El a kezekkel a férfiaktól, különben sikítok!
A pontos ok-okozati viszony nincs részletesebben kifejtve, pedig nem annyira egyértelmű, hogy egy lipidburkos RNS-vírus képéről miért épp a férfi felsőbbrendűség jut egy ember (pláne férfi) eszébe. Különösen, ha ugyanennek az embernek egyetlen rossz szava sem volt a férfiak által valóban uralt iszlám világra, amikor annak európai terjeszkedése előtt egyengette az utat menekültügyi főbiztosként határtalan lelkesedéssel. És különösen, ha – mint António Guterres ENSZ-főtitkár úr – egy olyan szervezet élén áll, amelynek felsővezetői immár kétharmad részben (29:14 arányban) nők.
(Fura egyébként, hogy a „férfiak által uralt világ” mindig csak a vezető pozíciók, a pártok és az igazgatótanácsok esetében zavaró és lebontandó, míg a rágcsálóirtás és a duguláselhárítás ágazatában például soha – pedig simán lehet, hogy a patkányok és a csótányok is rég eltűntek volna városainkból, ha nem tesztoszterontól duzzadó brutális férfiak uralnák ezt a szektort, hanem bájos feministák; és talán a csatornák is illatosabban csobognának, ha férfiak helyett végre csinos FEMEN-aktivisták ereszkednének alá, orvosolandó a problémákat.)
De a legérdekesebb talán mégis az állítás azon része, miszerint „mindannyian tudjuk”, hogy ha egy civilizációban jellemzően férfiak irányítanak, az „mindenkinek árt”. Én szívesen elnézem a szocialista Guterres úrnak, hogy időnként toxikus sületlenségeket kell mondania hivatalból, de ne az én nevemben tegye, ha szabad kérnem.
Ott kezdődik, hogy én nem szoktam nemi alapon diszkriminálni és feminista osztályharcba bocsátkozni, és egyáltalán nem találnám haszontalannak, ha a világ békéjének fenntartására szerződött ENSZ is tartózkodna az ilyesmitől. Különösen, mivel civilizációnk történelme oly bonyolult. Vegyük például Szent István országát, valamint Rákosi Mátyásét: mindkettő férfiak által uralt világ volt, férfiak által uralt kultúrával, de mecsoda különbség.
Aztán itt vannak a XXI. századi népességstatisztikák. Hogy mennyire beszélhetünk még patriarchátusról olyan civilizációkban, ahol egy iskolai osztály fele eleve apa nélkül nő fel, miközben többnyire osztályfőnöke is nőnemű, azért erősen megkérdőjelezhető. Az pedig különösen, hogy egy tisztességes, határozott férfi családfő többet ártana egy fiúnak, mint egy gyermekét egyedül nevelő helikopteranya.
Agyondédelgetett fiatal srácok egyre szélesedő tömegei még egy randit is bátortalanok megszervezni, nemhogy világuralmi terveik lennének – talán nem kellene még az ENSZ éléről is rugdosni őket azzal, hogy vegyenek már egy kicsit vissza magukból.
Vagy ott a másik véglet, az se jobb – ismeretes, hogy a börtönbe kerülő amerikai fiatalok 85 százalékának életében nem volt jelen az apja. Anyjukkal élve, mindenféle patriarchátustól mentesen váltak deviánssá, adott esetben nők bántalmazóivá (George Floyd is, egyébként). Rajtuk se igen segítene a társadalom további elnőiesítése, attól tartok.
Részemről ezért a gyengébbik nem képviselőjeként nagyon szépen szeretném megkérni a teremtés koronáit: mentsenek meg minket, konzervatív ciszgender nőket a feministák által uralt világ és a feministák által uralt kultúra további térhódításától. Nem akarok acélművek igazgatótanácsi tagja lenni, és nem akarok kvótanőként karriert befutni.
Egyet szeretnék: az én civilizációmban a férfi legyen férfi, s ne hitvány gyönge báb. Pláne, ha ő az ENSZ főtitkára.
Francesca Rivafinoli
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
