Óriási pusztítást végez a madarak körében az áramütés
– Melyek voltak azok a környezeti és társadalmi okok, amelyek miatt létrejött a Magyar Madártani Egyesület 1974-ben?
– Az ’50-es ’60-as években – többek között a magyar mezőgazdaság nagyüzemi jellegének erősödésével és a természetvédelmi szabályozás hiányosságai miatt – nagy változások történtek a hazai madárállományban is. A ’70-es évek elejére a fehérgólya-állomány az 1940-es 15-16 ezer párról 5 ezer párra csökkent, továbbá más nagy, mutatós fajaink, mint például a túzok, a kerecsensólyom, a rétisas, illetve a parlagisas állománya is drasztikusan megfogyatkozott. Az egyesület 1974 január 6-ai megalakulásának egyik fő oka e fajok megmentése volt.
A világ egyik első madártani intézménye, a Magyar Királyi Ornitológiai Központ (a későbbi Madártani Intézet) a szocialista évtizedekben már nem azzal az elánnal működött, mint amikor 1893-ban megalapították. Így egyesületünk számos tevékenységet „megörökölt”, például az 1908 óta zajló madárgyűrűzést. A harmadik nagy és tradicionális programunk a természetvédők, környezetbarátok utánpótlásképzése.
Évtizedek óta végezzük azt a hiánypótló szemléletformálást, környezeti nevelést, melyre sokszor nem jut kellő figyelem a hétköznapokban.
– A rendszerváltoztatás előtti években miért csökkent Magyarországon a madárpopuláció?
– Akkor a magyar természetvédelmi törvénykezés messze nem volt olyan magas szintű, mint ma. Ebben az időszakban óriási gondot jelentett a ragadozómadarak lelövése, a fészkek kifosztása. A mezőgazdaság élőhelyátalakítása is éreztette a hatását, melynek eredményeképpen például az alapvetően a nyílt, sík és dombvidéki parlagi sas és kerecsensólyom visszaszorult a számukra sokkal kedvezőtlenebb Északi-Középhegység erdőibe és sziklafalaira. Az átalakuló agrártájban már nem volt maradásuk.
További problémát jelentett a fészkes erdőink letermelése is.
Az első évtizedekben tehát az egyesület legfontosabb feladatát a törvényi háttér létrehozása és a szakmai koordináció megalapozása jelentette. Napjainkban rendben van a törvénykezés, alapvető információkat szolgáltatunk az államigazgatásnak, hogy segítsük a döntéseiket. 
– Milyen ma a hazai természetvédelmi törvénykezés? – A magyar természetvédelmi törvények világviszonylatban élenjáróak – papíron. Ám az az igazán fontos, hogy mindezt mennyire tartják be az emberek. A törvények betartása és betartatása kettős feladatkört jelent, hiszen az állami szerveknek felügyelnie kell az előírásokat.
Sajnálatosmódon nagymadaraink illegális mérgezései kapcsán arról tudok beszámolni, hogy az elmúlt évek négy-öt lezárult bírósági esetéből tudjuk, hogy – egy kivételével – hivatásos vadászok voltak az elkövetők…
Nekik tisztában kellett lenniük azzal, hogy a mérgezett csalit a ragadozómadarak is felvehetik, elpusztulhatnak tőle, mégis végrehajtották ezt a felelőtlen tettüket. Ennek ellenére az elkövetőkre egyetlen esetben sem szabtak ki letöltendő börtönbüntetést. Nyugat-Európában hasonlóért szabadságvesztést és közel harminc milliós pénzbírságot is kiszabtak már az elkövetőkre. Mivel a törvényeink ilyen-olyan ürüggyel felpuhíthatóak, kijátszhatóak, így sok kár éri a hazai madárvilágot. Gondoljunk csak arra, hogy megfelelő kapcsolatokkal, pénzügyi háttérrel a Balaton nádasait szinte retorzió nélkül lehet pusztítani, tarra lehet vágni nemzeti parki erdőterületeket, melyek mind-mind különböző állatok élőhelyei. 
– Mik az alapvető problémák hazánkban?
– Az alapvető problémák ugyanazok az Európai Unió tagállamaiban, és leginkább a nagyüzemi mezőgazdaság jelenlétéhez köthetőek.
A növénytermelés nem szándékolt hatásaként mára már egészen elképesztő méreteket öltött az élőhely-átalakítás, mely folyamatosan kiszorítja a növény- és állatvilágot őshonos területeikről.
A probléma az Európai Unió területalapú agrártámogatási rendszerében is tetten érhető, mely arra ösztönzi a gazdákat, hogy minden négyzetcentimétert felszántsanak, mert akkor kapnak még több vissza nem térítendő támogatást. Oda jutottunk, hogy ma Magyarországon eltűnőben vannak a mezővédő erdősávok, és akár a földutakat is beszántják. További óriási gondot jelent a vegyszeres növényvédelem.
A kemikáliák, a gomba- és rovarirtószerek megmérgezik a tájat.
A fenti problémákat csak tetézi az egész kontinenst érintő, egyre súlyosabbá váló klímaváltozás is.
– A madarak populációja évről-évre csökken. Mi a pusztulás oka?
– A vonuló fajokkal kapcsolatban tudjuk, hogy hihetetlen nagy károkat okoz a mediterrán madármészárlás, az átvonuló madarak csapdázása és lelövése. Becslések szerint évente huszonötmillió madár pusztul így el.
Magyarországon is nagy pusztítást végez az elektromos áramütés.
Hazánkban becslések szerint évente mintegy 160 ezer madár pusztul el.
Az elmúlt öt évben a magyarországi fészkelő fehérgólya-állomány mérete közel negyedével csökkent. A 2004-es európai uniós csatlakozásunk óta – 15 év alatt – közel 30%-kal csökkent az agrárterületek madárállománya. A fecskeállomány 2000-2010 között 62%-kal zsugorodott. Ezek a folyamatok sajnos állandósulni, helyenként akár gyorsulni látszanak. 
– A mezőgazdasági technikák megváltoztatása milyen mértékben csökkenthetné az említett károkat?
– Magyar és nemzetközi kutatások is igazolják, hogy a nagyüzemi mezőgazdaságban elképesztően egyszerű megoldásokkal, módszertani fogásokkal hihetetlenül lehetne ellensúlyozni a környezeti ártalmakat. Például, ha a gazdák nem szántanák fel az összes rendelkezésre álló négyzetméterüket, az már óriási segítséget jelentene. Ha minden tábla szélén meghagynának 20-30 méter kezeletlen területet, visszatelepítenék a mezővédő erdősávokat, akkor hihetetlenül gyorsan javulhatna az élővilág sokfélesége.
Van megoldás, mi is dolgozunk ezeket. A madárpusztítás mérséklésére is van gyógyír.
Civil és szakmai szervezetként az a feladatunk, hogy az első ránézésre kilátástalannak tűnő helyzetben is megtaláljuk azokat a megoldásokat, amely egyrészt megvalósíthatóak, másrészt rendelkezésre állnak hozzá a szükséges pénzügyi erőforrások.
Azonban a legfontosabb feladat, hogy az emberek szemléletét formáljuk: a környezeti nevelés egyre elengedhetetlenebb.
’74-ben a klasszikus környezetvédelem jegyében a gyermekekhez fordultak, mára kiderült, hogy nem a gyermekek szemléletét kell elsősorban alakítan – ők alapból nyitottak –, hanem a felnőttekét; ők a ma döntéshozói.
– Mit tehetünk mi, városi emberek annak érdekében, hogy a madarak életét megkönnyítsük? – Az MME 2002-ben indította el a Madárbarát kert nevű programját, aminek napjainkban több mint hétezer regisztrált partnere van országszerte, többek között ezernél több óvoda és iskola is. A program lényege a bárki által megvalósítható módszertani információk, ötletek és praktikák hozzáférhetővé tétele az egyesület honlapján.
Tóth Gábor
Az első dominók már rég ledőltek! – Dabóczi Kálmán a Vasárnapnak
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
