Elérkezett az idő, hogy megmérettessünk – Bagdy Emőke a Vasárnapnak

–  Októberben tartják a lelki egészség világnapját. Mi magyarok foglalkozunk a lelkünk egészségével? Van időnk, energiánk, tudjuk egyáltalán, hogyan kell figyelnünk rá?

–  A lelki egészség szimbolikus fogalom. Nem beszélhetünk róla a test egészének az egészsége nélkül. Az egész valónk harmonikus összhangban való működése, maga az egészség. Mint ahogyan egy nagy zenekarban mindenki a helyén muzsikál és van egy karmester, aki vezényel, hogyan történjenek a dolgok. Tudományos hálózat-elméleten alapuló jelentős felfedezés a test-elme koncepció, mely szerint az elme az egész test minden porcikájában benne van. Amikor inger ér minket a körülöttünk lévő világból, az elménk beindít egy folyamatot, az adott érzelmi állapotnak megfelelően, ligandok – fehérjetermészetű anyagok – áradnak szét ioncsatornákon keresztül a testünkben, minden pici sejthez elviszik a hírt, hogy mi van odafönt, mire készüljön az egész organizmus, ezért minden sejtünk nemcsak sejt, hanem tud mindent a nagy egészről.

–  Innen jön az az elképzelés, hogy képesek vagyunk megbetegíteni magunkat?

–  A testi és a lelki egészség, test-lélek-szellem olyan egység, amiből kár lenne valamit kiemelni. A lelki egészség nincs önmagában. Akármilyen testi bajom támad, rezdül a lelkem és fordítva is így van, a rendszer nem szedhető szét.  A pszichoszomatikus hálózatelmélet magyarázhatóvá tette, hogy miért és hogyan tudjuk betegíteni saját magunkat, hogyan alakulnak ki például a stresszbetegségek. Sajnos rögtön azt is hozzá kell tennem, hogy jelenleg a magyar egészségügy, nem egészségügy, hanem betegségügy, mert akkor kezdi meg a működését, amikor az ember már bajba jutott. A prevenció nagyon fontos volna, annak a tudatosítása az emberekben, hogy mit tegyünk meg az egészségünkért, mit tegyünk meg azért, hogy megelőzzük a bajokat.

–  Hogyan lehetne ezt elérni?

–  Az orvosok arra vannak képezve, hogy testtel, a szervekkel foglalkozzanak, nem a nagy egésszel. Ha fáj a gyomrom, kivizsgálnak és adnak rá gyógyszert, de senki nem foglalkozik azzal, hogy a bajoknak lelki háttere is lehet. Lelki gondozás kellene, az antidepresszánsok, nyugtatók, szorongásoldó gyógyszerek helyett a pszichológusok beépülése az egészségügybe. Például fontos lenne televíziós műsorokat készíteni, szisztematikusan a lelki és egzisztenciális problémáknak, a testi bajokkal való összefüggéséről, hogy megértsék az emberek az egészségre vonatkozó felelősségüket és a tennivalókat. Ahogy odaállítunk egy pedagógust, hogy tanítsa a gyermekeinket, úgy szükség lenne a pszichológiai gondozásra is. Mondok egy példát. Autóvezetésből vizsgáznunk kell, de ki vizsgáztat minket le abból, hogyan váljunk jó szülővé. Sajnos ma már nem tudja a családi élet biztosítani azt, hogy belenőjünk a szülői teendőkbe, mint ahogy régen evidens volt, láttuk mit hogyan csinálnak a nagyszüleink, szüleink. Ma kínlódnak az anyukák tanácstalanul, mit csináljanak a gyerekükkel, szoronganak, hogyan is kellene nevelni őket.

–  Ez most fokozottan igaz a pandémiás időszakban. Mekkora szükség lenne a lelkünk gyógyítására…

–  Amikor kitört a járvány, én azonnal házi felvételeket készítettem és a könyvemmel együtt, ingyenessé és letölthetővé tettem egy 5 egységből álló relaxációs programot, hogy mit tegyen az ember, ha szorong, ha alvászavara van, ha napközben feszült, hogyan oldja a stresszt, stb. Minden fórumon megszólaltam, nyilatkoztam, megpróbáltam segíteni az embereknek, hogy megmagyarázzam, mi történik akkor, ha izolációs helyzet, bezártság, karantén van. Ez egy felfokozott feszültségállapot, amelyben más törvények kezdenek működni. Írtam egy rövid útmutatót is: Hogyan alkalmazkodjunk a világjárvány kihívásaihoz címmel, amelyben konkrét praktikus tanácsokat adtam. Ez a hozzáállás nagyon hiányzik mások részéről.

–  Mi a személyes tapasztalata, hogyan alakultak az emberi kapcsolatok az első hullám alatt?

–  Ha ebbe a mesterséges lombikhelyzetbe, ebbe a zárt lélektani térbe kerülünk, akkor nagyon kell vigyázni. Ha szereted a másikat, még jobban fogod szeretni, a szimbiózisban a pozitív energiák összeadódnak, felerősödnek. Ellenben, ha rosszban vagytok, vagy feszültség van köztetek, akkor az energiák egymásnak feszülnek, és ez felrobbanthatja a lombikot. Én a pandémiás időszak alatt folyamatosan fogadom a pácienseket és azt tudom mondani, hogy nagyon magas a pánikbetegek aránya és a párkapcsolati krízisek száma. Ez a kettő vezető tünete a jelenlegi Covid-állapotnak. De hogy jót is mondjak, pozitív hatása is volt a karanténnak, ugyanis az első hullám alatt gyarapodott a házasságkötések száma. Arra nézve nincs számszerű adat még, hogy hányan döntöttek úgy, hogy szétválnak az útjaik, de én azt tapasztaltam, hogy megnövekedtek a kapcsolati fellazulások is.

–  Hogyan éljük meg a második hullám viszontagságait?

–  Amikor egy stresszhelyzet krónicizálódik, azaz van egy láthatatlan ellenség, a vírus és nem tudjuk vele szemben felvenni a harcot, csak küzdünk, hogy megtaláljuk az ellenszerét, az egy hadiállapotnak feleltethető meg. Amikor megvan a biztos rossz, de mi hétköznapi emberek tehetetlenek vagyunk vele szemben, akkor belefárad a lélek abba, hogy várni kell.  Türelemmel lenni, még nincs megoldás és kialakul egy pszichikai lefáradás, amit közönynek nevezünk. Mi most jelenleg egy meglehetősen elfásult lelkiállapotban vagyunk. Ahol egyrészt az okos agyunk, a bal agyfélteke felfogja, hogy nagy a veszély, az érzelmi agy pedig azt a félelmet, amit hordoz, állandóan distresszként, rossz stresszként megélve, különböző feszültségi tünetekben reagálja ezt le. A test ezeket kóbor feszültségekként, különböző csatornákon kifejezésre juttatja. Például sok az álmatlanság, diszfunkció, kifáradás, kimerülés, aggodalmaskodás, és változatlanul nagyon magas a pánikbetegek száma. A pánikbetegség már egy betegségszintre jutó olyan félelem, ahol az illető úgy érzi, hogy megsemmisíti az a helyzet, ami ellen nem tud védekezni. Itt aztán nincs kétség, ebben a helyzetben pszichológusra, pszichiáterre van szükségük az embereknek.

–  Milyen egyéb attitűdökkel találkozhatunk még a vírushelyzettel kapcsolatban?

–  Alapvetően az határozza meg az emberek viselkedését, hogy elfogadják-e a szabályokat, vagy sem. Sok esetben lélektani elhárítások indulnak be tömegszinten. Az egyik ilyen folyamat, a tagadás, amikor azt mondom, hogy olyan félelmetes valami, hogy nem is létezik. Ne csapjatok már be, nincs is Covid. A következő reakció, az annulláció, amikor nem veszek róla tudomást. Mintha nem is létezne. Tudom, belátom, hogy van, de mivel úgysem kerülhetem el a sorsomat, feltartom a kezem és azt mondom: lesz, ami lesz. Sajnos, sokan vannak ilyenek. A következő lelki elhárítás, a projekció. Amikor keresem a felelőst, összeesküvés elméleteket gyártok, ekkor jönnek a kóros, káros tévképzetek, amit villámgyorsan átadnak egymásnak az emberek és ez egy kártékony hírterjesztés. Amikor már nagyszámú népesség állít valamit, akkor hasadás jön létre, két tábor alakul ki, akik hajlamosak egymásnak támadni. De mielőtt egymásnak mennének, hogy elkerüljék az összecsapást, elkezdenek bűnbakot, felelőst keresni. Ilyenkor általában jelentős személyiségeket tesznek meg felelősnek, kimondják, hogy ő az oka mindennek. Ez a jelenség a „feszítsd meg őt” effektus. Ezek mind olyan jelenségek, amik lehetőségként benne vannak a levegőben. Nagyon sok függ attól, hogyan tartjuk egyénileg és kollektíve kézben ezeket a folyamatokat. Tudatosság nélkül nem megy.

–  Mi felnőttek még valahogy túléljük ezt a helyzetet, de mi zajlik a gyermekek lelkében? Mit fognak fel ebből az egészből?

–  Én két dolgot tennék. Csinálnék olyan gyerekmaszkot, ami nagyon mókás, vicces, „szeretik hordani” a gyerekek, akár jutalomként is funkcionálhat, ha valaki ügyes, vagy jól teljesít, kaphat egy még különlegesebbet. Olyan maszkra lenne szükség, ami bőrbarát, légáteresztő szűrős, valahogy kíméletesen rátapad a bőrre, és ezáltal nehezebben is lehet leszedni. A gyerekek számára élménnyé tenni valahogy a maszkviselést, hogy meg tudjuk védeni őket is, mert ők a legkiszolgáltatottabbak. A társadalom többi tagjánál csak a fegyelmezettségen múlik minden. A másik dolog, amit tennünk kéne, hogy mesékkel, történetekkel megértetjük, közelebb hozzuk a hozzájuk ezt az egész pandémiás helyzetet. Minden tisztelt meseírót könyörögve kérek: írjanak meséket! Megírhatnák oly módon, hogy a gyerekek számára egy izgalmas kaland legyen, amiben ők a hősök. Mondok egy példát. A gyerekek jönnek és segítenek a felnőtteknek, mert a felnőttek ügyetlenek és minden a gyerekeken múlik. Meg kell menteniük a világot, maszkban vannak és felveszik a harcot a láthatatlan vírussal. Mindenféle trükkre, csodára, varázslatra van szükség, hogy láthatóvá tegyék, mert csak akkor tudják elpusztítani. Olyasmi lehetne, mint Harry Potter.

–  Mit üzen útravalónak?

–  Életfegyelem és felelősségvállalás. Az embereknek meg kell érteniük, hogy felelősek vagyunk egymásért. Alárendelem magam a szabályoknak és elfogadom azokat. Elérkezett az idő, hogy megmérettessünk!

Kisfaludy Nóra

Kiemelt kép: Tóth Gábor, Vasárnap.hu