Miért tartotta távol Steve Jobs a gyerekeit a technológiától?
Azonban a nagybetűs Életben éppen az lesz hátrányos helyzetű, aki függőségbe kerül a mindenütt jelenlévő kis képernyővel. Ha arra biztatunk valakit, hogy ne kerüljön túl szoros közelségbe a technológiával, az az előnyére válhat a szuperdigitális világban.
Ez az álláspont nem a túl óvatos szülőktől származik, akik esetleg nem ismerik ezeket a technológiákat. Még a kütyük leglelkesebb támogatói is lebeszélnek azokról a termékekről, amiket ők maguk állítanak elő.
Ezek közül a legkiemelkedőbb az Apple társalapítója, Steve Jobs volt, aki állítása szerint tinédzser gyerekeinek nem engedte meg, hogy iPad-et használjanak – és az otthoni számítógéphasználatot is korlátozta.
Amikor az iPad 2010-ben berobbant a piacra, Jobs lányai, Erin és Eve sem kaptak a készülékből. Az azóta elhunyt vállakozó és felesége, Laurene Powell szándékosan szabályozták a gyerekek hozzáférését az új termékhez és az azzal járó új „kultúrához”.
Vajon mit csináltak a fiatal Jobs-lányok ahelyett, hogy üzeneteket küldözgettek, vagy a világhálót böngészték volna? Úgy tűnik, azt, amit az átlagos gyerekek.
Walter Isaacson, aki megírta a család életrajzát, azt írja,
a Jobs-család minden este együtt vacsorázott, melynek során megbeszélték egy-egy olvasmányélményüket, beszéltek a történelemről és egyéb, nem technikai dolgokról. Az iPad, iPhone és egyéb készülékek nem kaptak helyet az asztaluknál. És úgy tűnt, a gyerekeket ez különösebben nem is zavarta.
Jobs, aki 2011 októberében távozott az élők sorából, úgy gondolta, hogy ha korlátozza gyermekeinek számítógéphasználatát, az segíteni fog nekik abban, hogy kifejlesszék magukban a kreativitás iránti szeretetet. Nem akarta, hogy az idejüket számítógépes játékokkal és más haszontalan programokkal töltsék. Visszásnak tűnik, hogy Jobs megtöltötte a világot olyan kütyükkel, melyek megváltoztatták azt, kommunikációs és fogyasztási szokásainkat, azonban amit más családoknak reklámozott, azt nem feltétlenül akarta a sajátjának.
Úgy tűnik, Jobs nem volt ezzel egyedül. Egyre több high-tech vezető szab korlátot annak, hogy a gyermekei mennyi időt szenteljenek a technológiának, amit épp ők terveznek, fejlesztenek ki és dobnak piacra. Ezek az aggódó szülők a technológia elsöprő vonzerejére és a függőség veszélyére hivatkoznak.
Példa erre a fordulatra egy Szilícium-völgybeli általános iskola. Egy, a New York Timesban 2011-ben megjelent cikk szerint több mérnök és közismert technológiai cégvezető az Apple-től, eBay-től, Google-től, Hewlett-Packard-tól és Yahoo-tól a gyerekeit a kaliforniai Los Altosban levő Waldorf iskolába küldte, ahol a tévénézést nem szívlelik, az elektronikus eszközök pedig ki vannak tiltva az intézményből. Azt állítják, hogy ezek a radikális oktatási szabályok szükségesek ahhoz, hogy gyermekeik kifejleszthessék tehetségüket mindenféle szükségtelen figyelemelvonó eszközzel szemben.
Ezek az úgynevezett „radikális” szabályok valójában nem is annyira radikálisak. A szülőknek nem kell gyermekeiket drága magániskolákba járatni azért, hogy megadhassák nekik ugyanazt, amit Los Altosban kapnak.
A szülők dolga, hogy a gyermekeknek engedjék meg, hogy gyermekek lehessenek. Gyerekként kell mindazzal a kapcsolatrendszerrel, kreativitással és spontaneitással növekedniük, ami a gyermekkort mindig is jellemezte.
Játszaniuk kell, együtt ebédelni a családdal, és közösen megoldani a problémákat.
Az igazi radikálisok azok, akik megengedik, hogy gyermekeiket az elektronikus világ elrabolja, és hogy hozzáragadjanak a kis elektronikus eszközeikhez, melyek által soha nem fognak eljutni az igazi világhoz. Akinek kétsége van efelől, az kérdezze meg a szakértőket. Steve Jobs egyetértene.
John Horvat II
Forrás: returntoorder.org
Fordította: Kammerer Ágnes
A cikk magyar nyelvű fordítását a kiadó írásbeli engedélyével közöljük.
