagyománya, rendszere mentheti meg – ezek tarthatják fenn a Boldogasszony, Szűz Mária, a Szent Korona és a Hungária Archiregnum országát.

Ezt kell kötelezően tudnia, érvényesítenie minden Magyar Kormánynak, amely hitelesen vállalja a Magyar Nemzet Sorsát, fenn- és megmaradását!

Kiemelt képünkön: Jelenczki István filmrendező, képzőművész, az MMA rendes tagja (Fotó: Szécsi Ilona)