Szabó József: Fekete-Győr András bűnt követett el, kérdés, hogyan számol el saját magával

– Hogy érintette Önöket, hogy Fekete-Győr András, a Momentum elnöke arra buzdítja az erdélyi magyar szavazókat, hogy voksukat a liberális USR-PLUS pártra adják le, melynek vezetője, Dacian Ciolos folyamatosan támadja a magyarokat az Európai Parlamentben?

– Voltak és mindig is lesznek olyan anyaországi politikusok, akik azt gondolják: a bársonyszékből jobban tudják, mi kell a határon túli magyaroknak, mint ők maguk. Ha beleesik valaki abba a hibába, hogy nem kérdezi meg az érintetteket, mire van szükségük, akkor árt. Ha valaki ártani jön, az pont olyan, mint az a futballhuligán, aki átutazik egy romániai futballmeccsre verekedést provokálni, betöri valakinek a fejét, és utána vidáman hazamegy. Itt valakinek az fájni fog.

Annál nagyobb bűnt nem tudok elképzelni, mint amikor egy magyar ember szándékosan árt egy határon túli magyarnak azzal, hogy beleokoskodik az életébe, a dolgaiba, és gyakorlatilag ellene kezd dolgozni.

Ez bűn. És ha valaki bűnt követ el, azt valahol illik meggyónnia – persze, ha katolikus. De ha nem, akkor legalább nézzen bele a tükörbe, és gondolja végig, kinek segített ezzel. Mert ha nem rajtunk segített, hanem nekünk ártott, akkor szerintem akár vissza is vonulhatna a politikától. Fekete-Győr Andrásnak ez már a második ilyen kijelentése, mert tavaly az európai parlamenti választásokon is az USR-PLUS-t támogatta úgy, hogy el is jött Kolozsvárra, és részt vett a kampányrendezvényükön. Tehát nem az a baj, ha egyszer bakizik valaki.

Ő már egy visszaeső bűnös, ha úgy tetszik, kérdés, hogyan számol el saját magával. Én rábízom a lelkiismeretére, ha van neki.

– Ez a megnyilvánulás felérhet egy hazaárulással?

– Nem szeretnék ilyen terminusokba belemenni, mert nem tudhatom, hogy neki mit jelent a haza. És ha neki mást jelent a haza, mint nekem, akkor mi nem tudunk ebben a témában közös nevezőre jutni. Az biztos, hogy tőlünk nem kérdezte meg, miben tud segíteni. Ilyen értelemben nincs is mit erről beszélni. A lelkiismeretével küzdjön majd meg!

– Mi a legnagyobb kihívás ezen a helyhatósági választáson?

– Kisebbségben minden kihívásnak számít. Az ide született gyermek nehezen érti meg, hogy miért csak a családban és a templomban beszélnek magyarul, s a többi helyen egy olyan nyelven, amit ő nem ért. S ha érteni akarja, meg kell tanulnia, ha el akarja fogadtatni magát a többségiekkel, akkor jobbnak kell lennie náluk, mert a gyengébbeket mindenhol kinézik. Ezért egy örökös küzdelem az élet kisebbségi létben, amit sajnos sokan feladnak, de mi szeretnénk küzdeni, amíg lehet, amíg van kiért, és amíg engedik, hisz a többségi hatalom nem mindig szereti, hogy a kisebbségi politikusok eredményesek. Ez akár veszélyes is lehet rájuk nézve.

– Milyen esélyt lát a győzelemre?

– Egy olyan megyében, melynek csupán 25 százaléka magyar? Kevesebb esélyt látok, mint 25 százalék. Két oka is van ennek. Egyrészt létezik egy csúnya magyar megosztottság. Amíg lesznek ellen magyar pártok, mindig lesz harc a magyar szavazatokért. Mi ezt a harcot becsülettel végezzük, hisz dolgozunk és a munkánkkal kampányoltunk. Ők tehát biztosan elvesznek ebből a 25 százalékos magyarsági arányból, ami gyengít minket. A másik, ami dühítőbb: amikor magyar jelöltek indulnak román pártok listáin, román színekben, magyarul, szirénhangon üzengetve egy olyan közösség irányába, melyet nem vettek komolyan soha. Ezt még az is erősíti, hogy most nagyon sokan külföldön élnek és dolgoznak, hazaérkezésük a távolabbi országokból elég nehezen elképzelhető erre a hétvégére. Egy biztos: mi becsülettel megtettük azt, amit meg kell tenni egy kampányban.

– Mi az, ami ilyen esélyek mellett mégis motiválja?

– Én mindig csapatban dolgoztam. A programunk arról szól, hogy valamilyen munkát viszünk tovább, amit hatalmi és ellenzéki pozícióban is megteszünk. Bár kétségtelen, hogy ellenzéki szerepkörből nehezebb lesz mindet végigvinni. Az motivál, hogy nagyon jó projektelképzeléseink vannak. Részint be kell fejezni azokat az infrastrukturális elmaradásokat a magyar falvainkban, melyek miatt a Ceaușescu-időszak óta szenvedünk. Emellett a turizmus fejlesztése is fontos:

Bihar megye egy csodálatos hely, hegyekkel, tavakkal, érmelléki és mezőségi falvakkal, kisvárosokkal, mind az épített öröksége, mind a természeti adottsága lehengerlő.

Ezekből Bihar megye gazdaságilag is tudna profitálni. Négy éve ezen dolgozunk, az eredményeinket senki nem vitatja. A kérdés az, hogy folytathatjuk-e mindezt még nagyobb erőbedobással. Ezeken felül a közösség képviselete motivál még – ezt nehéz szavakban kifejezni. Ezt érezni kell.

Amikor végiggurul a nemzeti, Szent koronás virágkocsi Érmellék magyar falvain, és a 92 éve bácsi, akinek nincsenek lábai, kiül az ablakba, és elsírja magát, akkor az ember egy percet sem gondolkodik, hogy érdemes-e folytatni azt, amit csinál.

– Fontos az, hogy a határon túlra szakadt magyarok éltessék egymásban a magyarságot?

Az eszkimókra mondják, hogy a jég hátán is megtanultak élni. Én hozzájuk hasonlítom magunkat. Mi ebbe beleszülettünk. Eldönthetjük, hogy harcolunk, küzdünk vagy feladjuk. De az őseink is harcoltak! Ez egy olyan örökség, amit, ha egyszer leadunk, már nem lesz, aki továbbvigye. Látom a tüzet a fiatalokban is. Sokan elmennek, és kipróbálják, hogy milyen Debrecenben, Budapesten vagy épp Londonban, de jelentős részük hazatér, és azt mondja, hogy neki itt van dolga. Mi értük küzdünk és azokért, akik még nem tudják, hogy menjenek vagy maradjanak.

– Mivel tudják maradásra ösztönözni a fiatalokat?

– Ez azért nehéz kérdés, mert egész Közép-Kelet-Európa ezzel a gonddal küzd. Romániánál jobb, erősebb gazdaságú országokból is vándorolnak a fiatalok nyugatra. Ez egy olyan folyamat, amit egyértelműen a kíváncsiság és a jobb megélhetés motivál. Addig, amíg Közép-Kelet-Európa nem tudja behozni ezt a gazdasági lemaradást, ez a folyamat létezni fog. A 10 éves osztálytalálkozónkon 27-ből 20-an nem voltunk az országban. Ez hatalmas veszteség. Hiába mondom azt politikusként, hogy maradj itthon, ha nem tudom biztosítani a vágyott életszínvonalat. De küzdök érte! És próbálok társakat szerezni ehhez. Az RMDSZ csapata ebben is partner.

Igyekszünk a legmodernebb mentalitást képviselni. A fiatalokat be kell vonni a közéletbe, a munkába, segíteni kell őket, ha valamiben elakadnak, és nagyon sokat kell imádkozni azért, hogy sikerélményből több legyen, mint kudarcból.

– Mi az, amit fel tudnak mutatni, amivel azt üzenhetitek akár a román szavazóknak is, hogy érdemes az RMDSZ-re szavazni?

– A kampányban is mindig azt mondtam: ahol leaszfaltozunk egy utcát, az nem csak a magyaroké, hisz a románok is használhatják, és ugyanígy igaz ez az iskolákra, a kultúrházakra vagy az orvosi rendelőkre. A munkának nincs politikai színezete.

– Mekkora távolságot jártak be a kampány során?

– 64 településen voltunk, néhol több alkalommal is. 5000 km-t vezettünk, én személyesen 15 ezer szórólapot osztottam ki, ez legalább ennyi embert jelent. 270 km-t gyalogoltunk egy hónap alatt, ami körülbelül a Budapest-Nagyvárad távolság.

– Mennyire erős most az ellentét a magyarok és a románok között?

– Erdélyben a magyar-román konfliktus nem a helyi emberek között áll fenn. Általában olyan románok szítják, akik a történelmi Románia valamely távoli terültéről költöztek ide. Az az erdélyi magyar és román, aki egymás mellett nevelkedett gyerekkora óta, megtanulta a másik anyanyelvét, tiszteli és szereti a másikat, ők nem fogják egymást bántani. Éppen ezért

érdekes, ahogy a románok ma gondolkodnak arról, hogy mit tesz értünk az anyaország. Az a román, aki nem nacionalista, és nem akarja minden áron lenyomni a magyar társát, mert mellette nevelkedett, emberként tiszteli és szereti, el meri nekünk mondani, hogy óriási segítség az, amit a magyar kormány nekünk ad.

Azt mondják, bárcsak a román kormány tenné ezt, bárcsak a román kormány állítana össze egy csok-programot vagy adna iskolatáskát a gyerekeknek. Ezek a fejlesztések azért is fontosak, mert ezekbe a modern, új intézményekbe szívesen íratják be gyerekeiket a magyar szülők, és nem érzik azt, hogy hátrányba kerülnének egy román iskolával vagy óvodával szemben. Ráadásul mentalitásban is hatalmas erőt ad a szülőnek, amikor beviszi a gyermekét egy magyar motívumokkal teli intézménybe, ahol nem régi, használt felszerelésekben kell a gyermeknek játszania vagy aludnia. Ezt saját erőből nem tudná elérni egy szórványban élő magyar közösség. És óriási segítség abban is, hogy

az itt élők a kisebbségi létet ne hátrányként, hanem különleges státuszként éljék meg.

– Mit üzen azoknak, akik még vacillálnak, hogy kire adják le a voksukat, vagy elmenjenek-e szavazni?

– Ha valaki nem megy el szavazni, de megtehetné, gyakorlatilag a román pártokat segíti, ők ugyanis elmennek majd szavazni. Az RMDSZ ma az egyetlen olyan politikai alakulat Romániában, mely megalakulása óta ugyanazokkal a célokkal, névvel áll ki az emberek elé. Egy 70 éves hölgy a napokban azt mondta nekem:

már 30 éve az RMDSZ-re szavaz, mert tudja, hol vannak a magyarok, hol van tervezés, hol van vízió, és hol vannak azok az emberek, akik a közösségért dolgoznak.

„A románoknak nem a magyar kultúra kell, hanem a magyar szavazat hatalmuk megtartásához”

„A románoknak nem a magyar kultúra kell, hanem a magyar szavazat hatalmuk megtartásához”

„A románoknak nem a magyar kultúra kell, hanem a magyar szavazat hatalmuk megtartásához”

 

(Kiemelt képünkön: Szabó József; Fotó: Borsi Balázs)